Előtér

~Hmm, na akkor lássuk szép sorban a válaszokat, ha még el tudom mondani.~
- Velem mi van? Hát semmi, épp jól meg vagyok. És nem tudom. És az ajtón át, nyitva hagytad. ÉS az lehet, hogy sok. De nekem is. És nem megyek haza, inkább bejövök. *Rámosolyogtam és elindultam a nappali felé* - Te nem jössz? - *rámosolygok, de már a nappaliban is vagyok és végig terülök a kanapéján*

//folytasd a nappaliban ^^*

~Ez bámul. De úgy igazán erőteljesen bámul. Ha lenne a kezében egy táska teli zsével, úgy eltudnám szedni tőle, hogy belezöldülne egy normális ember, de ez észre sem veszi. Egyre gyanúsabban közeledik….~ Csak pislogok rá nagyokat. Én ezt nem értem.
– Azt én is nagyon szeretném tudni. És mi van veled? Megint szívtál? ÉS hogy jutottál be? Ez már nekem sok. Inkább gyere be, mert a szomszéd néni sokkot kap, ha meglátja a letisztult fejed, vagy tudod mit? Menj haza.

*Kisvártatva előcammog ő. Előcammog. Tehát nem velem jött. ~ Ó bakker! De miért hittem azt, hogy mögöttem jön? Érdekes...~ Egy ideig bámulom őt, boxerban van, és semmi másban. Látom a lábait, a hasizmát. Hm, furcsa módon egészen szexinek találom. Megnyálazom az ajkaim, majd pár lépést közelebb megyek hozzá. Oké, igazából egész közel, szinte pár centi választ el tőle.*
- Nem vagyok állat. - *Rázom meg előtte a fejem* - és azt akarom megkérdezni, hogy miért jöttem én ide, ha egyszer nem mögötted voltam? ~ Hé! Ez paradoxon. De fasza vagyok!~

~Azta. Mi ez a redves zaj, ami belecsap a térbe, és felkelt? Ki ez az állat? És mi a fene van már? Betörő? Oké, aludtam kébé két órát, de annyi eszem lehetne, hogy egy felfogjam, hogy egy tovaj nem seggfejez le, míg kirabol. Plusz ismerős ez a hang. ~*Dühösen felkelek a kényelmes ágyikómból, felkapcsolom a tetves villanyt és kivárom, míg kifolyik a retinám a fülemen, majd az előtérbe cammogok, egy szál boxerban. *
– Úristen, te állat. Mi a szart keresel te itt?

*Kissé émelyegve belépek az ajtón. A zár nyitva volt, furcsa - nem hittem volna, hogy van olyan Seattle-i, aki nem zárja rendesen az ajtóit... Tehát bent vagyok a házban, felkapcsolok egy villanyt, de azonnal meg is bánom ezt a tettem. A fény kicsinálja a szemeimet. Hirtelen átfut egy gondolat a fejemben az émelygésről* ~Ha rókázni fogok, azt nem itt kéne...~ *Aztán meg más is eszembe jut:* ~Hol a faszomban van Ashton??~
- Hé! Seggfejkém! - *kiáltom bele az üresnek tűnő házba. Egy a kérdés: nem mögöttem jött a srác?*

...