Colosseum

*Robert rögtön észrevette, hogy fázom, és ismét megfogta a kezem. Most igazán jól jött, hogy Ő az, ami, hiszen sokkal melegebb a teste, mint egy átlagos embernek. Amint összeért a tenyerünk máris kezdett átszivárogni némi meleg az én testembe, de ez elég kevés volt.*
- Miért nem hoztál magaddal egy felsőt? *dorgált meg kissé.*
- Nem gondoltam, hogy kelleni fog. *ismertem be lesütött szemekkel. Ekkor Robert megállt, és felém fordult. Álltunk ott egymással szemben, majd hívogatóan kitárta a karjait.*
- Gyere egy kicsit ölelj át... *mondta csendesen, miközben tekintete a távolba révedt. Igazán csábító ajánlat volt, de valahogy nem tűnt őszintének. De nem volt mit tenni, ha nem akartam megfázni, kénytelen voltam meríteni egy kicsit a testmelegéből. Közelebb léptem, majd még közelebb, míg nem a karjaiban voltam. Szorosan hozzábújtam, fejem a mellkasára hajtottam, Robert pedig körém zárta karjait. Igazán jó érzés volt forró testéhez simulni. Mohón szívtam magamba a meleget, nem törődve azzal, mennyire intim közelségbe kerültünk. Percekig álltunk így, kissé kezdett kínossá válni ez a közelség és a csend. Megköszörültem a torkomat és kibontottam magam az öleléséből.*
- Khm... köszönöm. Ez igazán... kellemes volt. Felmelegedtem. *köszöntem meg szaggatottan. Még mindig zavarban voltam kissé, hiszen Robert továbbra se engedte le kezeit, végig a derekamon és a hátamon tartotta. Csendesen néztünk egymás szemeibe, egyikünk se mozdult.*
- Szívesen. *törte meg végül a csendet, rám mosolygott, majd elengedte a derekam, és tekintetét ismét a távolra szegezte. Követtem a tekintetét. A Nap már egészen lent járt, de még volt 1 óra napnyugtáig.*
- Azt hiszem, mehetünk tovább. *szólaltam meg csendesen. Robert rám nézett, elmosolyodott, majd a kezemet megfogva elindult. Készségesen követtem, és az se zavart, hogy már megint kéz a kézben sétálgattunk. Nyilvánvalóan csak azért tette, hogy továbbra is jussak némi meleghez.*
- Szerintem nem erre van a hotel... *szólaltam meg gyanakvóan, amikor a házak kezdtek ritkábban állni, és a tenger halk morajlását lehetett hallani. Robert rám emelte csibészes tekintetét, kacsintott, de szó nélkül ment tovább. Fogalmam sem volt arról, mit tervez, de egy dologban már biztos voltam. Nem a hotelhez tartottunk.*

*Örültem, hogy kézenfogva sétálhattunk el a fagyis kocsiig. Számomra ez már egy hatalmas lépés volt, de amikor már ott voltunk a fagyis kocsinál a kezét kikapta az enyémből és a kocsi ablakára tapadt... én csak bólogattam mosolyogva az eladóra.... " hihetetlen ez a nő miket művel a fagyiért " mondtam magamban majd amikor kért három gömb fagyit, én beértem kettővel... elővettem a tárcámat és kifizettem a srácot.*
- Grazie.
*Köszöntem meg neki olaszul majd újra Norie-t figyeltem aki tömbte magába a fagyit...Jobb lesz szerintem ha addig nem szólok hozzá amíg meg nem eszi... Ki tudja lehet úgy viselkedne mint egy gazdátlan kutyus akihez ha evés közben hozzá nyúlnak harap.. Ezen a gondolatomon el is mosolyodtam de én csak lassan nyaltam a fagyimat... Próbálta kínálni a fagyiját, hogy kóstoljam meg de csak az én tölcséremet mutattam neki, ezzel tudatva, hogy nekem is van. Megfordult az is a fejembe, hogy én is megkínálom majd az orrára nyomok egy kis zöldalmás fagyit.. De arra nem reagált volna szerintem fényesen. Na meg hát nem akartam elveszíteni azt amit ideáig elértem...*
-Non ho ancora fiducia in me?
*Kérdeztem, de úgy nézett rám ezután a kérdés után mintha nem ismernénk egymást, majd visszatértem a rendes nyelvre ne nézzen hülyének.*
-Még mindig nem bízol bennem? Ezt kérdeztem az előbb is... látom nem töröd túlságosan az olaszt.
*Mondtam neki de egy kicsit ki is nevettem. Majd újra megragadtam a kezét. Vártam ugyan arra, hogy másodszorra is elfogadja e a közeledésemet.. Majd amíg erre vártam közben elindultam Rómához tartozó egyik kis kikötőhöz. Láttam rajta, hogy fázik de sajnos én is csak egy atlétában és térdnadrágban voltam. Átölelni meg szerintem elég korai lenne amiért fel is pofozna véleményem szerint....*
-Miért nem hoztál magaddal egy felsőt?
*Kérdeztem tőle. Majd egy pillanatra megálltunk felé fordultam, szét tártam a karjaimat.*
-Gyere egy kicsit ölelj át... Pár fokkal itt melegebb van.
*Mondtam neki komoly tekintettel de a fejemet addig elfordítottam mintha csak egy idegent akarnék átölelni...*

*Robert természetesen tartotta a szavát. Ki is szúrt egy fagyis kocsit, és már el is indultunk felé, amikor meglepetésemre megfogta a kezem. Nem volt kényelmetlen érzés, sőőt... Óvatosan felpillantottam rá, hogy lássam milyen arcot vág hozzá, de meg is bántam. Robert engem figyelt, a reakciómat várta. Már csak azért se húztam el a kezem. Rámosolyogtam, majd újra magam elé bámultam, még mielőtt újból fülig vörösödhettem volna. Átkoztam magam, amiért még mindig táplálok érzéseket iránta, de most nem akartam ezzel foglalkozni. Élvezni akartam az együtt töltött időt, meg azt, hogy nem egyedül kell eltöltenem ezt a kis nyaralást Rómában.*
"Barátok vagyunk..." *emlékeztettem magam, de amikor a fagyishoz értünk, rögtön kihúztam a kezem az övéből, és mohón rátapadtam a kínálatra.*
- Mit is.. mit is... *mormoltam hangosan, de amikor kiszúrtam a kedvencemet, tovább nem volt kérdéses a dolog.*
- 2 gömb.. vagyis inkább 3 gömb mentolos csokifagyit kérek! *hadartam el angolul, és reméltem a fiatal srác érti, amit mondok. Szerencsém volt. Robert is kért fagyit, de ha agyonütnek se tudom megmondani milyet, mert addigra én már a fellegekben jártam a sajátomtól.*
- Ez mennyei! *sóhajtottam miközben elindultunk hazafele. Robert csak nevetett, és nézte, amint sorra eltűnnek a gömbök a tölcséremből.*
- Ühmm.. meg akarod kóstolni? *ajánlottam fel, az utolsó gömbnél. Addigra már visszatértem a földre és tudtam emberien is viselkedni, nem úgy, mint aki belőtte magát. Észleltem a világot körülöttem, és nem csak a fagyi lebegett a szemem előtt. Robert megrázta a fejét, és csak mosolygott.*
- Nem tudod, mit hagysz ki! *mondtam én is mosolyogva, de nem igazán törődtem azzal, hogy nem kért belőle.*
- Sebaj, annál több marad nekem! *mondtam nevetve, majd most már lassabban, de újra nyalni kezdtem a fagyimat. Annyira belemerültem korábban a dologba, hogy fel se tűnt, merre megyünk. Most csodálkozva pislogtam párat, mert számomra teljesen ismeretlen helyen sétáltunk épp, és kezdtem aggódni a sötétedés miatt is.*
- Robert, te tudod egyáltalán hova megyünk? *kérdeztem aggodalmasan. Ő megint csak a fejét rázta rosszallóan.*
- Még mindig nem bízol bennem? *kérdezte mosolyogva. Lesütöttem a szemem és bólintottam egyet, majd tovább sétáltam mellette. A fagyit teljes mértékben elpusztítottam, így már nem volt ami lekösse a figyelmem. Pár perc múlva, miután meguntam a cipőm tanulmányozását, inkább felemeltem a fejem, és figyelmemet a körülöttünk lévő épületekre, terekre fordítottam. Csak ekkor vettem észre, hogy a levegő eléggé lehűlt. Megborzongtam.*

*Nagyon sokáig sétálgattunk a butikoknál közben a távolban a Colosseum-ot is lehetett látni... Norina nagyon sok ruhát felpróbált de én csak bólogattam mosolyogva, de mit is mondjak a végére már nagyon unalmas volt ahogy a ruhákba pózol mintha lenne előtte egy óriási tükör... Mindenesetre amikor a sorok végére értünk fellélegezhettem.*
-Ahhh végre vége.... Nem bírtam volna ki még egy sort végig sétálni... nem is értem, hogy a nők mit élveznek ebben? Jó egyik ruhából a másikba bújni?
*Kérdeztem de nem adott rá választ. Csak elkezdett magyarázkodni, hogy nem sokára este lesz és eltévedünk... " Hűha mintha Rómába nem lenne taxi... " mondtam magamban majd felhozta a fagyi témát és elkezdett ugrabugrálni mint egy 5 éves és nekem dőlt. Kicsit meg is lepődtem ezen... A lányok a fagyiért képesek elnézni ennyi mindent? Mert ha igen akkor dobozokkal fogom neki a szállodába hordani a fagyit...*
-Semmi gond, figyelj a lábad elé..
*Mondtam neki mintha én is bánnám, hogy nekem dőlt..*
-Persze, hogy még áll. Gyerünk induljunk ott egy fagyis kocsi leparkolva...
*Tettem hozzá majd amikor sétáltunk a kocsi felé óvatosan megfogtam a kezét. Majd vártam mit reagál rá.*

*A séta hosszú volt, de meglepően kellemes. A bevásárlónegyedben, majdnem minden üzletnél megálltam, és csodáltam a szebbnél szebb ruhákat. Robert bizonyára kiakadt, amikor újabb és újabb modellt próbáltam fel, de mentségére szolgált, hogy nem tette szóvá. Türelmesen jött velem üzletről üzletre, elmondta a véleményét és bár magamnak se akartam bevallani, de jól szórakoztunk. Meglepően jó társaságnak bizonyult, rég nem éreztem ilyen felszabadultnak magam. A nagy ruhapróba után, végül csak elérkeztünk az első - és aznapra egyben utolsó - nevezetességhez, még pedig a Colosseumhoz. A kis útikalauzt elővéve, olvastam amit tudni kell róla, majd készítettem pár képet. Robert nagyon szívesen vállalta mind a modell, mind a fotós szerepét.*
- Azt hiszem mára ennyi elég is lesz. Jobb lesz, ha visszaindulunk, különben ránk sötétedik, és eltévedhetünk. *jegyeztem meg, miközben a gépem gondosan elpakoltam a táskájába.*
- De... *csillant fel a szemem* Még lógsz nekem fagyival! *örvendeztem mint egy kisgyerek. Odaugráltam Roberthez és megfelejtkezve magamról nekidőltem nevetve.*
- Opsz, bocsánat... *kértem elnézést, kissé elhúzódva, lesütött szemekkel. Fülig vörösödtem, így próbáltam nem felnézni, amíg nem éreztem, hogy alábbhagy az arcom lángolása.*
- Áll még az ajánlat? *kérdeztem most már a szemeibe nézve, mosolyogva.*

...