Nappali

*Mosolyogva hallgattam majd el is tünt. Igazából anyuékkal nem laktam már együtt és ők innen messze laknak szóval maximum felhívom őket. A barátokkal eddig együtt voltam szóval velük most nem olyan sürgős a dolog. A vezetékes telefonhoz mentem és felhívtam anyuékat. Elmeséltem nekik a legtöbb dolgot Olaszországról és még Alec-et is. Azt a részét, hogy vámpír azt gondosan kicenzúráztam. Miután leraktam a telefont kipakoltam és felmentem a zeneszobámba.*

*Lassan gondolkodtam milyen szavakkal is válaszolhatnék erre.*
- Azt hiszem enni nem ettem semmit évszázadok óta. *kezdtem a magyarázatom.*
- Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan Ti használjátok. -De ha arra vagy kíváncsi, hogy ezek után szükségem van-e táplálékra, akkor.. Nos akkor azt hiszem egy kis időre itt kell hagyjalak. *kicsit szomorúan mondtam ezt. Ezeknek az új érzéseknek a birtokában, megváltozott a gondolkodásom.*
'Létezik, hogy alig több, mint egy napja találkoztunk csak?'
- De talán jó is jön az a pár szabad óra számodra. *mondtam befejezésül* - Lesz időd kicsomagolni, és újra találkozhatsz a barátaiddal, és a családtagjaiddal. *magyaráztam.* El mesélheted, hogy mi történt veled Olaszországban. Persze csak a kevésbé félelmetes részeket. *rákacsintottam, majd a kezemben tartott kézfejére egy gyorsan megcsókoltam, és már ott se voltam. A levegő kezdett fojtogatóvá válni Roxanne illatától. A friss levegőre kiérve nagyot szippantottam az emberillat mentes levegőből. Gyorsan találnom kellett valamit... valakit, hogy az érzés alábbhagyjon.*

*Finoman engedtem, hogy lehámozza ujjaimat a pólójáról, nem mintha lett volna bármi más választásom. Kicsit hátrált. Tudtam miért. Nem akart bántani márpedig ha ugyanolyan közel maradt volna, akkor nyilván elég csúnya vége lehetett volna a dolgoknak. Amikor elmosolyodott éreztem, ahogyan elpirulok majd egy széles mosoly jelent meg az arcomon.*
-És most mi lesz? Elmész enni vagy hogy?*kérdeztem kicsit bizonytalanul, de még mindig mosolyogva. Nyilván idővel megszokom majd a dolgokat vagy megtalálom a megfelelő szavakat és akkor már nem lesz ilyen furcsa. Most sem olyan vészes kimondani. Inkább az a furcsa, hogy tudom, hogy mit jelent nála ez az 'enni' szó.*

*Ránéztem. Mindig is tudtam, hogy nagyobb önuralmam van az átlag vámpíroknál, de sosem gondoltam, hogy eddig bírom. Viszont éreztem, hogy a szíve hangjára a bennem lévő szomjúság fokozódik. Lassan, hogy ne ijesszem meg, de főképp azért mert nem akartam megbántani, megfogtam a kezét és lassan lefejtegettem, az ujjait a pólómról, majd kicsit elhátráltam tőle. Vártam, hogy mit reagál erre, majd mikor láttam, hogy megérti, miért teszem ezt, egy mosoly terült szét az arcomon. Bár már legalább három évszázad volt a hátam mögött, mégis úgy éreztem, hogy ez a nap volt az eddigi legszebb nap az eddigi életemben. Azonban volt egy olyan érzésem, miközben Roxanne szemébe néztem, ennél csak egyre jobbak lesznek. Mondani is akartam valamit, csak mire kinyitottam a számat, már el is felejtettem mi volt az.*

*Először megijedtem amikor hátrált. Aztán egy fél pillanat múlva már ott volt. Ott volt tőlem pár centire egy fura mosollyal az arcán. Tütüm..tütüm..tütüm.. egy normál szív így ver az enyém meg titimtitimtitim... A pulzusum az egekbe szökött amikor az ajkai hozzáértek az agykaimhoz. Jéghideg volt és kökemény mégis megvolt a maga varázsa. Lehunytam a szememet és finoman visszacsókoltam. Nem akartam feszegetni a határait ezért csak finoman csókoltam vissza miközben egyik kezemmel megérintettem az arcát. Nem akartam túlfeszíteni a határait és nem akartam, hogy neki rossz legyen mégis másik kezem ösztönösen rámarkolt a pólójára. Lassan elváltak az ajkaink. Még egy fél percig csukva tartottam a szemeimet miközben az a kezem amelyik az arcán volt a mellkasára csúszott miközben a másik kezemmel még a pólóját markoltam. Szépen lassan kinyíltak a szmeim és mosolyogva pislogtam az arcára. Ha létezik olyan, hogy tökéletes csók, akkor ez biztosan olyan volt.*

- Tessék! *kérdeztem megrökönyödve, miközben legalább fél métert hátráltam.*
"Tudja, hogy mi vagyok én. Miközben itt áll, és azt kéri tőlem... Nem. Biztos csak félre hallottam valamit."
*Éppen erről győzködtem magamat, bár tudtam, hogy ennek az esélye nagyon kicsi. Közel a nullához. egészen pontosan nulla. Miközben felnézett rám, és én hirtelen más szemmel néztem rá. Eddig csak egy egyszerű lány volt, akit valamilyen megmagyarázhatatlan okból kedveltem. Most pedig egy lány, akiért eldobtam mindent. Elzárva magam attól a lehetőségtől, hogy valaha is újra a Volturrihoz tartozzam. hirtelen rádöbbentem, hogy eddig is milyen sokat jelentett nekem. Edward Cullen jutott az eszembe. Magamban káromkodva lassan újra közelebb léptem Roxanne-hoz, mikor már csak egyetlen centiméter választott el tőle. Mosolyogva megszólaltam.*
- Csak ha muszáj. *majd egy másodperccel később az eddig köztünk lévő rövidke távolság is eltűnt.*

*Nekidőltem a falnak és csendesen figyeltem Alec-et miközben csendesen feldolgoztam az információkat. Szóval ha valkit megharap az átváltozik. Biztos van bennük valami méreg vagy nem tudom. Szépen lassan elcsitultak a gondolataim és csak Őt figyeltem.*
-Most meg tudsz... csókolni?*kérdeztem csendesen miközben egy fél pillanatig a padlót bámultam majd újra a szemébe néztem. Vágytam rá, hogy megcsókoljon. Csak a karjaiban akartam lenni, talán fiúra...férfira még nem vágytam ennyire.*

*Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan válaszoljak végül először a könnyebbik kérdésére adtam választ.*
- Elég sokat éltem ahhoz, hogy ha kell sokáig meg tudjam állni vér nélkül... De ha túl lépem a határt, akkor minden józan eszemet elvesztve, bármire... bárkire rátámadhatok.
*Hagytam, hadd gondolkodjon ezen.*
- És nem. *mondtam válaszként a második kérdésére.* - Akit megharapok, de nem ölök meg olyanná válik, mint én.

-Meddig bírod vér nélkül?*tettem fel az első kérdésemet ami az eszembe jutott miközben a fejemben tolongott a többi kérdés.*
-Ha megharapsz valakit az meghal?*tettem fel a következő kérdést de a többit már visszatartottam mivel gondoltam egyszerűbb lesz ha egyszerre nem teszek fel több kérdést.*

- Persze! *válaszoltam azonnal. Kíváncsi voltam, hogy ő mire lehet kíváncsi. Bár nagyjából sejtettem...* - Mit szeretnél tudni? Amire tudok, arra mindenképp válaszolok.

...