Bejárat-ház előtti út

*Teljesen más dimenzióban éreztem magam ebben a pillanatban, mintha nem is e világi élőlény lennék. Ezért inkább halkan felálltam és odamentem Melanie-hoz, hogy átölelhessem, elég volt mára a bunkóságból, de viszont abban még mindig egyet értek magammal, hogy ezt nyugodtan elmondhatta volna kapásból és nem húzni halasztani főleg, hogy én is érintett vagyok. Szorosan magamhoz húztam és átöleltem. Utálok bocsánatot kérni, valahogy számomra ez túl megalázkodó ezért inkább gyorsan túl estem rajta.*
-Ne haragudj, hogy bunkó voltam. Igaz elmondhattad volna ezt hamarabb is és most nem kellene bocsánatot kérnem.
*Mondtam neki miközben a fejem végig a vállán volt. *
-De légy szíves várjunk ezzel a tesztel holnap reggelig és majd együtt megyünk el a gyógyszertárba..
*Magyaráztam neki majd elengedtem és hátra léptem egyet, hogy szemeibe nézhessek.*

*Elértem a kívánt hatást, Robert végre figyelt rám. Kérdőre vont, majd értetlenkedett egy sort, mire teljesen összezavarodtam.*
- Nem tudom. Még az se biztos, hogy az vagyok, ezért kellene hazavinned. *mondtam zavartan, hisz még mindig nem tudtam leszűrni mit szól a dologhoz.*
-Jó várj először is megpróbálom felfogni ezt az egész helyzetet...ami elég nehéz, hiszen ha most azt vesszük akkor én apa leszek. *mondta Robert, megint csak figyelmen kívül hagyva a kérésem.*
"Ennyire ellenére lenne a dolog?"*gondoltam magamban, miközben figyeltem, ahogy emészti a hallottakat és a fejét ingatja.*
- Akkor hazavi....*kezdtem volna bele, de félbeszakított és kitalálta, hogy várjunk vele holnapig.*
"Várni? 10 percet nehezemre esik kivárni, nem hogy egy egész éjszakát..."*méltatlankodtam magamban, és tovább rontotta a helyzetet, hogy továbbra is kétségek közt vergődtem.*
"Legalább adná valami jelét, hogy mit szól hozzá. De csak áll ott és bár engem néz, a szemeiben látni, hogy teljesen máshol jár gondolatban."*idegeskedtem továbbra is tanácstalanságomban.*
- Nem örülsz neki, igaz? Végül is nem terveztük, és magam se értem, hogyan... *mondtam csendesen lehajtott fejjel, mire hallottam, ahogy felszisszen.*
- De még semmi se biztos. Lehet, hogy csak tévedés... *mentegetőztem azonnal.*
"Bár nehezemre esett bevallani, de ha emiatt eltaszít magától, akkor mindaz amit a kapcsolatunkról gondoltam hamis volt." *miközben ezen töprengtem, észre se vettem, hogy Robert közelebb jött, csak amikor két kar fonódott a derekamra, majd szorosan magához ölelt.*

*Nyugodtan ültem a tévé előtt és néztem az aznap esti műsort. Majd hallottam a halk lépteket, hogy belépett az ajtón, rá se hederítve ültem tovább és bámultam ki a fejemből. Egyre jobban hallottam a hangján, hogy nem tetszik neki az, hogy nem figyelek rá. De úgy gondoltam érezze ő is magát ebben a helyzetben, hisz egy órával ezelőtt még ő is ezt csinálta velem... Majd egyre hangosabbra vette a hangját amikor úgy döntöttem, hogy felé fordulok és hallgatom amit mond, persze én továbbra is csendben ültem. Majd a tárgyra tért.. ő maga se tudja mi a baja majd amikor meghallottam azt, hogy terhességi teszt, kimeredt szemekkel néztem magam elé és attól féltem, hogy elveszítve minden erőmet a földre esek és elájulok. Szerencsére ez nem történt meg..*
-Hogy micsoda? Most te terhes vagy?
*Vontam kérdőre elég hangosan, igaz ebbe nem volt se rossz se jó indulat, de remélem a hangerővel ellentétben nem értette félre...*
-De hát védekeztünk rendesen akkor, hogy lehet?
*Tettem fel ismét egy kérdést. Ellenezve bólogattam ide oda, nem tudtam eldönteni, hogy most ennek örüljek vagy sem... Ha azt nézzük felnőtt ember vagyok és nem okozhat túl nagy gondot egy gyerek, de hát na váratlanul ért ez a helyzet!.*
-Jó várj először is megpróbálom felfogni ezt az egész helyzetet...ami elég nehéz, hiszen ha most azt vesszük akkor én apa leszek.
*Mondtam neki mosolyogva, ebbe a pillanatba mintha láttam volna a jövőmet egy kis gyerekkel a karjaimban...*
-Nem várhatnánk ezzel a tesztel holnapig? Nem mintha halasztani akarnám de nagyon fáradt vagyok, plusz még alkoholt is ittam ezért nem lenne ajánlatos autóba ülni...
*Magyaráztam közben folyamatosan ezen a terhességi témán járt a fejem, miközben azzal a tudattal is számolnom kell, hogy lehet csak tévedés... mindenesetre egy hirtelen haragból elég boldog lettem hirtelenjében hisz apának lenni egy újabb kihívás az életben méghozzá egy jó kihívás..*

*Robert eléggé pipa volt, ezért mit sem törődve a kérésemmel, magához vitt. Durván hozzám vágott két szót, majd kiszállt és az ajtót bevágva otthagyott egyedül a kocsiban.*
"Na szép. Jól kezdődik."*gondoltam magamban, de továbbra se mozdultam.*"Mégis mit kezdjek nála? "*kérdeztem magamtól, miközben legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy "Nem is gondoltam volna, hogy tartasz itthon terhességi tesztet."*
"Ha itt maradok, nagy valószínűséggel két hét betegségnek nézek elébe, de még mindig fényesebbek a kilátásaim idekint, mintha bemennék és veszekedni kezdenénk." *ültem még vagy 5 percig a kocsiban a lehetőségeim fontolgatva, végül mégis csak úgy döntöttem, hogy bemegyek.*
"Lesz, ami lesz. Ha hagyja elmondom, mit vontam le és miért kell haza vinnie, de ha el kezd velem veszekedni, nem fogom visszafogni magam!"*döntöttem el, és ezzel az elhatározással léptem be az ajtón. Nem volt nagy meglepetés, hogy Rob a TV előtt ült, de az, hogy fel se nézett amikor beléptem, már nem jelentett semmi jót. Ácsorogtam ott egy darabig, nem tudván mit mondjak, végül maradtam az eredeti tervnél.* "Megpróbálni nyugodtan elmagyarázni a helyzetet."
- Robert... *kezdtem csendesen, és vártam, hogy rám nézzen, és amikor még erre se volt hajlandó, dühösen felcsattantam.*
- Volnál szíves rám nézni, amikor hozzád beszélek? Eddig az volt a baj, hogy nem árultam el miért voltam rosszul. És most, mikor próbálnám helyre hozni a helyzetet, arra se méltatsz, hogy figyelj rám. *mondtam dühösen, amire szerencséjére már Ő is felnézett.
- Köszönöm. *mondtam, miközben figyeltem mennyire meglepetten figyeli a kitörésem.*
- Ne nézz már így! Akarod tudni mi volt a bajom? Igen?*kérdeztem még mindig nagy hangerővel, de Ő még mindig csak csendbe figyelt és bólintott.*
- Jó, mert Én is. És hacsak nem tartasz itthon terhességi tesztet, akkor hazaviszel, hogy kideríthessem. *böktem ki végül.*

*Elkezdtünk tárgyalni azon, hogy mivel menjünk a bálba, de mivel kiderült, hogy Forks-ba kell átmenni és nem hajlandó sétálni ezért a kocsikulcsért még benyúltam az ajtó melletti kulcstartón és kinyitottam a kocsit.*
-Na hát menjünk akkor kocsival, nehogy a lábad menjen miatta kárba.
*Mondtam neki mosolyogva majd kinyitottam neki az ajtót és beszállt majd körbe szaladtam elölről és én is behuppantam az ülésre.*
-Indulhatunk is.
*Tettem hozzá majd elfordítottam a kulcsot és elindultunk.*
-Most már csak az lenne a hab a tortán ha elsőre odatalálnánk.
*Folytattam.*

- Gyalog? *képedtem el.*
"Kizárt dolog, hogy ebben a cipőben átgyalogoljak akárhova. Táncolni még kényelmes, de nem arra tervezték, hogy rójam vele a kilométereket." *néztem elkámpicsorodva a cipőmre.*
- Azt hiszem, jobb ha inkább kocsival megyünk. Forks azért messze van gyalog. *próbálkoztam.*
- Forks? *nézett rám felvont szemöldökkel.* - Miért mennénk Forksba?
- Hát ööö... Azt hiszem La Pusht járhatnánk egész éjszaka, akkor se találnánk bált. A legközelebbi hely, ahol ilyenkor party van az a forksi tánciskola. Azt hittem tudod. *magyaráztam el gyorsan.*
"Talán így már megmenekülünk a sétától."*reménykedtem magamban.*
- Ühhüm. Értem. *mondta Robert elgondolkodva.*
- Szóval? Akkor mi legyen? *kérdeztem ismételten toporogva, mert már nagyon mehetnék voltam.*

*Amikor elment Melanie elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam elkészültem, majd felvettem magamra az öltönyt amit kikészítettem. Mire mindent befejeztem még gyorsan megittam egy pohár kólát ránéztem az órára és láttam, hogy már késik egy ideje Melanie. Mindegy pár perc biztos, hogy itt lesz. Gondoltam magamban majd amikor leültem a fotelbe pont kopogtak az ajtón. " Na ez biztos ő lesz " mondtam magamban majd siettem az ajtóhoz. Amikor látványa elém tárult szinte minden szavam elakadt. Némán álltam előtte majd a torokköszörülésére tértem magamhoz.*
-Ő hát nagyon, nagyon csinos vagy.
*Dicsértem meg majd félre álltam az ajtóból mint egy igazi úriember és vártam, hogy belépjen.*

*Kisebb késéssel ugyan, de sikerült épségben megérkeznem Roberthez. Bekopogtam az ajtón és még várnom se kellett már nyílott is.*
- Tudom, tudom késtem. Ne hara... *elakadt a szavam, amikor felnéztem Robra.*
- Hűűűhhaaa! Szívdöglesztő látvány. *bukott ki a számon az első gondolat ami megfogalmazódott bennem. Tágra nyílt szemekkel, mondhatni végig stíröltem és egészen elakadt a lélegzetem. Rettentő dögösen festett öltönyben.*
- Ohh... izéé... nagyon jól nézel ki. *mondtam kissé visszafogottabban, amikor eljutott a tudatomig előbbi kinyilvánulásom. Azt hiszem kissé el is pirulhattam, de ezt betudhatta a sietésemnek is. Megköszörültem a torkom és felnéztem rá. Szemlátomást nem igazán jutott el a füléig, amit mondtam, ugyanis tekintetével engem pásztázott és még mindig nem reagált. Megint megköszörültem a torkom, majd egy lépéssel közelebb mentem hozzá.*

*Mikor elment Norie még egy kicsit álltam ott egy helyben és megint csak törtem a fejemet azon, hogy miért nem borult ki... Vagy " lehet még is csak ideges volt csak nem akarta kimutatni? " kérdeztem magamtól majd bekocogtam a házba még ott sétáltam ide oda majd végezetül bementem a szobába ledobtam magamról a felsőt és a nadrágot és az ágyba vetettem magam. Csak mosolyogtam ott egymagam az ágyon, abból az okból, hogy megvan életem szerelme és, hogy mennyire szeretem őt. Hamar el is aludtam...*


*Másnap reggel amikor felkeltem olyan tíz óra fele elhatároztam, hogy meglepetés képpen ma elmegyek Melanie-ért az iskolába. Kipattantam az ágyból és a fürdőszobába siettem. Elvégeztem a reggeli teendőket, vagyis megmosakodtam, meg borotválkoztam. Mikor ezt is befejeztem elég sok idő eltelt majdnem egy óra, hiszen nem siettem sehova lehető leglassabban csináltam mindent, hogy végül ne kelljen sokat várnom ahhoz, hogy indulhassak az iskolába. A fürdőszobából elmentem a konyhába megettem egy szendvicset és amire legjobban vártam elindultam a suliba...*

...