Lamb Caffe

- Hát jó. Akkor nyomás. *mondtam, majd intettem a pincérnőnek, hogy fizetnénk. Persze Robert nem hagyta, hogy Én fizessek, igazi úriember. Kézen fogtam és elindultunk a partra. Útközben átkarolt a derekamnál és úgy sétáltunk. Valami ösztönös vágy készült kitörni belőlünk, ugyanis nem jutottunk el a partra. Útközben valahogy mindig egymásba gabalyodtunk, egymás ajkán függtünk, így ahogy megközelítettük Robert házát, már eldőlt, mi lesz a ma délutáni program.*

-Hát nem mindegy, mivel elég sokszor állok a tükör előtt, na azért ezt ne vedd komolyan csak viccelek.
*Mondtam neki nevetve majd feltett egy lehetőséget, hogy lemenjünk a partra. Nem tartottam rossz ötletnek de nem is volt olyan jó. Majd áthajolt az asztal felett és megcsókolt. Még szerencse, hogy étterembe vagyunk, mert ha most otthon lennénk lehet rámásznék. Ezen a gondolatomon el is mosolyogtam.*

- Nem mindegy neked? Úgyis én nézem, nem igaz? *kérdeztem nevetve, majd áthajoltam az asztalon és megcsókoltam.*
- Hát... lemehetnénk esetleg a partra, vagy... vagy pont. *mondtam csalódottan.*
- Sajnos hozzánk még nem hívhatlak meg. A Nagyanyám valószínűleg szívinfarktust kapna, de az is lehet, hogy elnáspángolná a hátsódat.*mondtam, a végén már kuncogtam, mert eszembe jutott az előző esti incidens.*
- Szóval? Vagy van jobb ötleted?
"Menjünk, például hozzád? Az a kanapé egészen a szívemhez nőtt..."*gondoltam magamban, miközben mélyen a szemeibe néztem. Erre a gondolatra elpirultam, de reméltem nem vette észre.*

-Elrontod még az én alkatomat is te lány. Kockás hasamnak ezzel lőttek.
*Mondtam neki nevetve majd amikor befejezte az ebédet és a desszertet is elfogyasztotta megkérdezte mit csináljunk. Elkezdtem ezen törni a fejemet de nem jutott semmi jó az eszembe.*
-Neked van valami ötleted? Nekem semmi sajnos.
*Tettem hozzá.*

*Kiöltöttem rá a nyelvem, majd amikor a pincérnő kihozta az ebédem, azonnal falatozni kezdtem. Reggel a nagy sietségben otthon felejtettem a kajám, így aznap először ettem. Nem csoda, hogy már annyira éhes voltam. Se perc alatt megettem a Gyrost és megittam a kólám. Amikor a pincércsaj kihozta a sütit is még rendeltem 1-1 kávét magunknak, majd szép lassan enni kezdtem a csokis csodát.*
- Ez isteni! Biztos, hogy nem kérsz te is? *kérdeztem és egy falattal repülőset játszva közelítettem a szája felé. Robert kinyitotta a száját, mire a süti odabenn landolt. Rob felsóhajtott, mire elégedetten elmosolyodtam.*
- Na ugye? Ééén megmondtam. *mondtam felemelt fejjel, majd elnevettem magam.* - De a többi már az enyém! *húztam a karom védelmezően a tányérom köré. Robert csak nevetett, majd a kávéját kezdte szürcsölni. Gyorsan bekaptam még a desszert utolsó falatjait, majd felhörpintettem a kávém.*
- Na mit csináljunk? *kérdeztem teli hassal hátradőlve.*

...