Gyerekszoba

*Kivettem Alexet a kiságyból miközben halkan nyugtatgattam. Leültem a kanapéra és szoptatni kezdtem. Paul mosolyogva figyelte a mohón habzsoló kisfiunkat. Míg Alex evett gondolkozni kezdtem azon, ami elhangzott az előbb a szobánkban. Azon már túl voltam, hogy ne tudjak értelmesen gondolkozni, ha Paul a közelemben volt, de azon nem, hogy akkor is képes legyek rá mikor olyan hevesen csókol, mint az előbb. Reméltem is, hogy ezen sosem leszek túl.*
"Tehát Paul is fél, hogy egyikőnk bevésődik és el kell válunk egymástól és neki Alextől is. Ijesztő volt az a pár perc csend míg a tudattól, hogy nem tehetünk ez ellen semmit egymásba kapaszkodtunk és nem tudtunk beszélni róla."
- Hahó, Leah? *Hatolt a tudatomba Paul hangja.*
- Tessék?
- Azt kérdeztem az előbb, hogy gyorsabban kerülnék ilyen közelségbe veled, ha én is elkezdenék sírni... mikor éhes vagyok? *Nézett lefelé, de ezúttal nem Alexre. Olyan hangosan kacagtam fel, hogy megijesztettem Alexet.*
- Sajnálom kicsim. *Suttogtam neki és megsimogattam az arcát.*
- Bocs kisfiam, de a papa eléggé fel van pörögve. *Vigyorgott Paul Alexre.*
- Paul! Ne beszélj ilyenről a gyereknek. *Szóltam rá.*
- Jól van, jól van. *Emelte fel Paul a kezét. Alex lassan befejezte az evést.*
- Majd én megbüfiztetem. Addig menj, feküdj le.*Nyújtotta Paul a kezét a kicsiért. Bólintottam és átadtam neki Alexet.*

*Miután Leah felment a szobába, tovább faggattam Jaredet. Készségesen beszámolt nekem mindenről, majd elbúcsúzott és a lelkemre kötötte, hogy ne engedjek ma már be senkit.*
- Így lesz! Viszlát, haver! *köszöntem el tőle, majd visszamentem a nappaliba. Összeszedtem az üdítős poharakat és a sörös üvegeket és átvittem a konyhába, majd felmentem Leah után az emeletre. Ahogy sejtettem a gyerekszobába volt a fiunkkal. A fotelben ült és a játékaival játszó kicsi Alexet figyelte.*
- Jared elment. *szólaltam meg, csak hogy megtörjem a csendet.*
- Tudom, hallottam. *válaszolta továbbra is a kisfiunkat nézve. Valami nem stimmelt nála, ezért közelebb mentem és leültem mellé a földre. Felnyúltam és az arcát magam felé fordítva lágyan megcsókoltam, de nem igazán reagált rá.*
- Kicsim, mi a baj? *kérdeztem aggodalmasan, miközben továbbra is kezemmel kényszerítettem, hogy rám nézzen. Leah ellökte a kezem és felpattant.*
- Gondolkozz el, Paul! *förmedt rám, miközben odament Alexhez és a pelenkázóasztalhoz vitte. Gyorsan pelenkát cserélt neki, majd ringatni kezdte. Hiába törtem az agyam, nem tudtam rájönni mi bánthatta meg. Hiszen, tudtommal semmi baja Jareddel, és nem mondtunk semmi sértőt... * "Vagy mégis?" *Az agyamban gyorsan végigpörgettem a beszélgetést, de továbbra se tűnt fel semmi. Eközben Leah elaltatta a kisfiunkat és befektette az ágyba, majd szó nélkül kiment a szobából.*
"Hajajj..."*gondoltam magamban, miközben csendesen követtem. Amikor a szobánkba értünk megfordult.*
- Na mire jutottál? *kérdezte foghegyről. Lesütöttem a szemem és csak megráztam a fejem. Leah nagyot sóhajtott.*
- Kicsim, áruld el mi a baj! Kérlek! *próbálkoztam gyengéden, miközben közelítettem hozzá, hogy átöleljem, de Leah megint csak elhátrált.*
- Üdv a klubban, mi? Jó vicc! *gúnyosan ejtette ki a szavakat, és először nem is értettem mire akar kilyukadni. Majd leesett.*

*Mikor Alex nyűgösködni kezdett Jared kissé ijedt arccal adta át nekem.*
- Mr. Vérfarkas, nem félünk a vámpíroktól, de megijedünk egy nyöszörgő csecsemőtől? *Kérdeztem vigyorogva. Jared is elmosolyodott majd folytatta a mesélést. Kicsit elterelődött a figyelmem miközben Alexet nyugtatgattam csak akkor figyeltem fel mikor Jared kis tétovázás után újra megszólalt.*
-Bevésődtem.
- Üdv a klubban, haver! *Gratulált Paul, majd kérdésekkel kezdte bombázni szerencsétlen Jaredet.*
"Még hogy üdv a klubban?! Hiszen mi nem vésődtünk be, a francba is! Először Sam majd Jake és Grace most pedig Jared is. Nem kellene ennek sokkal ritkábban megtörténnie? Vagy legalább ne történne meg mindenki mással bennünket kivéve." *Hergeltem magam*
- Paul, hagyd már szegényt szóhoz jutni! *Szóltam rá Paulra élesen majd felálltam.*
- Kicsim, hova mész? *Kiáltott utánam Paul, de gyorsan kimentettem magam és Jaredtől is elköszöntem. Ahogy felmentem a lépcsőn hallottam, hogy a fiúk zavartalanul röhögnek és beszélgetnek tovább. Mikor a gyerekszoba ajtaját bezártam magam mögött letettem Alexet a játszószőnyegére, aki azonnal pofozgatni kezdte a felkötött játékokat. Ez a látvány kissé megnyugtatott.*
- Kisfiam, mi lesz velünk, ha a papa elhagy minket? *Suttogtam neki halkan.*
"Vagy mi van ha én vésődök be valaki mással? Nem, az kizárt dolog. Szeretem Pault." *Könnyek gyűltek a szemembe és csak nehezen tudtam megállni sírás nélkül.*
- Úgy örülök, hogy te legalább mindig itt leszel nekem. *Mondtam neki és remélem, hogy nem érzi, hogy kiborultam. Sikerült összeszednem magam addigra mikor hallottam, hogy Jared elköszön és távozik. Lépteket hallottam majd Paul benyitott a szobába.*
- Jared elment. *Mondta csak, hogy megtörje a csendet.*
- Tudom, hallottam. *Válaszoltam rá sem nézve.*

*Alex nem vonta kétségbe a gondolataimat arról, hogy vége a nyugodtan átaludt éjszakáknak. Mikor meghallottam a sírásást az órára néztem. 3:17-et mutatott.*
"Azért viszonylag sokáig aludt."
*Megpróbáltam összeszedni magam ahhoz, hogy felkeljek mikor Paul megszólalt.*
- Hagyd csak, majd megyek Én... *Mondta rekedtesen és átment a kicsihez. A babafigyelő be volt kapcsolva így hallottam, hogy beszélget vele. A hangja fáradt volt de szeretetteljes. Elmosolyodtam mikor dúdolni majd énekelni kezdett neki. Halkan felkeltem és átmentem Alexhez.*
- A szívem vigyáz Rád... *Kapcsolódtam be az éneklésbe miközben Paulhoz bújtam és a kisfiunkat figyeltem. Alex lassan elaludt és visszakerült a kiságyába. Sokáig tudtam volna még figyelni ahogy alszik de Paul közbeszólt.*
- Gyere, menjünk mi is pihenni. *Bólintottam, majd még egyszer megigazítottam a kicsi takaróját és elindultam Paul után. Már lefeküdt mikor visszamentem. Gyorsan mellébújtam.*
- Nem gondolod, hogy éhes is volt? *Aggódtam.*
- Mmnemm. *Jött egy álmos felelet.*
- Biztos?
- Akkor nem aludt volna el. Majd sír megint ha valami van és rohanunk hozzá, rendben? Most aludjunk mi is. *Nézett rám gyengéden.*
- Rendben, csak... rendben. *Mondtam és lassan újra elaludtam.*

*A következő ébresztő már majdnem hat órakor volt.*
- Most már éhes lehet. *Motyogta Paul. Amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem és átmentem a kicsihez.*
- Itt van anyu, Alex baba. Eszünk, rendben? *Kérdeztem és letöröltem a könnyeket a pici arcáról. Megint gyorsan próbálta telerakni a gyomrát így hamar végeztünk. Visszatettem a kiságyba és ott maradtam pár percig míg elaludt. Mikor visszamentem a szobánkba Paul még mindig ágyban volt.*
- Szívem? *Szóltam hozzá halkan.*
- Hmm?
- Kell ma dolgoznod? Már mindjárt fél hét. *Suttogtam miközben visszafeküdtem.*

[S.: Köszi, hogy megírtad ezt a részt. Olyan szép lett, mint ahogy elképzeltem. *-*
Ne felejtsd el, hogy majd a Hálószobába írj ne ide. ]

#sírását
Úúúristen... :$ Sírását helyett sírásást... :$ xDDD
A pici fiam temetkezési vállalkozó lesz... :/ :D

*Odasétáltam az ágyhoz és kivettem a kisfiam.*
- Gyere pici fiam, apu tisztába rak. *motyogtam, miközben már a pelenkázó asztalnál keresgéltem a dolgokat. Rutinos mozdulatokkal kicseréltem a pelust, majd felvettem a kicsit és ringatni kezdtem. Halkan dúdolni kezdtem neki.*
- Ne sírj most kedves, csak nyugodj meg, a kezem fogd, szorítsd meg. Megóvlak téged én minden bajtól, lásd itt vagyok, ne sírj hát. Oly csöpp vagy még, de erőd van, biztonságban vagy itt a karomban. A kapocs köztünk törhetetlen, lásd itt vagyok, ne sírj hát. *énekeltem azt a dalt, amit anyu énekelt nekem, mikor éjjelente nem tudtam aludni. Alex nyilvánvalóan élvezte az előadást, mosolyogva hunyta le a szemét. Tovább énekeltem neki, észre se vettem, hogy közönségünk akadt.*
- A szívem vigyáz Rád... *nem fordultam meg, csak elmosolyodtam, amikor Leah is bekapcsolódott az éneklésbe. Odajött hozzánk és hátulról átölelt. Már csak dúdoltam a dalt, mindketten néztük, ahogy a pici Alex mellkasa fel-le mozog.*
- Ilyen hangosan énekeltem? *fordultam oda Leahoz, miután visszatettem Alexet a kiságyba.*
- Nem. De a babafigyelő be van kapcsolva. *mutatott rá Leah, majd odabújt hozzám.*
- Tényleg... Milyen békésen alszik... *suttogtam, majd sóhajtottam egyet.*
- Gyere, menjünk mi is pihenni. *mondtam és elindultam kifele.*

(S: )

*Leah teljesen máshol járt gondolatban, majd a kérdésemet figyelmen kívül hagyva rám terelte a szót és kérdezősködni kezdett korábbi viselkedésem okáról.*
- Tényleg semmi. *vágtam rá ismét, de csak nem hagyta magát.*
- Mondd el kérlek. Tudod, hogy mindent elmondhatsz. Van egy kisfiunk, nemsokára a feleséged leszek. Egy család vagyunk. Ne titkolózz, mondd el. *könyörgött tovább, miközben hozzám simult.*
"Na ezért szeretem..."*gondoltam magamban, miközben hallgattam milyen édesen próbálja kiszedni belőlem a dolgot.*
- Szeretlek Paul. *suttogta, majd lágyan megcsókolt. Viszonoztam a csókot, sőt...*
- Elég baj az, hogy olyan hosszú ideje kellett nélkülöznelek... *mormoltam az ajkaiba, miközben elkezdtem kifele hátrálni a szobából, Leaht szorosan magamhoz ölelve.*
"Elfogom mondani neki, de nem most..."*gondoltam magamban. Szerencsére a szobánk közvetlenül a gyerekszoba mellett van, így nem kellett messzire menni. Egyre szenvedélyesebben csókoltam, miközben a kezem vándorútra indult a hátán. Becsuktam a szobaajtót és nekidöntöttem Leaht, közben már a nyakát csókolgattam.
- Paul... Paul ezt most nem ke... *kezdett volna tiltakozni.*
- Shhh... *csitítottam és újra megcsókoltam.*
"Most nagy szükségem van rád... Ne akadályozd meg!!" *szuggeráltam magamban kétségbeesetten.*

*Mikor Alex befejezte az evést, megbüfiztettem és visszatettem a kiságyba. Csak álltam felette és figyeltem ahogy lassan elalszik. Észre sem vettem mikor Paul hátulról átölelt, szembefordultam vele és megcsókoltam.*
"Több hónapja együtt vagyunk, de még mindig olyan mintha csak most kezdődött volna. Még a baba után sem tűnik úgy mintha Paul kezdene unni. Semmivel sem kevésbé szenvedélyes mint a kapcsolatunk elején." *Nyugtáztam magamban. A hosszú csendben rájöttem, hogy Paul a válaszomra vár.*
"De mit is kérdezett?"
- Sikerült rendet csinálni odalent? *Kérdeztem inkább én is valamit.*
- Igen, de min töprengtél? Valami baj van?
- Nem, semmi. De te olyan fura voltál a konyhában és ne mond, hogy tényleg csak az volt a baj amit mondtál mert nem hiszem el. Látom. *Néztem mélyen a szemébe.*
- Mondd el kérlek. Tudod, hogy mindent elmondhatsz. Van egy kisfiunk, nemsokára a feleséged leszek. Egy család vagyunk. Ne titkolózz, mondd el. *Folytattam mikor láttam, hogy tétovázik.*
- Szeretlek Paul. *Suttogtam és lágyan megcsókoltam.*
"Remélem nem azt érem ezt ezzel, hogy teljesen eltérünk a témától... vagy úgy a beszélgetéstől teljesen.*

*Leah már a kiságynál állt, annyira elgondolkozott valamin, észre se vette, hogy mögé lopóztam. Bár látszólag a kisfiunkat nézte, a tekintete a távolba révedt.*
"Vajon min töpreng?"*kérdeztem magamtól, miközben mögé álltam és átöleltem. Leah hátrafordította a fejét és lágyan megcsókolt, majd megfordult a karomban.*
- Min gondolkoztál Cicám? *kérdeztem tőle halkan, miközben az arcát simogattam.*

Kinyitottam az ajtót, Alex még mindig kitartóan sírt.*
- Kicsikém. Itt vagyok most már nincs semmi baj. *Mondtam neki miközben a kiságyhoz léptem.*
- Jaj, apu nem takart be rendesen vagy már lerugdostad a takarót? *Beszéltem hozzá tovább, hogy megnyugtassam.*
- Szeretnél te is megvacsorázni , ugye? *Kérdeztem miközben leültem és szoptatni kezdtem.*
- Olyan kis telhetetlen vagy. Le sem tagadhatnád, hogy apád fia vagy. Seth bácsi is büszke lesz rád, ha továbbra is ilyen kis zabagép leszel. *Mondtam a cuppogó kisbabának.*

*Nevettem.*
- Nem. Fogja. Előttünk. Legalábbis. Remélem. Nagyon. Remélem. *mondtam szaggatottan, mert azért én sem voltam benne biztos*

- Ha most Leah elővenni a tejcsarnokait... én fix, hogy elhúznék a francba.
*mondtam teljes komolysággal az arcomon, miközben pár mondatfoszlányt hallgattam ki Leah és Paul beszédjéből. valahogy nem akartam képet képzelni a folyamatosan cuppogások mellé*

*Felnevettem*
- Hidd el nem fog elkezdeni sírni.. szóval rám kenheted. *vigyorogtam rá*
- Amúgy is.. nézd meg, hogy mosolyog ránk. Kétlem, hogy most kezdene bele a 'cicit akarok' sírásba! *mondtam mosolyogva*
- Hát igen... alapból egy gyerek az egy csoda. *néztem hosszasan a kicsi Leul-t boldogan*

*Leah és Paul hirtelen kiment a szobából.*
- Ha elkezd sírni te voltál a hibás! *sziszegtem kissé rémülten. Nem voltam benne ebbe a 'baba de szép de aranyos, dédelgessük!" dologban, ezért rámosolyogtam a babára kétségbeesetten, és szerettem volna, ha nem kezd el ordítani.*
- Még csak pár napos de máris mosolyog. Ez annyira... hihetetlen. *suttogtam lágyan*

*Figyeltem ahogy a kisbabám átkerül Grace kezéből Jacob hatalmas karjaiba és csak még kisebbnek láttam. Figyeltem ahogy azon gondolkodik vajon szimpatikus-e neki az alfa vagy nem de végül elmosolyodott. Én is mosolyogtam, de Paul valahogy feszültnek tűnt. Görcsösen karolt át és úgy éreztem nem sok hiányzik neki ahhoz, hogy elrohanjon.*
"Vajon mi baja lehet?"
- Esetleg kértek valamit? *Kérdezte meg Paul a vendégeinket.*
- Persze, hogy kérnek. Menjünk keressünk valami finomságot. *Kaptam azonnal az alkalmon.*
- Addig játszatok szépen gyerekek. *Vigyorogtam Grace-ékre és mielőtt magammal húztam volna Pault a konyhába megpusziltam Alex homlokát.*
- Szia kicsim. *Mosolyogtam rá.*

(s.: nehogy fogócskázni kezdjetek a kisbabánkkal mire visszajövünk... annyira gyorsan azért nem fejlődik sőt ez is lelassul majd mert apuci aggódik... és persze anyuci is xDD)

*Elvigyorodtam, amikor végre Jake is hangot adott elragadottságának. Átöleltem Leaht és büszkén mosolyogva figyeltem a barátainkat, ahogy a mi kisfiunkat csodálják.*
- Kötve hiszem. *válaszoltam Grace elejtett mondatára. Furcsa érzés kerített hatalmába. Ahogy a kis Alex foglalkozott velük, mosolygott rájuk, rájöttem, hogy egyetlen pillanatot se szalaszthatunk el az életéből, mert rövid időn belül annyit fejlődik és változik, mint egy normális gyerek több hét vagy hónap alatt. Nem akartam ezt. Nem akartam, hogy ilyen hamar felnőjön, és biztos voltam benne, hogy Leah is így érez. Hirtelen késztetést éreztem, hogy elvegyem Jacobtól a gyereket és a karjaimban ringassam, de csak Leah vállára hajtottam a fejem. Túl önző dolog lenne tőlem.*
- Esetleg kértek valamit? *kérdeztem meg, hogy kicsit kiszabadulhassak a szobából, kellett egy kis friss levegő.*

*Átadtam Jacobnak a kicsit aztán átkaroltam az egyik kezemmel Jacobot, másik kezemmel meg megsimogattam a kicsi fejét*
- Fogadunk, hogy jobban csíp minket Leul, mint a szüleit? *suttogtam vigyorogva Jake-nek*
- Nagyon szép. *mondtam újra Leah-éknek*

*Rezzenéstelen arccal néztem a picit.*
- Nem hiszem el, hogy ez a kis csoda belőletek jött ki *húztam össze a szemöldököm.* Grace, kérlek *léptem oda és belebúgtam a fülébe* Add ide.
*Óvatosan kivettem a kezéből és meleg testemhez szorítottam. Az én arcomat morcosan nézte egy darabig, aztán fennhangon kacagni kezdett. Elnevettem magam.*
- Szia, picim *motyogtam neki*

*Amint Grace felfogta mi is a helyzet, sikítani kezdett.*
"Na ennyit arról, hogy pihen a kicsi..."*gondoltam magamban, miközben a kisfiam nyitogatni kezdte a szemét.*
"El lesz kényeztetve, ez már tuti."*konstatáltam magamban, amikor az első pislogás után Leah a karjaiba vette. Grace átvette a kicsit és óvatosan ringatta, miközben Alex Grace arcát tanulmányozta, majd elmosolyodott.*
"Attól félek, hogy mindent ilyen hamar fog csinálni. Pedig nagyon reméltem, hogy ha majd megszületik lelassul a fejlődés."*gondoltam magamban, miközben átöleltem szerelmem.*
- Soha jobbat nem tudtunk volna ennél csinálni mi ketten.*mondta Leah boldogan, majd futólag megcsókolt.*
- Biztos, hogy nem. *mondtam mosolyogva. Jake még mindig csak nézett és semmit se szólt.*
- Mi az haver? Csak nem meghatódtál? *kérdeztem heccelve, mire megrázta a fejét és ránk nézett.*

*Átadtam Grace kezébe Alexet. Nagyon óvatosan tartotta.*
- Nyugi Grace, nem hímes tojás, nem fog eltörni a kezedben. *Mosolyogtam rá.*
"Milyen érdeklődve néz Grace-re. Milyen aranyos." *Csodáltam a kisfiamat mikor hirtelen elmosolyodott és olyan hangot adott ki ami nagyon hasonlított a nevetéshez. Egy pillanatig döbbenten néztem rá majd elmosolyodtam.*
- Azt a mindenit... *Suttogtam elképedve és láttam, hogy a többiek is ugyanilyen meglepettek.*
- Úgy tűnik tetszik neki Grace. *Szólalt meg Paul.*
- Láttátok? Az én... a mi *Javítottam ki magam mikor elkaptam Paul pillantását.* kisfiunk mosolygott. Alig pár órás és már mosolyog. Csodagyerek. *Mondtam büszke mosollyal miközben Paul átölelt.*
- Soha jobbat nem tudtunk volna ennél csinálni mi ketten. *Mondtam neki vigyorogva és futólag megcsókoltam és újra Alexre fordítottam minden figyelmemet.*

- Mindkettőtökre nagyon hasonlít. *mosolyogtam rájuk*
- Persze, hogy szeretném megfogni! *vigyorogtam, miközben Leah a kezembe adta a kis csöppséget, aki épp nagy szemekkel nézett rám.*
- Szia Leul! *simogattam meg a fejét, óvatosan*
"Még sosem tartottam kisbabát a karomban.."
*Kis ideig csak néztem a csodás babát, mikor rám mosolygott és szerintem nevetett is. Akkor majd kiugrottam a bőrömből.*
"Szeret.. vagy legalábbis kedvel."

*Jake és Grace értetlen arccal lépett be.*
"Ezek szerint Paulnak sikerült titokban tartani."
*Grace felvisított mikor leesett neki mi is a helyzet. A kiságyhoz sietett ahol már Alex nyitogatta a szemeit.*
- Leulka... de rég nem jutott már eszembe. *Nevettem fel. Miután Grace megölelt kivettem Alexet a kiságyból.*
- Szia kicsim. Itt van Jacob bácsi és Grace néni, aki nem fog mindig visítozva felkelteni... remélem. *Vigyorogtam Grace-re.*
- Szerintem sokkal jobban hasonlít Paulra mint rám. Szeretnéd megfogni? *Kérdeztem Grace-től mosolyogva.*

*Jake rám nézett én pedig megvontam a vállam, hogy nem tudok semmit. Paul ment előre, benyitott a babaszobába, és ott akkor, abban a pillanatban ledöbbentem.*
- Úúúú Leulka! *sikítottam és a kezem a szám elé tettem.*
- Bocsi. *vigyorogtam el*
*Odasiettem a babaágy mellé.*
- De aranyos. *lágyultam el*
*Megöleltem az anyukát és az apukát is és gratuláltam nekik.*
- Nagyon hasonlít rátok, tudjátok? *mosolyogtam*

*Halkan kinyitottam a gyerekszoba ajtaját és a kiságyhoz mentem. Alex még mindig aludt. Valószínűleg azt álmodhatta, hogy eszik mivel a szája folyamatosan mozgott. Kerestem egy cumit és odaadtam neki.*
"Kicsit olyan mintha átverném szegénykét. Szívja, szívja de nem jön semmi." *Elmosolyodtam és tovább figyeltem ahogy békésen alszik. Motoszkálást hallottam a földszintről.*
"Megjöttek." *Gondoltam és az ajtóra néztem és vártam, hogy belépjenek.*

*Mosolyogva néztem, ahogy Alex mohón eszik. *
- Mit főztél? Nagyon finom illata van. *zökkentett ki Leah a gondolataimból.*
- Mindenfélét. Rántottam csirkét, csináltam Spagettit és palacsintát is sütöttem. *soroltam el a háromféle kaját.*
- Nem tudtam, mit ennél a legszívesebben, ezért csináltam ilyet is olyat is. *mondtam vigyorogva.*
- Attól nem tartok, hogy nem fogy el. Ha te nem is, majd én megeszem.*mondtam végigsimítva a hasamon egyértelmű jelzéseként, hogy van ott hely bőven. Közben a kicsi befejezte az evést és mint minden csecsemő rögtön a büfizés után el is aludt.*
- Mikor hívjuk fel Jacobékat? *kérdeztem a konyhába menet.*

*Miután felébredtem egyből Alex szobájába mentem bár a konyhából ínycsiklandó illatok szálltak fel.*
"Hiába most jó darabig Alex az első... vagy talán örökre."
*Alig vettem fel Alexet már hallottam, hogy nyílik az ajtó és Paul lép be. Óvatosan átölelt és Alexre mosolygott.*
- A pici fiúnak ideje enni... azt hiszem. *Tettem hozzá kicsit bizonytalanul. Megpusziltam Pault majd elléptem tőle és leültem a kanapéra, hogy megetethessem Alexet. Mint az előbb is mohón vette rá magát a vacsira.*
- Tündéri kis falánk baba vagy ugye tudod? *Kérdeztem tőle két oktávval magasabb hangon mint a megszokott magamat is meglepve ezzel. Paulra pillantottam aki szélesen mosolygott hol rám hol a kisfiunkra.*
- Nem is tudtam, hogy tudok ilyet. *Vigyorogtam.*
"Mit ki nem hoz belőlem ez a pöttöm. Nem sok kell és hamarosan énekelni fogok neki... pedig az nem lenne túl jó ötlet. Hogy is volt az a mondás? A legrosszabb dolog a kisbabában, hogy énekelteti az anyját? Hát, ez Alexnél tutira bejött az én hangommal. De remélem azért nem fogja nagyon utálni."
- Mit főztél? Nagyon finom illata van. *Kérdeztem kíváncsian Paultól.*