Erdő

*Próbáltam minél gyorsabban visszaérni a fogadóhoz.*
"Nem akarom Bellát megvárakoztatni."

*Felsóhajtottam.*
"Lucas tényleg nem normális... de valamit ki kell találnom, hogy előcsalogassam Bella képességét. És ahhoz, hogy izgalomba jöjjön... ráadásul olyan nagy izgalomba, mint ami szükséges ahhoz, hogy apró szikráját is lássuk annak, hogy megvan benne az, amit keresünk; lehet, hogy tényleg csak ÚGY tudnánk elérni."
*Kényszeresen nevettem fel, mint valami idióta.*
"Kezd rámragadni Lucas hülyesége."

*A római állatok egyértelműen nem hordoztak ereikben olyan finom, édes mézet, mint a forksi vadak. Mindenesetre amilyen gyorsan csak lábaim engedték, futottam; egyenesen az erdő mélyén lévő patakhoz, mert onnan éreztem az őzek vérének illatát. Nem telt sokba, már számban is érezhettem a vámpírok italát, mely mint a víz, úgy űzte el torkomból a lángokat.*
*Elégedetten dobtam el a második őztetemet is, és magamban nyugtáztam, hogy újra sikerült mindenféle véres folt okozása nélkül táplálkoznom.*

*Csak úgy suhantak el mellettem a fák ezrei, majd egy kikötőhöz értem, ahol megdöbbentem*

*Miután megemésztettem mind az amit mondott, egy kis magányra volt szükségem. Elindultam kifelé az erdőből.*

*Csendben figyeltem a beszámolóját,csak az utolsó mondat döbbentett meg.*
-Hogy mi?*kérdeztem, és a szemem akkorára kerekedett mint egy egy kistányért.*

- 300 éve... *Jelentettem ki nemes egyszerűséggel.* Húsz voltam, mikor feltehetőleg egy nő átváltoztatott... *Sóhajtottam, ahogy utat törtek maguknak bennem az emlékek.* Nehéz volt hozzászoknom ahhoz, hogy vámpír vagyok.. De azt hiszem sikerült. *Újra elmosolyodtam.* És tudsz valami képességről amit esetleg birtokolsz? *Kérdeztem tőle.*

*A bókjaitól most biztos elpirultam volna, ha ember lennék.*
-Szimplán éhes volt, utána pedig megszánt...*motyogtam.*
-És te mióta vagy vámpír?*kérdeztem csendesen.*

...