Repülőtér

*Láttam, hogy valami zavarja, és inkább elfordultam.*
- Mikor jön a gép? *kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.* - Csak ketten utazunk vagy jön még más is?

*Kikerekedtek a szemeim.*
-Alec!És ruhák? Meg ilyesmik?*Kérdeztem nem kicsit ledöbbenve. Valamit nem mond el nekem és ez zavart. Az egy dolog, hogy nem bízik meg bennem mivel még alig ismer de ez az egész kezd egyre furcsábbá válni.*

*Reméltem, hoyg ezt a kérdést később vagy egyáltalán nem teszim fel, pedig tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz...*
- Hát... Elindultam csomagoln, csak később rájöttem, hogy igazából nincsen semmi, amit magammal szeretnék vinni, úgyhogy... *reméltem, hogy megelégszik ennyivel, bár tudtam, hogy valójában nem bírja megállni, hogy megkérdezze, hogy akkor mi van a ruháimmal.*

*Nagyon úgy tünt, hogy elég rendesen elmerülhettem abba a magazinban mivel észre sem vettem ahogy Alec leül mellém egészen addig amíg rám nem köszönt. Hirtelen összerezzentem annak ellenére, hogy nagyon jól esett újra hallani a hangját. Végül egy széles mosoly jelent meg az arcomon miközben becsuktam a magazint és az ölembe raktam miközben Alec-re néztem mosolyogva.*
-Szija*Köszöntem neki mosolyogva majd alaposan végigmértem.*
-És a cuccod?*kérdeztem kiváncsian és kicsit zavartan de még mindig mosolyogva.*

*Hamar kiértem a reptérre, mivel semmit nem kellett összepakolnom. Azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom kimagyarázni, amikor hirtelen megláttam Roxanne-t. Hirtelen mindent elfelejtettem. korábban észre sem vettem mekkora hatással van rám. De most ahogy megláttam, hirtelen megmagyarázhatatlan boldogság öntött el.
Halkan odasétáltam hozzá. Éppen egy magazint olvasott. Leültem mellé, ő fel sem nézett.*
- Szia! *köszöntem rá halkan.*

*A reptérre elég korán kiértem. Még a többiek sem voltak itt. Leültem és leraktam magam mellé a bőröndömet a földre és elővettem az egyik újságomat és olvasgatni kezdtem, hogy ne unatkozzak amíg a többik előkerülnek.*

*Kisiettem a reptérre. Némán sikerült sietnem. Nagyon régen nem voltam már emberek között. De most vészhelyzet van. Sürgősen beszélnem kell Ana-val. Megvettem az első jegyet, de az csak Seattle-be vitt. Onnan mondjuk, gyalog is megteszi. Egész végig napszemüveg volt rajtam. Még szerencse, hogy nem voltam éhes. Nem bírtam volna megállni. De most sikerült valahogy. Lassan sétálva, felszálltam a gépre és leültem. Már csak egy pár óra és odakeveredek.....*

*Ép egy kicsit dumáltunk velük, amikor a gép megjött, és emberi szaladásban siettünk a cuccainkért, és mentünk a gépre.Szerencsésen elértük*
-Na, ezt is jól időzítetted!*Mondtam neki hangosan.

-Eddig is hülye voltam, ha nem vetted volna észre. *súgtam olyan halkan, hogy csak ő hallotta. De ekkor megjött végre a repülő. Kááár... Elköszöntem a fiúktól, és odaszaladtam a cuccainkhoz. Felkaptam 3at, és gyorslépésbe elindultam a repülőre. Lena meg utánam.*

*Ana felrántott, és a fiúkhoz rángatott.*
-Meghülyültél?*Kérdeztem halkan.De már ott voltunk velük szemben.

-Menjünk oda hozzájuk! *mondtam vigyorogva és felpattantam a padról. Elkaptam Lena kezeit és húztam magammal. A két srác marhára meglepődött. Nem számítottak rá. Magamban épp sírtam a röhögéstől. De csak gondolatban. Nem akartam leégetni őket.*

...