Repülőtér

*Nem sértődtem meg. Sőt, örültem neki, hogy nem változott meg és még mindig tud poénkodni. Nos, szerintem ez ütős volt. *
- Jaj, igen, bocsi. Kicsit kivagyok.
*Annyira talán nem is, de a repülő és a fél világ az akkor is repülő és fél világ. Elmosolyodtam és közben néztem. Nem változott semmit. De tényleg nem. Pedig most már Amerikában vagyunk. De mindegy. Hálásan rámosolyogtam és léptem egyet előre.*
- Igen, átmegyek megnézni veled.
* Érdekelt, hogy hol lakik. Érdekel, hogy mit csinál. Érdekel, hogy ezentúl mit fog csinálni. Vajon Cullen-ék közelében lakik? Beszélt velük az elmúlt napokban? De a legfontosabb kérdés, miért jött el? A levél nem tartalmazott sok mindent. Nem értettem meg belőle gyakorlatilag semmit sem.*

*A kérdésére elég hülye fejet vágtam. De nem tartott sokáig, mert hirtelen felröhögtem. Most akkor ennyire szétszórt, vagy nem is figyel? Vagy csak egyszerűen lefárasztotta egy kisgyerek a repülőn. Engem is szekált egy hatéves, de én vagyok olyan dedós, hogy ahelyett, hogy nem figyelek rá, azt csinálom amit ő. Egész úton pofákat vágtunk.*
-Eljut egyébként a szőke agyacskádba amiket közlök veled? Előbb mondtam, hogy Forksban. *mondtam halkan nevetgélve. Nem szekálásból szőkéztem. Egyrészt szőke a haja.. Másrészt meg sose szólnám le. Tudja, hogy csak hülyéskedek.*
-De ha ennyire érdekel, átjöhetnél megnézni. *Ajánlottam mosolyogva. Csak ekkor tűnt fel, hogy Mira elhúzott. Na mindegy, majd előkerítem valahonnan, vagy visszajön.*

*Legszívesebben nem is tudom, hogy most mit tettem volna. Azt hiszem, hogy egy pár napig mindenképpen maradok Amerikában. Meg szeretnék ismerkedni az új életével. De ez az egész nekem akkor sem tetszik. Biztos ebben a dologban? Mármint, hogy itt akar élni. Helena-val lakik, ez oké, de akkor is. Az volt az otthona. Tudtommal olasz. Bár már elég tapasztalt vámpír, szerintem neki is jobb lenne, ha megoldódnának a gondjai.*
- Melyik városban laksz?
*Amerika nagy. Tudom, hogy a Cullen család Forks-ban lakik, ezért gondoltam, hogy ide jövök én is. És lám-lám, ő is itt van. De ez még nem biztosítás arról, hogy tényleg a környéken lakik. Jó néven venném, ha meg mutatná, hogy milyen házban lakik. A Volturi tagjai egyáltalán nem szegények. Remélem, ezt ő is észben tartja.*

*Megráztam a fejem. Nem, semmi sem muszáj. Tulajdonképpen nekem sem volt muszáj eljönnöm, de el akartam. A Volturi megváltoztatott. Nem emlékszem, milyen voltam emberként, de ha nomád maradtam volna, biztos nem lennék egy két lábon járó vulkán, mely bármikor kitörhet. Elegem van ebből. 14 évesen -az mellékes, hogy mióta vagyok ennyi- nem öldökölnöm kéne. Az egész "életem" abból állt, hogy mindig más helyeken gyilkoltam. A kérdésre halványan elmosolyodtam.*
-Nem vagyok egyedül. De egyébként mielőtt csatlakoztam a Volturihoz, nomád voltam. Igaz, nem sokáig, de akkor is. Boldogulnék egyedül is. Nem tudom, ismered-e Helenát. Vele élek most Forksban. *mondtam csöppet sem boldogan. Hiányzott az egykori családom. Ha nem is mindenki, de jópáran. Főleg Mira és Dora. Ők most itt vannak, de nem lesznek itt örökké. Talán majd visszamegyek a városba. A kastélyba nem, de imádom Volterrát. És amúgy is olasz vagyok, nem jó itt nekem Amerikában.*

*Hogy kérdezhet ilyen butaságot? Mégis mit hisz, miért jöttem el onnan? Természetesen erre a kérdésre a válasz, elég egyértelmű. Elmosolyodtam. A hajamat a fülem mögé tűrtem. Aztán válaszoltam.*
- Muszáj volt utánad jönnöm.
*Mást nem tudtam mondani. Semmi kedvem magyarázatot adni olyasvalamire, ami nem is túl fontos. Inkább csak idegesen mosolyogtam.*
- De most hol laksz? Mit csinálsz? Egyedül boldogulsz?
*Legszívesebben még legalább ennyi kérdést tettem volna fel neki, de csak szépen lassan. Meg kell tanulnom kezelni a váratlan helyzetet.*

...