-Pont ez az, hogy nem jut eszembe semmi! *mondtam megemelve a hangom, de nem rá voltam mérges. Inkább magamra haragudtam, hogy nem voltam képes kivágni magam ebből a helyzetből. Ekkor hirtelen eszembe jutott. Felálltam, és megindultam az ajtó felé.*
-Be kell jönnöd velem legalább 2 percre. *kértem kiskutya szemekkel, és már ki is léptem az ajtón.*