Istálló

*Még itt is éreztem az illatát, ezért gyorsan felnyergeltem Hope-ot. Kivezettem az sitállóból, felpattantam rá és a közeli mező felé vágtattunk. A megszokott úton mentünk le a kikötőig, majd vissza a házhoz. Mivel nem sikerült az agyamat 1 percnél tovább kikapcsolni, így 1 óra lovaglás után visszamentünk az istállóhoz. Leszedtem a szerszámokat a lóról, megtisztítottam, újra adtam neki egy kis ennivalót - jutalomfalat gyanánt is - és bezártam az istálló ajtaját. Visszamentem a házba*

*Elvigyorodtam. Kinyitottam az ajtót és betessékeltem a házba. Megkérdeztem volna, hogy kér-e valamit, de mivel nekünk a véren kívül nem számít más, leültem az egyik fotelba.*
- Mesélj még valamit magadról. *Kértem.*

*Michelle elbúcsúzott a lovától majd intett, hogy mehetünk.*
"Hová? Vagy csak én megyek? Úgy érti menjek haza? Nélküle?" *Az utolsó gondolatot gyorsan elhessegettem és igyekeztem nem túl csalódottnak tűnni.*
- Bejössz? *Kérdezte meg Michelle az udvaron. Egyből elvigyorodtam és valószínűleg úgy nézhettem ki mint az előbb emlegetett kiskutya ami lelkesen tanulja be az új trükköt és jutalmat vár. Épp csak a farkam nem csóváltam.*
- Persze. Szívesen. *Mosolyogtam rá.*

*Utoljára még megsimogattam az orránál, majd a kezemmel az istálló ajtaja felé intettem, hogy mehetünk.* "Később még ránézek." *Gondoltam, miközben a ház felé oldalaztam.*
- Bejössz? *Kérdeztem.*

*Bólogattam és reméltem Michelle nem figyeli az arcomat.*
"Ha majd megszok... Ha maradok addig, hogy a ló megszokhasson. Ellie biztos benne, hogy maradok? Vagy csak úgy megszokásból mondta ezt?" *Tanakodtam magamban miközben azt figyeltem, hogy megeteti a lovat.*

- De, csak engem már megszokott. Ha téged is megszok, utána már nem lesz ilyen. *Magyaráztam. Elmentem az istálló végére, felemeltem egy kisebb szénakazalt, és azt beszórtam a box-ába. Azonnal elkezdte csámcsogni, én pedig megütögettem a nyakánál.*

*Michelle azonnal a lóhoz sietett ami nyerítve üdvözölte.*
- Szia lovacska. *Mondtam és megpróbáltam megsimogatni de horkantva elhátrált.*
- Úgy tűnik nem jövök be neki. *Mondtam tetetett szomorúsággal.*
"Vagy csak vele is meg kell tartani a két lépés távolságot mint a gazdájával... eleinte."

- Neeem, dehogy! *Legyintettem. Kinyitottam az istálló ajtaját. Hope nyerítani kezdett mikor megláttam.*
- Szia kislány! *Köszöntem neki és megsimogattam az orránál, ahol olyan puha a bőre.* Ő lenne Hope. *Fordultam Caleb felé*

- Azt hittem egy kutya vagy macska. Nem gondoltam, hogy otthon tartod a lovad. *Magyarázkodtam nehogy azt higgye, hogy elfelejtettem amit mondott. Hamarosan egy csinos kis házhoz értünk, de Michelle, nem hagyott időt, hogy jobban körülnézzek mert egy kisebb épülethez vezetett. Egy istállóhoz.*

...