Cielo Hotel

*Robert megadta az engedélyt, hogy helyet foglaljak mellette, így becsusszantam a vízbe, majd kellemesen elhelyezkedtem. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit csinált, miután elváltunk. Annyira zavart arca volt az este, hogy biztos voltam benne, hosszas töprengéssel töltötte az estét. Fürkészve tekintettem az arcára, de semmit nem tudtam leolvasni róla. Meglepődtem, mennyit változott, és mennyire eltávolodtunk egymástól. Régen egy pillantásából tudtam, mire gondol. De az is lehet, hogy csak az én emberismeretem hagyott cserben jelen pillanatban.*
- Mire... *kezdtem, majd elhallgattam. Robert kíváncsian felvonta a szemöldökét, és rám nézett. Erősen elgondolkoztam, hogy feltegyem e a kérdést neki. *
- Hogy aludtál? *kérdeztem végül. Nem volt annyi bátorságom, hogy csak úgy rákérdezzek a dologra. Hisz balul is sülhet el a dolog. Az is lehet, hogy az éjszaka rájött, jobb, ha nem találkozunk többet. Már pedig jelenleg, mindent el tudnék viselni, csak azt az egyet nem, ha közölné, rájött, hogy nem fog ez menni, és itt hagyna. Tudtam, semmi esély, hogy mi újra egy párt alkossunk, mégis... Mégis, elviselhetőbb, ha itt van mellettem, még ha csak barátként is.*

*Pihentem a jakuzzi szélén az ujjaimat már a víz szinte teljesen kiszívta de nem bántam, élveztem a langyos víz csobogását. Egy kis idő múlva megint éreztem, hogy két kéz elkezdte masszírozni az arcomat, nem nyitottam ki a szemem, egyszerűen csak odaszóltam neki, hogy hagyjon békén.*
-Már megmondtam, hogy hagyjon békén!
*Mondtam neki, de ugyanúgy nem vette le a kezét az arcomról. Majd hirtelen Norina hangja bukkant fel. Mondta, hogy én neki semmi ilyet nem mondtam. Egy kicsit zavarba is jöttem, hogy majdnem el küldtem melegebb éghaljlatra...Kérdezte, hogy zavar e de máris rávágtam hangosan.*
-Nem! Gyere foglalj csak helyet.
*Mondtam neki majd arréb csúsztam egy kicsit.*

*Kezdtem libabőrös lenni a hideg vízben való lebegéstől, ezért kinyitottam a szemem és odaúsztam a létrához. Felmásztam és gyorsan a székhez léptem, ahol a törölközőmet hagytam. Magamra csavartam, majd körülnéztem. Ekkor megpillantottam egy ismerős arcot a jakuzziban üldögélve. A törölközőt visszaterítettem a székre és közelebb sétáltam. Csak amikor már nagyon közel voltam, akkor vettem észre, hogy csukva van a szeme. Talán el is aludt. Óvatosan mögé lopództam és leültem a jakuzzi szélére mögé. Kezemmel masszírozni kezdtem az arcát. Robert még ki se nyitotta a szemét, haragosan morogni kezdett.*
- Már megmondtam, hogy hagyjon békén! *hangzott a szájából, én meg értetlenül néztem. Nyilván nem tudta, hogy Én vagyok.*
- Nekem ugyan nem mondtál semmit. *mondtam széles vigyorral az arcomon. Robert szeme azonnal felpattant. Először csak meglepődöttség, majd zavar cikázott át rajta, végül kifürkészhetetlen maszkba burkolózott.*
- Zavarok? *tettem fel a kérdést, miközben kezem az ölembe ejtettem.*

* Jó ideig nem láttam Norina-t az uszoda részlegen, de nem is nagyon van mondani valóm a számára. Jól éreztem magam a jakuzzi-ban lazítottam szinte két órán keresztül. Majd a víz csobogása nagyon megszomjaztatott ezért odamentem a medencék melletti kis büféhez ahol vettem egy Mojito koktélt és leülve egy magas székre elkezdtem kortyolgatni. Nem volt kedvem sokáig ücsörögni és kortyolgatni az italomat ezért fogtam a poharam és vissza beültem a medencébe. Néztem ahogy az emberek járkálnak ide oda, majd észrevettem hogy az egyik nagyobb medencébe a szélébe kapaszkodva pihen Norina.. " Na vajon mennyi ideje van már lent? " tettem fel magamnak a kérdést. de nem mentem oda hozzá. Majd ha akar akkor ide jön ő...*

*Miután válaszoltam minden levélre, amire kellett és megtudtam a legfrissebb infókat, ami a világban történik kikapcsoltam a laptopot és csak ültem ott magam elé meredve. Kicsivel később felálltam, és az ágyhoz sétáltam. Leültem, és az éjjeliszekrényről elvettem a szálloda prospektusát. Gyorsan átfutottam a szememmel, majd úgy döntöttem reggeli előtt még lemegyek úszni egyet. Előszedtem hát a bőröndömet, ami még mindig kipakolatlanul hevert az ágy alatt, majd gyorsan előkerestem a bikinimet. A fürdőszobába mentem és felöltöztem, majd elvettem egy, a szálloda emblémájával ellátott törölközőt a kis fürdőszobai szekrényből. Visszamentem a szobába, magamra kaptam a fürdőkendőmet, majd a törölközővel és a kulccsal a kezemben elhagytam a szobát. Az úszómedence, csakúgy mint a Jakuzzi a szálloda alaksorában volt, így oda tartottam. Amikor a medencéhez értem, meglepően tapasztaltam, hogy elég csendes és üres a helyiség. Csak néhány vendéget és alkalmazottat láttam, mindenki el volt foglalva a maga kis dolgával. Kiválasztottam egy széket a medence mellett, lepakoltam rá a törölközőt, a szobakulcsot pedig alá rejtettem. Levettem a fürdőkendőmet, és azt is gondosan odahajtogattam. Óvatosan bemásztam a hideg vízbe, majd lassan úszni kezdtem. Rajtam kívül senki nem volt a medencében, csak a Jakuzziban pihent valaki, de nem igazán vettem szemügyre. Egymás után úsztam a hosszakat, jólesett, ahogy izmaimat erőltetve bírtam magam egyre gyorsabb tempóra. Amikor kezdtem fáradni, kissé lassítottam és a medence széléhez úsztam, ahol a korlátba kapaszkodva lebegtem csukott szemmel pihenésképpen.*

*A tegnapi éjszakai gondolkozásom – és plafont bámulásom következtében hamar elnyomott az álom ezért gyorsan be is aludtam. Másnap reggel a napsütés olyan szinten világított be az ablakomon, azt hittem megvakít. Felültem az ágyon, nyújtóztam egy hatalmasat majd felpattantam, lehet a hirtelen talpra állás miatt a fejem nagyon elkezdett hasítani. Ez fokozta még az is, hogy a bárszekrényhez mentem és kibontottam egy „ Benriach Pedro „ nevezetű whiskey-t és éhgyomorra lehúztam egy fél decit. Az üres poharat csak egyszerűen letettem a bárszekrényre, majd levettem a térdnadrágomat azt egyszerűen ahova kedvem tartotta eldobtam a földre. Elindultam bokszeralsóban a zuhanyzó felé. Ledobtam magamról az utolsó ruhadarabot is, majd beléptem a zuhanyzókabinba, magamra nyitottam a hideg vizet és lezuhanyoztam. Amikor befejeztem egy fehér pamut törülközőt csavartam a derekam köré és vissza bementem a háló szobába ahol egy „szolgáltatások „kis listájára lettem figyelmes. Végig olvastam és a legjobban most a Jakuzzi szolgáltatás csalogatott leginkább, ami a szálloda alak sorjában található… Ledobtam derekamról a törülközőt és egy fürdőnadrágot kerestem a már szét túrt utazó táskámban. Felkaptam magamra, egy tiszta törülközőt a vállamra csaptam, napszemüveg gyorsan fel és már indultam is lefelé…
Mikor leértem az alaksorba a recepciósnak csak bólintottam egyet. Majd folytattam az utam egyenesen a Jakuzzi felé, nagyon sokan bámultak, hogy egy árnyékos részen miért is van rajtam a napszemüveg. De nem nagyon izgatott… Bepattantam a Jakuzziba és pár perc múlva egy lány jött oda hozzám és megérintette a vállamat. Nagyon gyorsan oda néztem azt hittem Norina az. Nagy meglepetésemre nem ő volt az. Hanem egy idegen lány aki addigra már szinte masszírozta egész felső testem.*
- Nem kötekedésből de ez a szolgáltatás része? Mert valahogy ilyet nem észleltem a szolgáltatások között, hogy a Jakuzzi környékén masszőr lányok járkálnak.
*Mondtam neki, majd csak bámult tovább és a masszírozás simogatásba ment át. De akkorra már ő is megszólalt.*
- Nem ez nem szolgáltatás, ez csupán kapcsolatteremtésnek mondhatnám.
*Válaszára furcsán néztem, amit persze a napszemüveg eltakart. Persze ezt nem hagyhattam szótlanul.*
- Bocsi drága, egyrészt ha nem vagy masszőr lány, aki a szállodának dolgozik, igaz, ha az is lennél se érdekelne, akkor is húzz innen, egyedül szeretnék lenni. Másrészt pedig nem vagy az esetem.
* A lány ekkorra se fogta fel azt, hogy nem szeretném, hogy a közelembe legyen. Elkaptam a mind a két kezét és egyszerűen ellöktem magamtól.*
-Viszlát.
*Köszöntem el, majd szét tárt karokkal újra lazítani tudtam a Jakuzziba. Közbe folyamatosan néztem szét, hátha feltűnik valahol Norina.*

*A zokogásom csak lassan csendesedett. Olyat éreztem, amit nem szabadott volna éreznem. Amikor ebbe belegondoltam, újabb síráshullám fogott el. Nem tudom mennyi ideje sírhattam ott egyedül, de végül erőt vettem magamon, és átsétáltam a fürdőszobába. Fáradtan hámoztam le magamról a ruháim, és szinte beestem a zuhany alá. A vizet a lehető legforróbbra állítottam, amit még el bírtam viselni. A hideg csempének dőltem, de a forró víz átjárta a testem. Sokáig csak ácsorogtam, próbálva ellazítani izmaim, és kiüríteni az agyam. Nem sok sikerrel. Bár a meleg víznek hála az izmaim lassan felengedtek, az agyamat csak nagy nehezen tudtam elcsendesíteni. Amikor a víz már csak langyos volt, kikászálódtam alóla és szorosan törölközőbe csavartam magam. Meglepően tapasztaltam, mennyire ellazultam és lenyugodtam. Nagyokat sóhajtva léptem a szobámba. Ott gyorsan felöltöztem, majd leheveredtem az ágyamra. A takarót egyelőre nem húztam magamra, eléggé felmelegített a zuhany. Hallgattam a csendet, és ez nyugtatólag hatott rám. Szép, lassan álomba szenderültem.*

*Nyugodtan, szinte kicsattanó lelkesedéssel ébredtem. A napfény lustán szűrődött át a sötétítőn keresztül. Mélyeket lélegezve észleltem, hogy nem érzem azt az űrt, amit előző este. Sőt... Egészen beleborzongtam az emlékekbe. Annyira jó volt a tegnapi nap, egy két dolgot leszámítva. Nem akartam kora reggel bosszúsnak lenni, ezért nagyot nyújtóztam, majd kiszálltam az ágyból és a fürdőszobába indultam, hogy gyorsan felfrissítsem magam. Amint végeztem az arc és fogmosással, visszamentem a szobába, felvettem egy könnyed nyári ruhát, majd leültem a laptopomhoz. Megnyitottam az internetet, majd elmerültem a weblapok böngészésében és az email-eim olvasásában.*

*Amikor beszálltunk a liftbe türelmetlenül vártam arra, hogy felérjünk a szobánk szintjére. Folyamatosan néztem a liftajtó felett lévő kis lámpákat, ahogy egymás után villantak fel... Számomra úgy tűnt mintha egy órába telt volna mire felérünk a 12. emeletre. Mikor kinyílott az ajtó, ekkor már lassabb léptekkel indultam el Norina ajtója felé, nem tudom miért de mint egy testőr úgy viselkedtem és csoda, hogy az ajtóját nem nyitottam ki.. Mindenesetre megálltunk egy kis időre az ajtaja előtt és hallgattam a hálálkodását a mai napért. Nem nagyon értettem az egészet amit mondott de a lényeg az eljutott az agyamig. Most még ez se vidított fel annyira mint ahogy igazság szerint kellene. De majd holnap remélhetőleg tiszta fejjel újjongani fogok, azért hogy mit is értem el Norina-nal egy nap alatt. Amikor elköszönt egy váratlan puszit kaptam tőle, ami persze nagyon meglepett. " Önszántából puszit adott? " tettem fel magamnak a kérdést, de ha akarnám se tudnám kiolvasni a fejéből mit érez igazán. A puszi után Norina megfordult kereste a táskájában a 21-es számozású szobához a kulcsot, de én még mindig ott álltam mögötte folyamatosan őt nézve, majd amikor már hallottam, hogy kinyitotta az ajtót még utoljára a válla felé visszapillantott rám. Belépett az ajtón bezárta és akkor a fejemet megrázva gyorsan utána szóltam.*
-Igazán nincs mit, és neked is jó éjszakát!
*Mondtam határozott hangon remélve, hogy meghallotta. Még egy kicsit álltam az ajtaja előtt, utána elindultam a saját szobám felé. Nehezemre ment kinyitni az ajtót ilyen remegő kezekkel de végül sikerült. Beléptem az ajtó küszöbön, becsaptam az ajtót, még csak be se zártam atlétámat levettem ledobtam az előszobába, aztán cipőstől, nadrágostól belevetettem magam az ágyba és el kezdtem gondolkodni a mai nap történtekről. De az első gondolat amit még hangban is kifejtettem. Az a nem rég történt puszi volt.*
-Az a puszi nem volt véletlen.
*Mondtam fennhangon, majd tartkóra rakott kezekkel néztem a plafont nagyon sokáig, míg el nem borított az álom.......*

*Útközben sikeresen belebotlottunk egy részegbe. Természetesen, nem tudtunk elmenni mellette úgy, hogy be ne szóljon. Robert azonnal felkapta a vizet, és ordítozni kezdett vele, majd inkább úgy döntött, nem érdemes foglalkozni vele. Megfogta a kezem, majd hirtelen a hátára kapott és úgy indult meg. Gyors, határozott léptekkel igyekezett minél hamarabb elérni a hotelt. A fejem a nyakába hajtottam és próbáltam nem elaludni. Inkább egyenletes légzésére figyeltem. Nem tudom miért tűrtem, hogy a hátán cipeljen, nem sokkal ezelőtt, biztosan a fejét vertem volna, hogy engedjen el, és irtó dühös lettem volna, de most csak megnyugtató érzés volt a közelében lenni. Ez határozottan nem jelentett semmi jót. Amikor megérkeztünk a hotelhez, Robert letett, így a saját lábamon sétálhattam a liftig. Megint megelőzött és idegesen csapkodta a lifthívó gombot, majd fejét nekitámasztotta az ajtónak. Nem tudtam eldönteni, mi zaklathatta fel ennyire. A liftajtó kinyílt, Rob előreengedett, de rögtön utánam beszállt Ő is, és mire megfordultam már meg is nyomta a gombot. Odafent a szobám ajtajánál álltam csak meg, megfordultam, hogy elköszönhessek tőle.*
- Hát... köszönöm a mai napot. Igazán... jól éreztem magam... *mondtam csendesen. Rob bólintott, és láttam rajta, hogy legszívesebben már menne.*
- Akkor jó éjszakát. *köszöntem el tőle, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre álltam és megpusziltam az arcát. Miután elhúzódtam zavartan lesütöttem a szemem és a szobakulcsot kezdtem el keresni. Robert még mindig ott állt, éreztem a tekintetét a hátamon. Nem akartam magyarázkodni, ezért amikor végre megtaláltam a kulcsot beügyeskedtem a zárba, elfordítottam, majd lenyomtam a kilincset. Még egyszer visszapillantottam a vállam fölött, majd beléptem a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Nagyot sóhajtva léptem az ágyhoz, és leheveredtem rá. Csak néztem a plafont, és hagytam, hogy a reggel visszafojtott zokogás hangosan feltörjön belőlem.*

*Na végre egy pozitívum dolog is aminek nem mondott ellen....azért vannak olyan lányok is akiket a hasukon keresztül megfoghat az ember. Legalább ez bejött számomra , ha már a szerencsejátékok nem. Mosolyogtam magamban majd hallgattam miket mond... Nagyon ellenezte a sétát pedig én imádok sétálni főleg ilyen jó időben.-
-Igen tényleg messze van innen szinte minden szuper hely. De én véleményem szerint inkább sétáljunk taxiból nem sok mindent lát az ember. Nézd a jó oldalát legalább nem veszíted el a jó alkatodat a fagyi miatt.. Evés közbe mennek is a kalóriák.
*Mondtam neki nevetve amikor megütötte a vállamat, gondolván azt, hogy ne szórakozz velem.... Majd megragadtam a kezét és elkezdtem egy kicsit magam után vonszolni, hogy jöjjön sétálva majd amikor már ő is ráhangolódott a sétára elengedtem vissza a kezét majd sétáltunk egymás mellett.. Sorban jöttek a butikok balról és jobbról körbevéve. Szinte őt minden idősebb eladó úr körbe állta és kínálták neki a szebbnél szebb ruhákat. Annyira nem ellenezte a dolgot, hiszen mégis csak nő...*
-Nem is tudtam, hogy ennyire híres vagy Rómában.
*Tettem hozzá miközben én egy fényképes butiknál néztem a képeslapokat...*

*Mindig, amikor azt hiszem, a férfiak néha mégis átlátják a nők gondolkodásmódját, rá kell jöjjek, hogy tévedek. Úgy döntöttem, jobb, ha ráhagyom Robertre a dolgot, úgyse tudja az én szememmel látni a kapcsolatunkat és annak végét. Így csak tűrtem, hogy jön utánam, és hagytam, hogy hadd beszéljen. Amikor megemlítette a fagyit, viszont felderült az arcom, és rögtön lecsaptam a labdát.*
- Ugye, tudod, hogy képes vagyok akár az összes fagyit megenni, amit árulnak? *kacsintottam rá* Úgyhogy, készítheted a pénztárcádat! *tettem még hozzá nevetve.*
- Na mit nézzünk meg először? *kérdeztem, miközben kiszedtem a térképet a táskámból, és próbáltam betájolni magunkat.*
"Lehet nem ártana taxival menni egy darabon... vagy maradjunk a humánosabb lábbusz közlekedésen?"*gondolkoztam magamban, miközben a térképet tanulmányozva végre sikerült megtalálni a hotelt.*
- Ahh... *nyögtem fel rémülten.*
- Na mi az? *kérdezte Robert, miközben a térkép fölé hajolt.*
- Á, semmi. Csak ez a hotel mindentől olyan távol van. Itt vagyunk most...*böktem ujjammal a kis jelre* és itt van a legközelebbi látványosság. *mutattam egy másikra.*
- Na és aztán? *nézett rám kérdően.*
- Na és aztán? Melyik ember képes ennyit gyalogolni? *tettem fel meghökkenve a kérdést, majd leesett.*
- Igaz is... neked ez nem jelent gondot... Viszont én most hívok egy taxit. *jelentettem be, majd a térképet a táskámba gyűrve, taxi után néztem.*

(Saját: Sorry, a késésért, de összejöttek a dolgok! Majd igyekszem azért odafigyelni!! )

*Kezdetleg nem akartam elfogadni, hogy így bánik velem de muszáj volam elfogadni... De minden erőmmel azon voltam, hogy kibéküljünk ezért amikor elindult a lift felé utána mentem majd átkaroltam a vállát besegítettem a liftbe majd mellé álltam és megnyomtam a földszint gombot.*
-Tudom, hogy egy falatnyit sem kérsz belőlem, de látom, hogy valami bánt ezért egy fagyira a vendégem vagy.
*Mondtam neki mosolyogva. Mikor a lift a földszintre érkezett, kinyílt az ajtó előre engedtem.*
-Próbálok valami olyasmit jóvá tenni amiről egyáltalán nem tudok semmit. De igyekszem.
*Rákacsintottam egyet majd elindultunk a hotel kijárata felé...*

*Óriási gombóc nőtt a torkomban Robert szavait hallgatva. Legszívesebben szó nélkül faképnél hagytam volna, mégse mozdultam. A lábam nem engedelmeskedett. Csak álltam és nem csináltam semmit. Próbáltam mély levegőket venni, hogy leküzdjem a sírást, de csak halk nyöszörgést sikerült elérnem vele.*
"Még hogy békében elválni. Igaz lehet a mondás, hogy a szerelem elvakít. Annyira jó színésznő mégse vagyok... Ő mégis elhitte, hogy ilyen könnyen elfelejtettem azt amit iránta éreztem, és olyan könnyen elengedtem. Na persze..."*újra sírhatnékom támadt, de nem engedhettem meg magamnak, hogy lássa. Vettem két mély levegőt, hogy leküzdjem a gombócot a torkomban, majd továbbra is a kilincset tanulmányozva válaszoltam.*
- De persze. Békében. *a hangom alig volt több sóhajtásnál. Tudtam, ha nem hagyom ott rögtön, a karjaiba borulok és hangosan zokogni kezdek, ezért megköszörültem a torkom és felvettem a "Nincs semmi érdekes" álarcot.*
- Most pedig, ha nem haragszol, vár a város! Később találkozunk. *mondtam rezzenéstelen arccal, immár felé fordulva, majd farkasszemet néztem vele.*
- Szia. *köszöntem el, jelezvén, hogy egy időre lezárom a beszélgetést. Még egy fél pillanatig a szemébe néztem, majd elfordultam és a lift felé mentem.*

*Eleinte nem értettem, hogy miket beszél... " Talán a forró napsütés megbolondította, és ezért lett ilyen dili.... " mondtam magamban amire el is mosolyodtam, de szerencsére nem látta mivel háttal volt nekem. De ha már háttal állt nekem alaposan végig néztem rajta, miért is ne... Ilyenek a férfiak... *
-Miért, hogy kéne viselkednem? Úgy gondolom most elég normális hangon beszélek veled....
*Mondtam neki közben folyamatosan haladtam végig rajta szemeimmel. " Tényleg sokat változott mióta utoljára találkoztunk. " mondtam ismét magamban.*
-Időt mégis mennyi időt? Tudod, hogy nem szeretek várni, ráadásul én úgy tudtam, hogy békében váltunk el és nem haraggal..
*Tettem hozzá.*

*Robert továbbra is értetlenkedett.*
"Nem hiszem el, hogy nem esik le neki, hogy attól, hogy Ő boldog, én még nem vagyok az."
- Hogy miért viselkedem így veled? Tudod te pontosan. És hogy barátok vagyunk e? Hát ha szeretnéd, hogy azok legyünk, úgy is kell viselkedj! *mordultam rá megint.*
"Miért kell mindig elrontania a hangulatom? Amikor már azon vagyok, hogy engedek kicsit és próbálok úgy tekinteni rá, mint egy barátra, jön ezekkel a kérdésekkel és felrúg mindent!"
- Rob... Én szeretnék a barátod lenni.... de nekem nem olyan könnyű, mint azt te hiszed! Adj egy kis időt, rendben? *kérdeztem halkabban, majd hátat fordítottam neki és bezártam az ajtót. A kulcsot eltettem a táskámba, de nem fordultam meg. Vártam mit válaszol.*

*Nem tetszett nekem ez a kitessékelő viselkedése... Elvégre nem azért találkoztunk, gondolom én, hogy ilyen ellenséges módon viselkedjünk.. Elvégre akárhogy is nézzük volt köztünk egy szoros kapcsolat...*
-Miért vagy velem ilyen?
*Kérdeztem tőle, az ajtónak támaszkodva a vállával egy vonalba...*
-Elviekben barátok vagyunk vagy tévedek?
*Tettem fel ismért egy kérdést. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem lesz végig ilyen...*

- Értem. *mondtam csak úgy magam elé. Eléggé elgondolkoztam, meg is felejtkeztem arról, hova is készültem eredetileg.*
- Biztos fáradt vagy. Menj pihenj egyet, én meg végre elindulok városnézésre... *javasoltam, amikor elcsíptem Robert ásítását.*
- Van egy olyan érzésem nem utoljára látjuk még egymást... *jegyeztem meg úgy mellékesen, bár erősen elgondolkoztam rajta, hogy keresek egy másik hotelt. De az annyira gyerekes húzás lett volna tőlem, hogy végül letettem róla.*
- Na gyerünk! Szeretnék végre elindulni! És ez még mindig az én szobám! *tessékeltem kifele Robertet, miközben körülnéztem, hogy nem e felejtek megint itthon valamit. Gyorsan bezártam az ajtót, majd megfordultam, hogy végre elbúcsúzzak tőle.*

*Eleinte még egy kicsit gúnyolódott, de úgy tettem mintha megsem hallottam volna.. Majd később ő is megunta a marakodást és normálisan tudtunk beszélgetni.*
-Én kérlek a fáradalmas napjaimat pihenem ki itt Rómában.
*Válaszoltam a kérdésére.*
-Igaz, ahogy így elnézem nem fogok egyhamar elmenni innen, hiszen nagyon tetszik nekem Róma így első benyomásra...
*Folytattam. Majd felültem az ágy szélére és ásítottam egy nagyot..*

- Elég kényelmes? Ne igazítsam meg a párnád? *kérdeztem gúnyosan de végül csak engedtem egy kicsit. Lehuppantam mellé és elterültem Én is az ágyon.*
- Ne várd, hogy úgy fogadjalak, mint egy régi jó barátot.*közöltem a tényeket.*
"Nem várhatja el, hogy azok után úgy tekintsek rá, mintha mi sem történt volna..." *nem akartam beismerni, de még mindig szerettem annak ellenére, ami történt. Rég elfojtottam ezt az érzést, de az újabb találkozás kíméletlenül előhozta. Annyira értelmetlen volt az elválásunk, ezért se tudtam végleg lezárni a dolgot.*
"De ezt Ő sose fogja megtudni..."*szögeztem le rögtön magamban.*
- Hogy mizujs? Visszautaztam Spanyolországba azután a bizonyos este után. De már nem volt ott senki. Így úgy döntöttem valóra váltom régi álmaimat. Így kerültem ide. *meséltem el röviden a történetet.*
- És téged mi szél fújt Rómába? *kérdeztem meg, miközben felé fordítottam a fejem.*

*A lifttől egészen a szobájáig kísértem, imádom látni amkor bosszankodik... " Igaz melyik nő nem aranyos amikor mérges ? " tettem fel magamnak a kérdést, amin ismét csak elmosolyodtam...*
-Legalább beszélgessünk. A pofon is mire volt jó? Csak viccelődök tudhatnád..
*Mondtam neki mosolyogva, majd odébb tolva lehuppantam az ágyára, elég kényelmes volt szóval el is terültem egy kicsit. Kis idő után könyökömön támaszkodva néztem rá...*
-Mesélj valamit mizujs veled?
*Kérdeztem normális hangnembe hátha akkor tudunk beszélgetni normálisan is...*

- Hát így kell fogadni egy rég nem látott ismerőst? *tette fel a kérdést vigyorogva kizökkentve ezzel gondolataimból. Gyorsan elkaptam a pillantásom és nem véve tudomást későbbi kérdéséről inkább a liftszabályzatot kezdtem tanulmányozni!*
- Szexi, vagy mint régen. *ütötte meg a fülem mondandójának vége. Erre már én is felkaptam a fejem és teljes erőmből pofon vágtam.*
- Mégis hogy gondolod ezt? Vagy te már nem emlékszel, hogyan és legfőképp miért váltunk el? *szegeztem neki a kérdést, miközben a kezem dörzsölgettem.*
"Már majdnem elfelejtettem, hogy mi is Ő valójában és hogy nem olyan könnyű neki sérülést okozni..."*bosszankodtam közben magamban. Robert egyik kérdésemre se felelt, csak vigyorogva mustrált tovább.*
- Befejeznéd? *horkantam fel.*
- Mégis mit? *kérdezett vissza még mindig fülig érő szájjal. Ezt már válaszra se méltattam, hiszen megállt a lift és kinyílt az ajtaja. Gyorsan kipattantam és elindultam a szobám felé. Nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót és bemenni. Idegesen fújtam egyet, majd ijedtemben felsikoltottam.*
- Normális vagy? Mit keresel a szobámba és miért osonsz így mögém? *ripakodtam rá, miközben levakartam a kezét a derekamról.*

*Nézegettem egy ideig a plakátot majd megszólított... Pont azt mondta amire számítottam, egy kicsit flegmázott de nem érdekelt. Ekkor megindult a lift felé láttam, hogy megnyomta az emelet gombot, persze ebben a pillanatban utána indultam és mielőtt bezárt volna a lift ajtó oda tettem a kezem.*
-Hát így kell fogadni egy rég nem látott ismerőst, barátot. Vagy a te szemedbe mi lenne rám a legmegfelelőbb szó?
*Kérdeztem tőle majd beszálltam mellé a liftbe. Alaposan végig néztem rajta...*
-Nagyon sok idő eltelt már azóta mikor utoljára találkoztunk, de semmit nem változtál, szexi vagy mint régen.
*Mondtam neki nagy mosollyal az arcomon, majd vártam mit reagál erre. Igaz számolok azzal is, hogy jól arcon vág az ilyen kijelentésemért... Pedig közös megegyezés alapján váltunk el. Na meg ha ezt most látná Melanie tőle is kapnék egy pofont főleg, hogy beszálltam mellé.*

*Ahogy kiszálltam a liftből az ajtó felé indultam, ám ekkor eszembe jutott, hogy a szobámba felejtettem a telefonom.*
"Hogy lehetek ennyire szétszórt?"*gondoltam magamban, miközben megfordultam és...*
"Hát Ő meg mit keres itt?"*döbbentem meg, amikor egy régi ismerőst pillantottam meg a lift mellett. Azonnal a felszínre törtek a régi emlékek, hiába küzdöttem ellenük.*
"Miért pont most?"*gondoltam magamban, miközben még mindig Őt néztem. Biztos voltam benne, hogy megismert, olyan áthatóan bámult. Küzdöttem a kísértés ellen, hogy odamenjek és jól felpofozzam, de nem sikerült. Néhány lépéssel közelebb mentem, majd megtorpantam. Csak néztem és vártam, mit reagál, de semmi. Ekkor újabb lépéseket tettem felé, amíg teljesen elé nem értem.*
- Te mit keresel itt? *bukott ki a számon kissé elcsukló hangon, de legalább a pofonvágást meg tudtam állni.*
"Már elmúlt Norie, nem is érdemes vele foglalkozni!"*győzködtem magam gondolatban.*
- Ezt én is kérdezhetném tőled. *válaszolta, mire rögtön felment bennem a pumpa. Mielőtt olyat tettem volna, amit később megbánok, gyorsan hátat fordítottam neki és beszálltam az éppen leérkező liftbe. Benyomtam a gombot, de nem fordultam meg. Éreztem, hogy követett, de nem akartam ismét látni.*
- Mit akarsz? *vetettem oda neki.*
- Beszélgessünk.
"Hahh... Nagyon vicces..."*gondoltam magamban, de végül megfordultam, hogy a szemébe nézve mondhassam el, hogy mennyire nem érdekel a magyarázata. Kár volt. Tudhattam volna, hogy ha egyszer a szemébe nézek rögtön elfelejtem gondolataim fonalát. Annyi érzés kavargott bennem, hogy végül nem szóltam egy szót se.*

( Kedves adminokat figyelmeztetném, hogy ezt a játékot a Melanie játékok után helyezném a befejezést majd máskorra teszem. )

*Egy kis kikapcsolódásra vágytam az előző hónapokban, ezért úgy döntöttem, hogy repülőjegyet foglalok Rómába és elutazok egy kis időre egymagam kikapcsolódni... Már maga a repülő út is csodás volt a számomra amilyen szép volt a kilátás a repülő kis ablakaiból... Mindössze La Push-tól öt óra út volt repülővel. Vágytam is a leszállásra mert nem arról vagyok híres, hogy sokáig megmaradok egy helyben. Amikor leszálltam a repülőről sétálva egy kisebb utazótáskával a vállamon elindultam, egy hotel-t keresni ahol ideiglenesen letehetem a cuccomat és megszállhassak... Elértem egy 4 csillagos Cielo Hotel-t ami első benyomásra igen pofásnak tűnt. Szerencsére tudtam pár szót olaszul ami elég a szükséges megmaradáshoz. Bementem egy hölgy fogadott, igaz rajta kívül szinte mindenki engem nézett. " Vajon ki ez a bevándorló ilyen kinézettel? " tehették fel a kérdést de nem nagyon érdekelt.. Elgügyögtem azt hogy egy egy ágyas szobát kérek 5 napra. Megkaptam a jegyet, kártyámat odaadtam amivel fizettem majd egy inas közeledett felém villám sebességgel aki elvette a bőröndömet és mondta, hogy menjek utána. Követtem. Amikor sétáltunk a Lift felé a másikból éppen egy régi ismerős tárult a szemem elég Norina Hartley. Nagy meglepetés volt a számomra, hogy egyáltalán mit keres itt ez a lány. Kinézetre szinte semmit nem változott, olyan szép maradt mint amikor legutoljára találkoztunk. Igaz sajnos az az utolsó találkozás se volt a legszebb emlékem számomra és ezért meg se mertem szólítani, nehogy megsértsem egyáltalán azzal, hogy megjelenek előtte. Szerintem még félre is értené a helyzetet a végén még azt hinné, hogy azért jöttem Rómába, hogy megkeressem őt és visszahódítsam. Mindegy de ha én nem szólítóm meg kíváncsian megálltam egy falra ragasztott plakátnál hátha mégis észre vesz és maga jön oda...*

"Hogy miért is nem tanultam olaszt a gimiben?"*bosszankodtam, amikor már 20 perce próbáltam elmagyarázni a recepciósnak, hogy egyágyas szobát kérek, és még nem tudom hány napot szándékozok maradni.*
- Elnézést, esetleg tudok segíteni?
"Végre valaki, aki érti mit mondok."*fordultam meg, hogy megnézzem ki is az Én megmentőm, de nagy meglepődésemre csak egy izmos mellkassal találtam szembe magam. Pislogtam párat, majd felnéztem az illetőre. Azon nyomban elállt a szavam, és kellett pár perc, hogy összeszedjem a gondolataim.*
- Az jó lenne, köszönöm. *mondtam immár fülig vörösödve, mire ráébredtem, hogy jó pár percig zavarba ejtően bámultam az erotikus idomokkal nem szűkölködő, jóképű férfit.*
- Nem igazán tudok olaszul... Elmagyarázná a hölgynek, hogy még nem alakult ki bennem a terv az itt tartózkodásommal kapcsolatban, így hiába kérdezi meg 20x, akkor se tudom megmondani neki, hány éjszakát kívánok itt tölteni. *magyaráztam el gyorsan a problémám. A férfi erre elmosolyodott - amolyan lélegzetelállító mosollyal -, majd odafordult a kissé türelmetlen nőhöz és olyan tökéletes kiejtéssel és stílussal -legalábbis nekem tökéletesnek tűnt -, amelyet még egy olasz ember is megirigyelne, tolmácsolta mondandómat.*
- Milyen névre lesz? *váltott ismét angolra, amiből rájöttem, hogy hozzám beszél.*
- Norina Hartley. *mondtam röviden, miközben tovább fürkésztem az arcát. Ezután megkaptam a szobakulcsot és egy fiatal srác már jött is a csomagjaimért.*
- Nagyon szépen köszönöm. Meghálálhatom esetleg egy itallal a bárban? *ajánlottam fel hálám jeléül.*
- Szívesen segítettem. Nem kell hálálkodnia. *válaszolta a férfi, mire kissé lehervadt a mosolyom.*
- Akkor még egyszer köszönöm. Remélem még összefutunk. *köszöntem el gyorsan, mielőtt még nagyobb hülyét csinálhattam volna magamból.*
- Viszlát. *köszönt el röviden, majd megfordult és elsétált.*
"Különös ember..."*gondoltam magamban, miközben felmentem a szobámba. A srác már az ajtóban várt, gyorsan adtam neki egy kis borravalót, majd ledőltem az ágyra. Valószínűleg elszunyókáltam, mert arra ébredtem, hogy erősen tűz be a nap az ablakon. Felkeltem az ágyból, megmosakodtam, majd valami nyári ruha után kutattam a táskámban. Átöltöztem gyorsan, és térképpel a kezemben elindultam felfedezni a környéket.*