Konyha-étkező

*Ahogy Paul és Alex kiléptek az ajtón már neki is láttam a dolgomnak. Úgy éreztem túl kevés időm van míg a vendégek megérkeznek és a dolgom felével sem fogok végezni. Az idő csak úgy repült míg a kiborított mártást takarítottam és próbáltam megmenteni a szenessé vált hús egy részét. Örültem, hogy Alex nincs bent mert az évek során elég sok olyan kifejezést tanultam a fiúktól, amitől egy kevésbé kemény kalóz is elpirult volna és válogatás nélkül illettem minden utamba kerülő tárgyat szebbnél szebb jelzőkkel. Láttam, hogy Paulnak legalább sikerült a kertet rendbe hozni és még Alexet is lefoglalta. Kivittem egy sört Paulnak és lefektettem aludni a kicsit. Paul egy gyors zuhany után már ott volt a konyhában, hogy segítsen.*
- Mi lenne velem, nélküled... *Sóhajtottam amikor Paul hátulról átkarolta és belecsókolt a nyakamba.*
- Tudom, hogy nélkülözhetetlen vagyok... *Felelte pimaszul, mire kapott egy lisztes pofont.*
- Na megállj csak! *Kiáltotta, majd megpördített és szorosan magához húzott.*
- Van valami ellenvetése korábbi kijelentésem ellen? *Kérdezte Paul egyre közelebb hajolva hozzám.*
- Nincs. *Leheltem, majd szenvedélyesen megcsókoltam.*
- Nem tudom, hogy csinálod, de hihetetlen vagy. *Kezdtem mire Paul önelégülten elmosolyodott és újra meg akart csókolni.*
- Nem, nem úgy értettem, hogy ebben... mármint ebben is de... megtennéd, hogy nem csókolgatod a nyakam míg... beszélni próbálok mert így nem tudok a mondanivalómra koncentrálni. *Kértem Pault aki erre engedelmesen kicsusszant a pólóm alól.*
- Igenis assz'nyom. *Vigyorgott.*
- Köszönöm, hogy ennyit segítettél. Nem tudom, hogy tudtad ilyen rövid idő alatt rendbe tenni a keretet, közben lefoglalni Alexet és még nekem is segíteni. Nekem egy egyszerű szülinapi ebéd összehozása se sikerült ez alatt. Sosem leszek konyhatündér. *Sóhajtottam.*
- Ugyan szívem, csak természetes, hogy segítek. Egyébként ez nem egy szimpla szülinapi ebéd. *Mutatott végig a konyhában sorakozó rengeteg fogáson.* Legalább húsz emberre főztél, és én csak egy nagyon kicsit segítettem. *Ölelt át Paul.*
- Ne, tiszta lisztes a pólóm. *Próbáltam megakadályozni, hogy összekoszolja a tiszta, fekete ingét.*
- Semmi baj, majd megfürdök veled újra. *Mosolygott huncutul.*
- A vendégek mindjárt itt vannak. Valószínűleg emlékezetes lenne Alex első szülinapja, ha a szüleid a fürdőszobában találnának ránk.
*Paul elfintorodott.*
- Igyekszünk majd minél hamarabb kitenni a vendégek szűrét. Ígérd meg! *Kérte.*
- Paul! De hisz ez a kisfiad szülinapi bulija. *Nevettem el magam. Paul belém fojtotta a nevetést mert magához rántott és hevesen csókolni kezdett. Pár perc múlva elengedett és kérdőn nézett rám.*
- Ígérem. *Suttogtam levegő után kapkodva.* Gyorsan lezuhanyzok. Egyedül. *Tettem hozzá mikor Paul elindult utánam.*
- Csak megnézem Alexet. *Emelte fel a kezeit.*

*Reggel már ébren voltam mikor csörgött az ébresztőóra. Izgultam Alex szülinapja miatt.*
"Ez lesz neki az első. Igaz, hogy nem fog rá emlékezni, de szeretném, ha tökéletes lenne."
*Paul visszafeküdt és már aludt is mikor felöltöztem és kimentem. Halkan kinyitottam Alex szobájának ajtaját, de feleslegese volt az óvatoskodásom, mert a kicsi már ébren volt és a Seth-től kapott plüssfarkasával játszott.*
- Anya! *Kiáltott mikor észrevett és nyújtotta a kezét, hogy vegyem ki. Gyorsan felöltöztettem és levittem magammal a konyhába. Beletettem az etetőszékébe mire csapkodni kezdte az asztalt.*
- Nyamm-nyamm *Mondta és cuppogott.*
- Igen, reggelizni fogsz. *Mosolyogtam rá. Apró falatokra vágtam neki a virslit és kenyérdarabokat tettem a tányérjára. Gyorsan csipegetni kezdte az apró ujjacskáival. Míg ő evett nekiláttam elpakolni és előkészíteni a hozzávalókat a tortájához.*
"Még szerencse, hogy anyu is süt egyet, ha esetleg ez rosszul sikerülne. Sok biztos nem lesz, hiszen a fiúk nem ismerik a 'sok kaja' fogalmát."
*Alex közben befejezte az evést.*
- Szaladj keltsd fel aput. *Mondtam és kivettem a székből. Nem sokkal később hallottam, hogy Alex vékony hangján szólongatni kezdi az apját. Visszaszaladt hozzám, megfogta a kezem és a szoba felé kezdett húzni. Felvettem az ölembe, hogy gyorsabbak legyünk. Paul végre felébredt és fel is volt öltözve.*
- Máris megyek a dolgomra, de előtte... *Itt jelzésképpen mordult egyet a gyomra.* Kaphatnék reggelit? *Kérdezte meg Paul.*
- Persze, már főztem virslit reggelire.
*Paul ölébe adtam Alexet, aki megkezdte második reggelijét az apjával.*
- Egy falat Alexnek, egy falat apának. *Motyogta neki Paul, aki ugyan csalt mert három-négy falatot megevett, míg a kicsi egyet.*
- Ebben is hasonlít rád. *Néztem őket mosolyogva.*
- Tessék? *Nézett rám Paul étetetlenül.*
- Alex már reggelizett egyszer. *Nevettem.*
*Alex közben lenyelte a falatot és Paul kezére csapott követelve a következőt.*
- Ha megreggeliztek a férfiak kimehetnének a kertbe egy kis rendet csinálni. Azt hiszem nem fog ma esni, kihasználhatnánk a kivételes jó időt és tarthatnánk a bulit a kertben, oké? *Kértem Pault.*
- Persze. Jó ötlet.*Mondta és legyűrték a reggeli maradékát.*
- Addig én elkészítek pár fogást. Anyu is hoz ennivalót, úgyhogy annak nem leszünk híján. *Nyugtattam magam. Paul a mosogatóba tette a tányérját és komolyan nézett rám.*
- Gondolod, hogy a buli végére egyetlen falat maradék kaja is lesz?
- Nem. *Válaszoltuk meg a kérdését egyszerre majd elnevettük magunkat. Bár Alex nem tudta miért, ő is nevetett.*
- Na, gyerek kisember, csináljunk rendet a kertben. *Fogta meg Paul Alex kezét, és kitotyogtak a kertbe.*

- Hahó, hol az én kis családom? *kiáltottam be, amint megérkeztem. A konyhából jött a válasz, ezért arra vettem az irányt. Meglepetésemre Sethet is ott találtam épp a kisfiammal játszott. Gyorsan üdvözöltem, majd Leah-hoz fordultam.*
- Szia Kicsim. Éhen halok! Kész az ebéd? *kérdeztem hangos haskorgással, majd asztalhoz ültem. Seth is velünk tartott, gyorsan megebédeltünk.*
- Köszi Cica, finom volt! *mosolyodtam el, majd átvettem Leah-tól a fiam, hogy Ő is nyugodtan ehessen.*
- Na és mizujs veled Seth? Te meg az a lány..? *böktem vállba kajánul vigyorogva.*
- Majd mesélek. A nővérem épp most szidott le miatta. *mondta egyszerűen, mire elnevettem magam.*
- Mintha a Nővéred különbül viselkedett volna, amikor belém zúgott. *mondtam, mire Seth is nevetni kezdett.*
- Én nem hagy... *kezdett volna morgolódni Leah, amikor ismét kopogtak.*
- Várunk még valakit? *kérdeztem, miközben felálltam és az ajtóhoz sétáltam a kicsivel a kezemben.*
- Na már csak Sue hiányzik. *jelentettem be, amikor a konyhába kísértem szüleimet.*
- Összegyűlt a család. *mondtam mosolyogva, bár tudtam innentől kezdve szegény kicsi fiamnak egy perc nyugta se lesz. Átnyújtottam Alexet anyámnak, majd a konyhába siettem valami innivalóért.*
- Na hát sziasztok! Anya is hamarosan megérkezik! *köszöntötte épp Leah anyát amikor beléptem.*
- Lehet kicsi ez a lakás... *mondtam összeráncolt homlokkal, amikor körülnéztem a családon.*
- Sok jó ember kis helyen is elfér! *okosított apám, mire mindenki helyeselni kezdett.*
- Hogy megnőtt ez a fiú. *méregette anyám Alexet.*
"Hát neki is feltűnt."*gondoltam kissé idegesen.*
- Minden téren az apjára ütött! *próbált felvidítani Leah, mire büszkén el is mosolyodtam.*
- Reméljük nem! Paul szörnyű kisgyerek volt! *nevetett anyám, én meg bosszúsan néztem rá.*
- Jól van na fiam, tudod, hogy csak viccelek! Gyere ülj le ide te is! *hívott közelebb, így helyet foglaltam a kis családom mellett, Leah-t pedig az ölembe húztam. Mindenki elfoglalta magát valamivel. Seth a kisfiammal játszott, Leah anyámmal beszélgetett, apám pedig szokás szerint meccset nézett a TV-ben. Végignéztem a családon és mérhetetlen boldogság töltött el...*

*Mivel az időnk nagy részét mostanában Alex kötötte le, a hűtő elég üres volt így csak egy kis könnyű levest és sajtos tésztát csináltam. Mikor már főtt a tészta hallottam, hogy Alex újra felsír. A szagból egyből tudtam mi történt. Gyorsan tisztába tettem és visszamentem a konyhába. A tészta kicsit szétfőtt.*
"Jaj, apu nem fog örülni, ha még a levesébe is beleköpsz..."
*Reméltem, hogy Paul hamar hazajön és mivel beszélni akart a Tanáccsal gondoltam felhívom anyut előtte.*
- Szia! Mi történt, hogy két napja már a kicsi unokád felé sem nézel? *Kérdeztem viccelődve.*
- Ó, kislányom nagyon sajnálom, de sok a munkám és itthon is mióta egyedül vagyok.
- Egyedül? Mi van Seth-tel?
- Seth sokat mászkál mostanában. Tudod, a lánnyal... *Sóhajtott.*
"Miután beszélek a Tanáccsal, beszélnem kell Seth-tel is."
- Félre ne értsd, örülök, hogy bevésődött, csak...
- Tudom, tudom. Figyelj, azért hívtalak mert Paul és én szeretnénk ha délután átjönnél kicsit. Ráérsz?
- Négy óra körül?
- Remek lesz. Szia. *Alig tettem le a kagylót hallottam, hogy nyílik az ajtó.*
- Paul? *Kérdeztem kihajolva a konyhaajtón.*
- Nem, valaki akit még jobban szeretsz. *Jött a válasz.*
- Szia Öcsi. Épp jókor jöttél. *Mosolyogtam rá.*
- Miért? Ébren van az én kis unokaöcsém?
- Lehet, menj nézd még és gyertek le, ha igen.
*Seth elindult a gyerekszoba irányába és hamarosan visszajött Alexszel a kezében. Csak úgy, mint Paulnak is neki is szinte elveszett a karjában a kicsi.*
- Seth, az előbb beszéltem anyuval. Fura volt a hangja. Azt mondta elég fáradt mostanában mivel mindent egyedül kell csinálnia. *Néztem rá szúrósan de Alexnek gügyögött.*
- Seth! *Emeltem fel a hangom.*
- Tessék? *Nézett fel meglepetten.*
- Egyrészt ne gügyögj neki, másrészt örülnék, ha rám figyelnél. Arról beszéltem, hogy segítened kellene anyunak. Amint látod nekem kicsit sok doglom van mostanában ezért jó lenne, ha többet lennél otthon. Vetted?
- Tudom, tudom. Majd igyekszem. *Sóhajtott.*
- Köszönöm. Amúgy minden rendben veled? *Kérdeztem lágyabban.*
- Aha. Fura, hogy... ez a sok változás. De egyébként igen. Megbirkózom mindennel, erős vagyok, szuper vagyok. Remek példakép leszek. *Fordult a kicsihez. Elmosolyodtam ahogy néztem miközben ez az esetlen, hatalmas fiú egy apró kisbabával játszik.*
- Hahó, hol az én kis családom? *Kiáltott be Paul.*
- Mindenki a konyhában. *Szóltam vissza.*
- Helló Seth. Jöttél meglátogatni Alexet? *Lépett be Paul.*
- Szia Kicsim. Éhen halok! Kész az ebéd?*Kérdezte miközben megpuszilt.*
- Igen. Seth velünk ebédelsz? *Kérdeztem bár biztos voltam benne, hogy az öcsém nem hagyna ki egy potya étkezést.*

"Azt hiszem, ideje lenne felnőnünk, különben minden közös vacsi után takaríthatok hajnalig..."*gondoltam magamban, miközben végignéztem a csatatéren. Jacobék nemrég mentek el, Leah pedig felment a kisfiunkhoz.*
"Hát persze, a kis öregnek remek az időérzéke... Már most se hagyja anyut és aput kikapcsolódni kicsit..."*gondoltam kissé bosszúsan, de szeretetteljesen a fiamra. Körülbelül fél óra takarítás után végre elfogadható állapotba került a konyha és én már rohantam is fel az emeletre.*

*Miután Paul engesztelésképp elém lépett a villájával Jacob felhördült.*
- Ajj, legalább az asztalnál ne nyaljátok faljátok egymást! *Mondta és egy nagy darab sütit küldött Paul arcába amit Paul azonnal viszonzott. Vad kajacsatába kezdtek.*
- Úgy gondolom, a csajok még nem elég krémesek. Mit szólsz, Jake? *Kérdezte Paul és azzal a lendülettel már repült is a süti Grace arca felé.*
- Paul! *Visítottam fel Grace-szel együtt.*
- Jake! *Visítottam tovább mikor a Jacob eltalálta a vállam egy nagy darabbal. Felkaptam az utolsó szeletet a tányérról és Jacob arcába irányítottam.*
- Fincsi. *Vigyorgott miközben lenyalta.*
"Bolondok." *Gondoltam és Grace-re nézte aki szintén a szemét forgatta.*
- Elfogyott. *Nézett Paul az üres tányérra.*
- Elpusztítottuk a vacsit. Főleg a sütit. *Röhögött Jacob.*
- Nagyon finom volt, köszönjük. De azt hiszem ideje indulnunk. *Vigyorgott Grace. Kikísértük őket majd visszamentünk a konyhába.*
- Még szerencse, hogy csak az asztal volt benne a csatatérben. *Néztem végig a konyhán.*
- Majd én elpakolok. *Mondta Paul.*
- Édes vagy. *Mosolyogtam rá miközben végighúztam az ujjam az arcán és lenyaltam a sütit.*
- Emlékszel hol tartottunk a vacsi előtt? *Kérdezte miközben hátulról átölelt.*
- Nem. *Vigyorogtam rá.*
- Akkor segítek felfrissíteni a memóriád. *Mondta és éppen lehajolt, hogy megcsókoljon mikor sírás hallatszott le az emeletről.*
- Ó, de édes a hangja. *Mondtam elérzékenyülten.*
- Kisfiam... remek az időérzéked. *Mosolygott Paul.* Menj fel hozzá addig én elpakolok. *Mondta és megpuszilt.*
- Rendben. Siess, ha ott akarsz lenni mikor elalszik. *Mosolyogtam rá és felszaladtam az emeletre.*

*Jacob rossz néven vette Leah megjegyzését, de én inkább nem foglalkoztam velük, csak ettem tovább.*
- Ki kér még pezsgőt? *kérdezte Leah, mire Jakeel kaptunk is az alkalmon. Miután degeszre ettem magam, kényelmesen hátradőltem a széken és hallgattam a többieket, bár nem igazán figyeltem oda miről beszélgetnek.*
- Jöhet a desszert? *kérdezte Leah, mire rögtön találtam még egy kis helyet a hasamban.*
- Azt hiszem, azt még le tudom nyomni. *mondtam, mire mindenki nevetni kezdett. Leah letette a sütit, amire azonnal le is csaptunk és hangosan nyammogva enni kezdtük.*
- Sue megint istenit remekelt. Azt hiszem megkérem, hogy tanítsa meg a lányát is sütni. *mondtam, mire Leah vállon bökött.*
- Na jó, akkor tanítsa meg egy kicsit jobban sütni. *javítottam ki magam, mire Leah morcosan elfordult, Graceek pedig nevetésben törtek ki.*
- Na, Lee-lee, tudod, hogy nem úgy gondoltam... *próbáltam kiengesztelni, miközben egy darab sütivel a villámon felálltam és a székét megkerülve letérdeltem elé.*
- Hm? Ki kér finom sütit? *játszottam a hülyét, és a villával repülőzni kezdtem Leah szája előtt. Ezt már Ő se bírta ki nevetés nélkül. Kacagva bekapta a villát, és megette róla a sütit.*
- Mindjárt jobb. *mondtam és lágyan megcsókoltam.*
- Ajj, legalább az asztalnál ne nyaljátok faljátok egymást! *üvöltött fel Jacob és abban a pillanatban egy tortadarab vágott arcon.*
- Te akartad. *mordultam fel, és felpattanva megragadtam az arcomról lefelé potyogó tortát és hozzávágtam. Gyerekes módon kajacsatázni kezdtünk, amire a lányok csak a fejüket csóválták.*
- Úgy gondolom, a csajok még nem elég krémesek. Mit szólsz, Jake? *kérdeztem és azzal a lendülettel már repült is a süti Grace arca felé.*

- Persze, persze. Maradjunk inkább a fogatlan Jakie-nél. *Sipítottam úgy, mint tíz éves korom körül mire nevetni kezdtünk.*
- Jöhet a desszert? *Kérdeztem és felálltam, hogy az asztalra tegyem a sütit és kistányérokat adjak körbe.*
- Semmi aggodalom, anyutól van. *Mondtam mikor láttam, hogy kicsit bizalmatlanok.*

*Kihúztam magam.*
- Szabadalmazhatnám, hogy mindig 'Jacob vezérnek' hívj? Igazán... imponáló. *vigyorogtam Leah-re és hevesen kapkodtam a húst és a sok köretet. Éhes voltam... eddig észre sem vettem, de jó ideje nem ettem már.*

- Mi az, hogy Grace nem ejtené le? Szerinted én leejteném? *Kérdezte Jacob.*
- Nagyon remélem, hogy nem. Csalódnék a képességeidben Jacob vezér ha még egy kisbabát se tudnál megtartani. *Vigyorogtam rá.*
- És hogy telnek anyai apai napotok? *Kérdezte utána Grace. Épp válaszolni akartam mikor Jacob közbevágott.*
- Szerintem rossz, hogy nem tudnak annyit a... vágyaiknak élni. Ki tudja, mi lett volna most, ja nem jövünk le *Húzta fel a szemöldökét.*
- Héé, ezt most úgy mondod mintha nem tudnánk normálisan viselkedni! *Ahogy belegondoltam ebbe tudtam, hogy valahogy így is volt.*
- Pedig tudunk... most már. *Tettem hozzá az utolsó két szót vigyorogva.*
- És Grace, nagyon jó. Elmondhatatlanul. Imádjuk Alexet. Tündéri kisfiú, nem? *Kérdeztem mosolyogva.*
- Ki kér még pezsgőt? *Kérdeztem mire Paul és Jacob azonnal felemelte a poharát és Grace-szel nevetésben törtünk miután hasonló pillantást váltottunk mint mikor a kajára vetették rá magukat a fiúk. Paul kicsit oldottabbnak tűnt mint mikor lejöttünk de valahogy még mindig nem tetszett nekem.*
"Mihelyst kettesben maradunk kiszedem belőle az igazságot arról, hogy mi is bántja igazából." *Fogadtam meg.*

*Felmorogtam.*
- Mi az, hogy GRACE nem ejtené le? Szerinted én leejteném? *válaszoltam kissé cinikusan, majd lecsaptam a husikra.*
- Szerintem rossz, hogy nem tudnak annyit a... vágyaiknak élni. Ki tudja, mi lett volna most, ja nem jövünk le *húztam fel a szemöldököm*

*Paul jött be a szobába. Elvette tőlem a kicsit és mondta, hogy menjünk le enni. Udvariasan vártunk rá, hátha jön, de nem. Ekkor jelentette be, hogy elaltatja a kicsit. Mikor kiléptünk a szobába, Jake hozzám fordult.*
- Te ezt fel kéne venni! Még dúdol is! *röhögött én pedig elmosolyodtam a viccén*
- Az igaz, hogy ilyen nem hallunk, látunk minden nap. *bólogattam miközben leértünk a konyhába és helyet foglaltunk a szépen megterített asztalon*
- Ejha! *vigyorogtam Leah-re*
- Még egy kis pezsgő is van amit megihatnátok Alex egészségére. Persze csak, ha nincs ellenetekre.
"Ha ez a fejükbe száll. Előre félek!" *gondoltam magamba és Jake-re néztem, aki közben egy csirkecombot bámult kiéhezve*
- Nyugodtan lássatok neki. *mondta Leah és leült mellénk*
- Megvárjuk Pault. *mondtam, erre Jake megbökte a lábam. Elmosolyodtam*
*Paul nemsokára lerobogott a lépcsőn és helyet foglalt.*
- Minden rendben volt vele? *kérdezte Leah Paultól*
- Nem, Leah. Kétszer leejtettük... fejenként így most tiszta kék-zöld folt de nem akartam szólni hátha nem veszitek észre. *felelte Jake mire nevetni kezdtem. Leah kifejtette, hogy tudja, hogy én sose ejteném le a picit. Igaza is volt.*
*Paul éhes lehetett, mert ezután a kis beszélgetés után rögtön rávetette magát egy csirkecombra. Jacob is követte példáját. Leahvel egymásra néztünk. Tudtuk mire gondol a másik.*
"Ezek hülyék."
- És hogy telnek anyai apai napotok? *kérdeztem meg*

*Ahogy sejtettem Paul hamarosan újra mellettem termett. Nem fordultam meg és igyekeztem közömbös lenni mert már elég jól tudtam, hogy az önuralma eléggé korlátolt. Felküldtem a többiekért és befejeztem az asztal megterítését. Hamarosan Grace és Jacob jött le a lépcsőn.*
- Vacsi. Nem gondoltátok, hogy ilyen fogadtatásban lesz részetek, mi? *Kérdeztem vigyorogva mikor láttam milyen meglepett arcot vágnak a megterített asztal láttán.*
- Még egy kis pezsgő is van amit megihatnátok Alex egészségére. Persze csak, ha nincs ellenetekre. *Tettem hozzá még mindig vigyorogva. Hirtelen meghallottam, hogy Paul dúdolgat a kicsinek és elmosolyodtam.*
- Nyugodtan lássatok neki. *Biztattam a vendégeket mikor láttam, hogy még mindig csak ülnek és Jacob nagyban szemez egy hatalmas csirkecombbal.*
- Várjuk meg Pault. *Mondta udvariasan Grace.*
- Rendben, akkor várunk. *Mondtam de mire kimondtam a vőlegényem már le is robogott a lépcsőn és azonnal el is foglalta az asztalfőt. Mindenki nekiesett a kajának.*
- Minden rendben volt vele? *Kérdeztem Paultól a kicsire értve.*
- Nem, Leah. Kétszer leejtettük... fejenként így most tiszta kék-zöld folt de nem akartam szólni hátha nem veszitek észre. *Felel Paul helyett Jacob.*
- Haha, nem úgy értettem. Tudom, hogy Grace nem ejtené el a kicsit. *Feleltem vigyorogva.*
"És nagyon bízom benne, hogy Jake sem."
- Persze, szinte azonnal elaludt. Nagyon jó kisfiú. *Mondta Paul.* És nincs rajta egy folt se. *Suttogta mire mind elnevettük magunkat mivel természetesen Grace és Jacob is jól hallotta. Miután megettük a vacsorát elővettem három poharat és pezsgőt töltöttem a többieknek.*

*Leah incselkedően rácsapott a fenekemre, mire rögtön felébredt bennem a vadállat, elkaptam Leah derekát, majd megfordítottam és feltettem a pultra. Befurakodtam a lába közé és csókolgatni kezdtem. Sajnos, megint nem a legjobb időpontot választottam, mivel Jake és Grace épp odafent voltak, amire Leah figyelmeztetett is. Csalódottan fújtam egyet, és megpróbáltam lehűteni ébredező vágyam. Leah eközben folytatta az asztal megterítését.*
- Nem tehetek róla, egyszerűen megőrjítesz. *suttogtam a fülébe, hátulról ölelve. Leah felnevetett, de nem fordult velem szembe, úgy beszélt hozzám.*
- Jobb lesz, ha most felmész és lehívod a többieket. *mondta mosolyogva, miközben tovább rendezgette a tányérokat és evőeszközöket.*
- Rendben. *sóhajtottam egy nagyot, majd elengedtem és elindultam a nappali fele. Máskor csak felordítottam, volna, hogy vályúhoz, de a kicsire tekintettel, most inkább nem tettem. Felvánszorogtam és a gyerekszobába mentem.*
- Gyertek le. Segíthettek eltüntetni némi kaját. *ajánlottam fel vigyorogva. Odasétáltam Gracehez és elvettem tőle Alexet, hogy lemehessenek.*
- Elaltatom és utánatok megyek.*mondtam, miután egyikük se mozdult. Erre már nagy szemeket meresztve ugyan, de elindultak a konyhába. A pici fiam máris csukogatta a szemeit, ezért halkan dúdolni kezdtem neki, miközben ringattam a kezemben. Alig 2 perc után mély álomba merült, ezért óvatosan betettem a kiságyba, majd lementem a többiekhez.*
- Elaludt.*jelentettem be úgy mellékesen, majd a helyet foglaltam Leah mellett.*
- Nem kellett volna megvárnotok. *mondtam, majd szélesen vigyorogva hozzátettem. * De ha nem vagytok éhesek... *és lecsaptam az első csirkecombra ami a tálon volt. Mindenki nevetésben tört ki, Leah meg a fejét csóválta.*
- Paul, Paul... Ez annyira jellemző rád. *mondta, mire én is elnevettem magam, majd a tálra mutattam, hogy szolgálják ki magukat.*
- Akkor jó étvágyat! Aztán jól tömjétek meg a farkasbendőt. *mondtam és már bele is haraptam a húsomba.*

- Ugyan már... Alex most újdonság. Persze, hogy mindenki jobban érdeklődik most iránta mint irántad. Vagyis majdnem mindenki... nekem egyformán fontosak vagytok. *Mosolyogtam rá.*
- Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem akarod te azt, hogy anyum és a tied azt csinálják veled mint a kicsivel. *Vigyorogtam rá.*
- Annyira szeretlek. *Mondta Paul mielőtt megcsókolt és magához ölelt.*
- Én is szeretlek... nagyon. *Motyogtam a mellkasába miközben szorosan hozzábújtam. Pár percig csak álltunk, egymást átölelve és álltam volna még ott tovább is ha Paul nem juttatja eszembe, hogy vendégeink vannak.*
- Valami tartalmasat? Mit szólsz ehhez a kis húshoz amit anyu küldött át? És van itt még egy kis süti is ééés... *Nyújtottam el a szót miközben a hűtő aljában keresgéltem.* ... van itt egy kis pezsgő is amit megihatnátok a kisfiunk egészségére. *Mondtam mosolyogva.*
- Kaja, desszert, pia. *Sorolta elismerően Paul.* Imádlak.
- Tudom. *Mondtam és játékosan rácsaptam a fenekére mikor elmentem mellette, hogy elővegyem a tányérokat. Hirtelen két meleg tenyeret éreztem a derekamon. Könnyedén megfordítottak és felültettek a konyhapultra. Kihívóan vigyorogtam miközben Paul benyomakodott a lábaim közé és megcsókolt.*
- Nem akartalak felhúzni. *Toltam el óvatosan mikor egy lélegzetvételnyi szünethez jutottam.*
- És egyébként is Jacob kiakadna, ha rajtakapna minket a konyhában. És tuti nem lenne hajlandó itt enni... ami azért komoly teljesítmény lenne tőlünk. *Mondtam miközben mindketten elmosolyodtunk. Megpusziltam majd leugrottam a pultról és folytattam az asztal megterítését, de még mindig magamon éreztem Paul tekintetét.*

*Leah követett a konyhába. Amint leértem keresgélni kezdtem a szekrénybe, csakhogy ne kelljen rá néznem. Ismer már annyira, hogy azonnal lássa, nincs rendben valami. Miközben próbáltam rendezni az arcvonásaimat, Leah közelebb jött és hátulról átkarolt. Megfordultam, mire lágyan megcsókolt.*
- Mi a baj? *kérdezte halkan.*
- Semmi komoly. Csak fáradt vagyok. *próbálkoztam szánalmasan. Nem akartam, hogy Leah is aggódjon.*
- Rossz duma. *vágta rá.*
- Na jó. Túl jól ismersz. Csak nem bírom elviselni, hogy ne én legyek a középpontban. A kicsi fiam máris lekörözött. *vontam fel a szemöldököm, majd elvigyorodtam.*
"Vagyis ez is..."*gondoltam magamban, miközben Leah kacagni kezdett.*
- Annyira szeretlek. *mondtam csendesebben, majd egyik kezemmel magamhoz húztam, amíg a másikkal kisimítottam egy hajtincset az arcából. Érzékien megcsókoltam, majd magamhoz öleltem. Szükségem volt rá.*
- Nos, mit vigyünk a vendégeknek? *kérdeztem mosolyogva.*
- Nem árt valami laktatót, teli a ház farkasokkal. *mondtam nevetve, miközben ismét megfordultam és valami értelmes kaja után kutattam.*

*Mikor leértünk a konyhába Paul azonnal keresgélni kezdett a szekrénybe, háttal nekem. Nem szerettem ha nem látom az arcát. Egyébként mindent le tudtam már olvasni róla de így lehetetlen lett volna. Mögé léptem és vártam, hogy megforduljon. Rámosolyogtam majd lágyan megcsókoltam.*
- Mi a baj? *Kérdeztem halkan.*
"Remélem nem a kicsi miatt ilyen. Máris imádom Alexet. Nem tudnám elviselni, ha ő nem érezne így a kisbabánk iránt."

*Leültem az asztalhoz és míg Paul telefonált megkóstoltam az összes kaját amit csinált. Aztán újra megkóstoltam addig addig míg alig maradt a bőséges vacsorából.*
- Nagyon finom volt. Köszönöm. *Mosolyogtam Paulra.*
- Meglepi lesz? Oké. Akkor felmegyek Alexhez. Siessetek. *Mondtam Paulnak még mielőtt bezárta maga mögött az ajtót.*

- Na? *nézett rám Leah kérdőn, miután letettem a telefont és visszasétáltam a konyhába.*
-Grace 20 perc múlva itt lesz. Jacob viszont őrjáratozni van, szóval megyek és idehívom. *mondtam, majd odasétáltam és adtam egy futó csókot neki.*
- Ja és nem tudnak semmit. *tettem még hozzá mielőtt kimentem az ajtón és az erdőbe vetettem magam.*

- Biztos nem. *mondtam miközben Leah elé pakoltam a vacsorát.*
- Jó étvágyat, kicsim. *mondtam neki mosolyogva.*
- Te nem eszel? *kérdezte, miközben már megpakolta a tányérját.*
- Ettem miközben csináltam. Megyek felhívom Jacobot. *mondtam és elindultam a telefonhoz. Gyorsan tárcsáztam a számukat és vártam, hogy felvegye valaki, de csak hasztalan csöngött.*
"Biztosan Gracenél van."*gondoltam magamban, miközben már a Bennett ház számát tárcsáztam.*
- Hallo. *szólt bele Grace a telefonba.*
- Szia Gracie! Itt Paul. Jacob ott van? *kérdeztem gyorsan.*
"Remélem nem zavartam meg semmit, Grace egészen lihegett amikor beleszólt a telefonba."*gondoltam miközben vártam a lány válaszát.*

- Nyami palacsinta, de előtte kellene valami rendes kaja... mondjuk spagetti... vagy csirke... vagy mindkettő. *Mondtam mire Paul elvigyorodott.*
"Milyen jó, hogy úgysem látszik meg rajtam, hogy ennyit zabálok."
*Mikor Alex szeme kezdett leragadni betettem a kiságyba.*
- Szép álmokat kicsikém. *Mondtam miközben megsimogattam az arcát.*
- Mikor hívjuk fel Jacobékat? *Kérdezte Paul a konyhába menet.*
- Nem tudom. Hány óra van egyáltalán? Én igazából teljesen kipihent vagyok. *Mondtam mivel aznap már kétszer is aludtam.*
- Akár most is szólhatunk nekik. Biztos nem lesznek olyan fárasztóak mint anyuék... *Mondtam szemforgatva de azért közbe mosolyogtam.*

*Néztem, ahogy Leah felmegy az emeletre. Miután eltűnt a szobánkban, körülnéztem, hogy mit is kellene csinálni, amíg Lee-lee és a pici Alex alszanak. Végül úgy döntöttem, hogy addig készítek valami vacsorát, ezért átmentem a konyhába.*
"Hmm... ki hívhatott?"*gondolkodtam el, amikor megláttam a telefonon a 'Nem fogadott hívás'-t jelző kis lámpát villogni. Gyorsan megnyomtam a visszahívás gombot, majd vártam.*
- Gépjárműszerelő. Tessék?
- Hello. Itt Paul. Miért hívtál Jeremy? *kérdeztem meglepetten.*
- Á, hello Paul. Nem jöttél be dolgozni, és nem is szóltál, így gondoltam rákérdezek, hogy még mindig kell e az állás.
- Bassza meg. Ne haragudj. Csak tudod nagyon elfoglalt voltam. Teljesen kiment a fejemből. Tudod, megszületett a kisfiam. *magyarázkodtam gyorsan.*
- Na, gratulálok! Akkor ne is siess apuka! Maradj csak otthon, amíg szükség van rád és majd bejössz, ha úgy érzed nélkülözhető vagy otthon! *ajánlotta fel Jer.*
- Azt várhatnád. De köszönöm, ez igazán rendes tőled. Megyek, amint tudok.
- Rendben. Viszlát.
- Hello.
"Még munkába se álltam és máris megfeledkeztem róla. Ilyen az, ha az embernek családja van. Minden más elhanyagolható, de a szeretteink nem."*gondoltam magamban, miközben a hűtőhöz sétáltam, hogy felmérjem a terepet. Fogalmam se volt, mit kívánhat Leah ha felkel, ezért nagy főzéshez készülődtem. Már majdnem két órája sürgölődtem a konyhában, amikor hangokat hallottam odafentről.*
"Leah biztos felkelt."*gondoltam magamban, majd egy újabb hangra lettem figyelmes.*
"És Alex is."*elmosolyodtam, majd levettem a serpenyőt a tűzhelyről, elzártam a gázt. Megtöröltem a kezem, majd felrobogtam az emeletre a gyerekszobába, ahol már Leah a kiságy fölé hajolva magyarázott a kicsinek. Odamentem hozzá és hátulról átöleltem, és én is a picifiú fölé hajoltam.*

*Mivel még bőven maradt a tegnapi húsból elővettem a hűtőből és betettem a mikróba.*
"Gyerünk már. Éhen halok..." *Biztattam a mikrót. Mikor végre csipogott egyet kikaptam a kaját és leültem enni. Pillanatok alatt eltüntettem a kaját a tányérról de a hasfájásom csak nem akart szűnni. Felálltam, hogy elmosogassak mikor hirtelen fura érzésem lett. Melegséget éreztem a lábamon és mikor lepillantottam láttam, hogy a nadrágom tiszta víz.*
"Elfolyt a magzatvíz."
- A francba... milyen idióta vagyok... *Szidtam magam csendben.*
"Hogy gondolhattam, hogy azért fáj a hasam mert éhes vagyok?" *Gondoltam miközben a tányért felejtve felkaptam a telefonom a nappaliból és elindultam felfelé a szobánkba és már útközben hívtam Pault.*

*A konyhába mentem, hogy elrakjam a sütit amit anyu küldött.*
"Mintha éheznénk... Vagy én nem tudnék sütni. Áh, Paul megreggelizett." *Gondoltam mikor megláttam egy pár mosatlant a mosogatóba. Gyorsan vizet engedtem és elmosogattam.*
"De legalább nem ment el éhesen a piócák közé." *Máris rossz érzésem volt, hogy nem mentem vele.*
"Miért kell nekem folyton akadékoskodnom? Hazajöhettem volna mikor telefonált vagy megkérem, hogy várjon meg és vele mehettem volna." *Szidtam magam.*
"Na, most mit csináljak?" *Tűnődtem miután elmosogattam és közben ettem egy sütit.*
"Talán nem is olyan rossz, hogy anyu mindent rám tukmál."

- Hát... valószínűleg a te kedvedért bemennék.. de nem ígérhetem, hogy kibírom... *mondtam fintorogva. Közben átmentünk a nappaliba és leültem a kanapéra. Leah az ölembe ült és magamhoz öleltem.*
"A mennyasszonyomért mindent..." *gondoltam magamban és ekkor eszembe jutott az esküvő.*
- Kicsim, mikor tartsuk meg az esküvőt? *kérdeztem felvont szemöldökkel.*