Udvar

*Vigyorogva néztem végig, míg ruháskosárral kijön az ajtón, és leteszi azt. Elismerően füttyentett a nem kicsit szuperjó kocsira. Alice-szel kezet ráztak. Láttam, hogy Alice titokban mosolyog, konkrétan a bajsza alatt.*
- Én meg Alice Cullen, aki megmondja neked a lottószámokat. *Felelte rejtélyesen a manószerű leány. Caleb nézett egyet és egy kérdést intézett felém.*
- Izgalmas. *Foglaltam össze egy mondatba a történteket* "Csak egy babát segítettem a világra, akinek a nyaka köré szorult a köldökzsinór, és majdnem megfulladt. Alice hogy máshogy, hozta a formáját.*
- Talán menjünk be az új ajtón. Szép. *Mondta kacagva Calebnek* És izgalmas a képességed. *Kacsintott rá*

[Alice ma nem tud jönni, az internete behatárolatlan és megbízhatatlan, ezért azt mondta, hogy írhatok nyugodtan a nevében. És te is. :]]

*Órákig keresgéltem és várakoztam mire találtam egy hasonló ajtót mint az előző. Nem akartam sietni mivel tudtam, hogy Michelle úgyis csak később jön és semmi izgalmasat nem tudnék egyedül csinálni úgyse otthon. Mikor hazaértem beraktam egy újabb adag mosnivalót és kiteregettem. Nem tartott sokáig míg beszereltem az új ajtót. Még egy adag mosnivalót szedtem ki és raktam be újat. Épp teregettem mikor dudálást hallottam.*
"Ellie!" *Gondoltam és a ruháskosárral együtt a ház elé siettem. Egy sárga porsche parkolt a ház előtt. Michelle és egy idegen vámpírlány szállt ki.*
- Hűha. *Füttyentettem elismerően miközben a kocsira néztem.* Jó kis verda.
- Egyébként Caleb Gray vagyok. *Mondtam és kezet nyújtottam az idegennek. Vidámság és izgatottság áradt belőle. Úgy tippeltem mindig ilyen lehet.*
- Szia. Hogy telt a napod? *Pusziltam meg Michelle-t mikor mellém sétált.*

*Leparkoltam a ház elé, de Michie ki akart szállni. Utánakaptam*
- Várj! *kaptam a keze után*
- Csak szépen! *mosolyogtam rá és dudáltam*
- Vajon mit szól, hogy Porsche-vel jöttél? *kacagtam*

*A háza elég kicsike volt, amit valamilyen szintem meg is értettem.* "Ő mindig utazik, most se tervezte vagy tervezi, hogy sokáig itt marad.*
- Szép! *Bólogattam elismerően. Ő rámvigyorgott. Kinyitotta az ajtót és betessékelt. Kifújtam a levegőmet és körül néztem.* "Kupis, tipikus agglegénylak." *Elvigyorodtam*
- Olyan te, az egész hely. *Nevettem.* "Ezt jobban nem lehet lmondani."

*Láttam, hogy Michelle elgondolkodik az ötletemen. Akartam és nem is, hogy igent mondjon.*
"Nyugi, nem vagy állat, tudsz viselkedni. Nem lesz semmi baj, ha felmegy."
*Michelle végül rábólintott így megfogtam a kezét és futni kezdtem. Reméltem, hogy nem futunk bele a csajba akivel találkoztam nemrég.*
"Bár kíváncsi lennék mit szólna Michelle ha a szeme láttára próbálna újra lesmárolni. Persze nem hagynám de érdekelne, hogy reagál."
*Miközben ezen gondolkodtam alig figyeltem Michelle érzéseire. Hirtelen megéreztem, hogy izgul és egy kicsit fél.*
"A francba, hogy lehettem akkora hülye? Vajon meddig fog tartani, hogy elmúljon ez és megbízzon bennem?" *Biztatásul rámosolyogtam és lassítottam mikor a házam udvarára értünk.*

...