Anabella lakosztálya

*Ana összepakol és ment.Én követtem.*
-Ne segítsek vinni valamit?*Kérdeztem*

*Rosszul esett, hogy ezt hoztam ki Mirából, de én akkor is lelépek. Ha törik, ha szakad. Egész életemben abban a hitben éltem, hogy nekem itt a helyem. Azon gondolkodtam, hogy talán Chelsea miatt érezhettem így. Ez hülyeség, mert akkor most is itt akarnék maradni. Szóval biztosan nem Chelsea volt. Sikerült bepakolnom végre. A fele cuccomat se raktam el, mert ennyi szart nem bírtam volna vinni. Vagyis de, de akkor lebuknék. Csak a legfontosabbakat vittem magammal. A többit felőlem akár el is égethetik, leszarom. Még utoljára végignéztem a szobámon, és sóhajtva kiléptem. *

- Tudjátok mit? Ti sem vagytok különbek senkinél sem, és elegem van belőletek, ti úgysem hallgattok rám ha szépen mondom! magatokkal vinnétek? Csakhogy én nem hagyom itt a Klánomat. lena, ha annyira utálod a volturit, jobban teszed ha most rögön elhúzol a kastélyból!*kiabáltam, majd elteleportáltam magam a saját szobámba. nagyon kiakadtam. Semmi pozitívat nem láttam a helyzetben. mentem naplót írni...*

-Ne haragudj, Mira, de nincs az a pénz, amiért én itt maradnék. Ha ennyire utálsz itt lenni, lépj le te is. *mondtam, és megint elkezdtem pakolni. Elkezdtem egy cetlire üzenetet firkálni Dorának. Mégiscsak jobb, ha tőlem tudja meg, hogy új testőrre lesz szüksége. De végig csak egyvalakire tudtam gondolni. Olyan régóta ismerem, és még mindig nem tud róla, hogy... Áh, de nem is fontos. Nem muszáj tudnia róla, vagy maximum írok majd levelet. Mikor megírtam az üzit Dorának, a zsebembe csúsztattam. Majd bedobom az ajtaja előtt, amikor elmegyek előtte. Folytattam a pakolászást, ami elég nehezen ment...*

-Mira, én nem utállom a Klánodat.Én csak Ana életét akarom könnyebé tenni.Mert itt nem lenne boldog.Te ezt nem érted meg.

...