- Sajnálom. *Kértem újra bocsánatot halkan.*
"Talán jobb is, hogy nem kell visszamennem a kávézóba. Nem egy gúnyos arcot láttam rám vigyorogni mikor Paul otthagyott..."
- Ez remek. Nem kell eljárnod sehova és közel leszel. *Mosolyogtam rá.*
- Lemondta? Kár. *Mondtam, de a hangom egész másról árulkodott. Paul ajkain halvány mosoly bujkált majd elém lépett.*
- Valld be, hogy nem is sajnálod. *Nézett rám komolyan. Nem ijedtem meg tőle, tudtam, hogy csak hülyéskedik.*
- Még szép, hogy nem. *Vigyorodtam el és megcsókoltam amit hevesen viszonzott.*
- Mi lenne, ha csinálnánk valamit. *Mosolygott rám Paul.*
- Hát ha valamit nem is... anyu adott egy filmet amin egy nő élesben szül. Szerinte meg kellene néznem mert segíteni a felkészülésben de... nem merem egyedül. *Néztem rá kérlelő szemekkel. Paul nyelt egyet majd komolyan nézett rám.*
- Férfiasan bevallom, hogy én veled sem merném megnézni.
*Elvigyorodtam de hamar újra komoly lettem.*
- Ezt úgy értsem, hogy a szülésre sem akarsz majd bejönni?