Repülőtér

"Hát megérkeztem. Üdv Rómában."*gondolatban köszöntöttem magam a világ egyik legszebb városában. Miután 2 hónapja olyan csúfosan véget ért forksi életem, hazautaztam Spanyolországba, azt remélve, hogy ott majd a régi barátok és a helyhez való kötődés elfelejteti velem a dolgokat. Hát tévedtem. A barátaim már réges-rég családot alapítottak és elköltöztek a szülővárosunkból, a feltörő emlékek pedig csak csupa szomorúságot tartalmaztak. Már nem volt ami ott tartson. Így úgy döntöttem utazom. 21 éves vagyok és már számtalan hely szerepel az 'Ide egyszer el kell jönnöm' listámon. Az első helyen Olaszország áll. Így összepakoltam azt a kis holmim, amit Forksból elhoztam, kimentem a reptérre és jegyet vettem az első Rómába vezető gépre. És hát 3 óra kellemes repülés után végre itt vagyok. Ráérősen nézelődtem a reptéren, amíg a csomagjaimra vártam. Amikor egy kisebb kavarodás után végül elindulhattam -immár a saját csomagjaimmal-, döbbentem rá, hogy nincs is hova mennem, nem tudok olaszul és még helyi pénzem sincs. Gyorsan kerestem egy valutaváltót és elintéztem a pénzdolgot, majd egy kis könyvesboltban -a repülőtéren belül- szereztem egy zsebszótárt és egy útikalauzt illetve leírást a szállodákról. Szerencsémre sikerült angol nyelvűt venni, így egy gyors átlapozás után, már meg volt az úti célom. A reptér épületéből kilépve óriási káosz fogadott. Autó autó hátán, az emberek tolakodtak a taxikért.*
"Na innen juss ki egyszer."*gondoltam magamban, ám ekkor egy taxi fékezett le előttem és egy üzletember -legalábbis az öltözete és az aktatáskája alapján üzletember- vágódott ki belőle és sietett be az épületbe. Kihasználtam a kínálkozó alkalmat, beültem gyorsan a járműbe, a csomagjaimat pedig lepakoltam magam mellé.*
- Salve! *üdvözölt a sofőr.*
- Buon Giorno! *köszöntem vissza, ennyi ment fejből. Előkaptam a legújabb szerzeményem és sűrűn lapozni kezdtem.*
- Tu... recare... me... in albergo Cielo! *nagy nehezen megtaláltam a szükséges szavakat.*
"Megjegyezni! Itt tartózkodásom alatt sürgősen keresnem kell egy nyelvtanárt!"
- Tu recare me in albergo Cielo! *ismételtem el most már egyben, mire a sofőr ugyan felhúzta a szemöldökét -valószínűleg a kiejtésem miatt- de végre elindult. Fél óra nyugodt utazás és egy kisebb félreértés sorozat után -amely az út árából adódott- de végre megérkeztem az elkövetkező pár napos tartózkodásom színhelyére. A Cielo Hotelbe.*

*egész hétvégémet Rómában töltöttem,megnéztem a nevezetességeket,körbejártam mindent, majd vasárnap este felszálltam az egyik gépre és hazarepültem*

*mikor megérkeztem már hajnalodott. és elindultam az utcákon, a szállodában béreltem egy szobát, leraktam a csomagom majd eldöntöttem elindulok megnézni a környéket, fogtam egy buszt és kimentem a tengerpartra a kikötőhöz megnézni a tájat*

*Béreltem egy kocsit. Megborzongtam, mikor bee ültem és gyújtást adtam a kocsinak*

*Az órákat nem is számoltam ,de nagyon hosszúnak tűnt. Út közben többször is elaludtam, de végül is megérkeztem. Leszálltam a gépről, majd összeszedtem a cuccaimat. Kezemben a két nagy vörös bőrönddel indultam meg kifelé. A tájékozódással nem volt gond, hiszen a nagymamám itt lakott sok évig. Nyaranta itt voltam. De most nem hozzá igyekeztem, hanem egy fogadóba.*

...