Park

*Ennyi. Megvan a válasz, hogy miért nem akar átváltoztatni. Meg sem álltam a kikötőig.*

*Felsóhajtottam, és felálltam. Pár pillanatra becsuktam a szemem. Megpróbáltam tisztán gondolkodni, habár ez aligha sikerült. Tettem Ron felé pár bizonytalan lépést, majd felsóhajtottam, megfordultam és elmentem.*

*Megtorpantam és egy pillanatig nem válaszoltam. Hátranéztem a vállam fölött miközben zsebre raktam a kezemet.*
-Csak ha tényleg engem akarsz...*mondtam csendesen. Tovább mentem.*

*mikor megpuszilta a fejemet, felnéztem, és megszólaltam.*
-Menjek majd utánad, vagy nem akarod?-
*Kérdeztem, és vártam hátha mond valamit*

*Lassan bólintottam. Valami nem stimmelt. Nagyon nem. Csak nem mondja el. Vettem egy mély lélegzetet.*
-Most elmegyek... vissza a hajóra.*mondtam végül csendesen. Megpusziltam a fejét majd felálltam. Körbenéztem majd megindultam vissza a kikötőbe.*

*Talán csak azért nem akartam átváltoztatni, mert legeslegbelül, én még azt az embert szeretem aki átváltoztatott. Á ez hülyeség! Én már nem szeretem. Ront szeretem...*
--Kérlek hagyjuk ezt a témát! Fogok rajta gondolkozni!-
*Mondtam halkan, és arcomat a kezeimbe temettem. Nem tudom mit csináljak. Nem tudom! A helyes megoldás az lenne ha nem változtatnám át. De Ron meg olyan makacs, hogy úgyis addig mondaná míg át nem változtatom*

-Nálad rendesebb lányt nem találhattam volna... emeld már fel a tükröt és nézd már meg magad. Nálad jobb nincsen a világon. Számomra biztosan nincsen..*mondtam neki miközben az arcát figyeltem.*
-De mi? Figyelj.. nekem te vagy a legfontosabb a világon és nem akarlak elveszíteni. Én nem akarok mást lányt, én nem akarok gyerekeket. Soha nem is volt tervben. Nekem csak Te vagy..*mondtam csendesen.Nem azt akarom, hogy most és azonnal változtasson át. Hanem , hogy valamikor majd a közeljövőben. De nem akarok felnőni, dolgozni és megöregedni miközben tudom, hogy Elena ugyanolyan fiatal marad.*

-Neked egy rendes lánnyal kellene lenned és nem velem! Egy olyan lánnyal kéne lenned aki majd gyereket szül neked, akivel elmehetsz nem is tudom, normális lehetne az életed.- Legszívesebben ezt mind-mind sírva mondtam volna, el de sajnos mivel vámpír vagyok, még erre sem vagyok képes. Szomorúan néztem Ron-ra. Én tényleg nem akartam neki ilyen életet mint az enyém. Megmondták nekem, hogy vigyázzak, de hát lehet nekem beszélni! Mindig a saját fejem után megyek.
-Szeretlek, de...-*Kezdtem el halkan, de elakadt a szavam*

-Hidd el ilyen probléma nem lenne mert mindig melletted lennék...*mondtam csendesen miközben az arcát figyelte. Kezdett túl távol kerülni tőlem így közelebb ültem hozzá és lassan megfogtam a kezét.*
-Szeretnél veled lenni. Örökre. Én nem akarok más lány. De szólj ha a dolognak ezzel a részével van probléma...*mondtam csendesen. Lehet, hogy ezért nem akar átváltoztatni. Nem akar velem lenni túl sokáig vagy valami ilyesmi. Nem tudom mi járhat a fejében. Tudom, hogy sokat kérek tőle. Érte bármilyen fájdalmat elviselnéh ha utána már csak Ő és Én örökké lenne a befejezése a történetünknek.*

*Végig gondoltam az érveit. De így se tudott meggyőzni, és nem is fog. Az fix, hogy én nem fogom átváltoztatni. Bármennyire is szeretem, nem fogom megtenni!*
-Ron, én ezt nem tudom megtenni! Már átváltoztattam egy-két embert, és abban nem volt köszönet! Nem akarom, hogy megismétlődjön a múlt. Tudod Ron, régebben volt egy fiúm aki ember volt, és ugyan ezt kérte tőlem, és tudod mit csináltam? Átváltoztattam, és pár napra rá megölték, mert veszélyesnek találta pár vámpír. És én akkor nem voltam ott, és nem tudtam megvédeni!-
*Bármennyire is próbáltam nem felhúzni magamat ezen, mégis sikerült! Kihúzódtam a pad szélére, és Ron arcát figyeltem. Most sokkal erősebben éreztem a torkomban a szomjúságot. Kicsiket lélegeztem, és próbáltam nyugodt maradni.*

-De miért nem? Figyelj. Nekem Te vagy az életem. A szüleim sznod gazdagok akik ugyan elvileg szeretnek de ezt csakis pénzzel mutatták ki eddig... soha nem volt igazi családom , csak nevelőm aki anyám helyett gondozott. Szeretnék végre valakihez tartozni...*mondtam csendesen miközben az arcát figyeltem. Tényleg nem akartam felhúzni, csak szerettem volna ha tudja az érveimet. Komolyan gondoltam amit mondta. Gazdag családba születtem. Az elvárásaikat mindig teljesítettem, de nem igazán éreztem azt rajtuk soha, hogy szeretnének. Az öcsémet imádták. Ő volt az aranygyermek. Ezért volt lehetséges az is , hogy én egy vitorláson éljek gyakorlatilag. Nem ragazkodtak hozzá, hogy velük legyek. Az öcsém sokkal jobban vágyott erre az önállóságra mint Én, mégis én megkaptam Ő meg nem. Hozzá ragaszkodott a család. Na de ez van. Elena a legfontosabb az életemben.*

*Viszonozta a csókot, majd szélesen elmosolyodott. Utána mondta, hogy én vagyok a mindene, aztán megint odahajolt hozzám, és megcsókolt, majd elhúzódott.*
-Nem Ronald! Nem foglak átváltoztatni! Ezt most felejtsd el!-
*Szólaltam meg dühösen. Eddig örültem, hogy nem jutott ez az eszébe, hogy átváltoztassam. Tudtam, hogy egyszer erre fog kérni, csak nem készültem rá, hogy talán mostanában fogja ezt mondani. Hátra dőltem a padon, és pár pillanatig nem néztem rá. Én is komolyan gondoltam ezt az egész kapcsolatot, de ez nekem nem fog menni. Nem akarom, hogy olyanná váljon mint én vagyok. Persze tudom, hogy én is szerelemből lettem vámpír. Csak, én utána megbántam!*

*Kicsit gyanakodva méregettem az arcát. Elég őszintének tünt, szóval inkább ráhagytam. Reméltem, ha valami baj lesz tényleg akkor majd elmondja nekem. Viszonoztam a csókot majd szélesen elmosolyodtam.*
-Te vagy a mindenem..*mondtam neki csendesen majd újra odahajoltam hozzá és finoman megcsókoltam majd elhúzódtam.*
-Szeretnék könnyíteni a dolgon.. és téged akarlak.. most és örökké... változtass át... nem kell most azonnal...*mondtam csendesen. Komolyan gondoltam. Szerettem Elena-t. Ő volt a mindenem és komolyan gondoltam az érzéseimet. Bármit megtettem volna azért, hogy örökre vele legyek. Bármit vállaltam volna ezért. Még a vámpírlét is csábító volt, ha így vele lehetek. *

*Amint látta, hogy nem őszinte a mosolyom azonnal eltünt az arcáról a széles mosoly. Én megpróbáltam tartani még egy kicsit az eröltetett mosolyomat, végül elkomorult az arcom. Ronald rögtön meg is kérdezte, hogy van-e valami baj.*
-Nina semmi baj, csak nem vagyok a legfényesebben. Nem ettem mostanában.-
*Mondtam halkan, és ránéztem. Tényleg nem akartam, hogy bármi baja legyen miattam. És ezzel, hogy nem ettem az ő életét is kockáztatom, és épp ezt nem akarom. De most hagyjuk ezt, majd később átgondolom. Még a végén Ronald azt hiszi, hogy vele van bajom, vagy valami hasonló. Megint ránéztem, és elmosolyodtam. Csak most őszintén. Közelebb hajoltam hozzá, és lágyan megcsókoltam. *
-Szeretlek.-
* Mondtam halkan. Mostanában ezt a szót sokszor kimondom. De ez nem is nagyon zavar, hisz Ronald nekem nagyon fontos, és hogy szeretem, azt szeretem is hangoztatni*

*Nem kellett sokat várnom hamar odaért Elena is a parkba. Leült mellém egyből. Széles mosoly jelent meg egyből az arcomon.*
-Szia!*köszöntem neki mosolyogva, de hamar eltünt a mosoly az arcomról. Az ő mosolya eléggé eröltetett volt. Kicsit rossz előérzetem támadt.*
-Valami baj van?*kérdeztem bizonytalanul pislogva rá. Tényleg fontos volt a számomra a lány. Kicsit féltem attól, hogy erre a kérdésemre mi lesz a válasza, de tudni akartam, ha valami baj van, hátha tudok segíteni vagy valami. Ha meg velem van a baj akkor hátha tudunk még változtatni a dolgokon. De lehet, hogy csak nem evett már egy ideje és attól van egy kicsit ki vagy csak szimplán félreértem a dolgokat igazából bármelyik lehetséges. Kiváncsian pislogtam az arcára miközben az egyik kezemmel megfogtam a kezét és csak némán vártam inkább a válaszát.*

*Ma egy találkozót beszéltem meg Ronald-al. Már pár napja nem is találkoztunk. Szépen lassan össze készülődtem, és már mentem is a parkba. Nem volt nagyon időm elmenni vadászni, és ma biztos, hogy el kell mennem, vagy különben biztos valami hülyeséget fogok csinálni. Már volt ilyen! Nyilvános helyen öltem meg egy embert. Max. csak annyi szerencsém volt, hogy két ember látta! Megöltem mind a kettőt. Bármennyire is kedvesnek, és aranyosnak tűnök, hideg vérrel tudok ölni. Még egyszer sem volt bűntudatom emiatt. Talán még néha gonosz is vagyok! Hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat, miután beértem a parkba. Ronald már ott várt az egyik padon. Oda sétáltam, és leültem mellé*
-Szia.-
*Mondtam, és megpróbáltam egy halvány mosolyt az arcomra varázsolni. Szerettem Ronald-ot, de mégis féltem! Féltem, hogy egyszer lesz egy gyengébb pillanatom, és letámadom...*

*Kívételesen nem a vitrolásomon voltam. Kicsit fura érzés is volt. Már egy ideje gyakorlatilag azon laktam és relég ritkán jártam be a városba. A főúton sétáltam végig majd amikor elértem a parkot oda bementem. Leültem egy padra és vártam. Elena-val itt beszéltünk meg találkozót. Elena egy nagyon szép lány. Kedves és minden meg van benne amit keresek valakiben. Kicsit furcsa, hogy vámpír, de egyébként ezzel sincsen sok probléma, pedig problémás dolognak tűnhetne.*

-Hűű hát ez valahogy én is gondoltam. *mondtam erőltetetten csodálkozva*
-Oké, akkor én azt hiszem hazamegyek és megpróbálok emlékezni valamire, mert ha látom a személy tárgyaim akkor talán eszembe jut valami.*mondtam és rohanni kezdtem hazafelé*

-Nem emlékszel, mi?*Kérdezem megértő mosollyal.*
-Hát, moziznak, buliznak, szórakoznak, sétálnak...*Soroltam a lehetőségeket.*

-Ohh, értem. Akkor próbálkozzunk. Hogyan élnek az emberek? *kérdeztem mert hirtelen fogalmam se volt mit csinálhatnék. Nem emlékeztem mit csináltam emberként. üresnek éreztem magam. Megráztam a fejem az hátha segít emlékezni, de persze nem jött be.*

-Amit akarnak...Nincs leginkább szokásuk...Mivel egy vámpír örökké él, leginkább unatkozik.De persze meg próbál mind emberként élni.*Magyaráztam mosolyogva.*

-Oké, világos. *mondtam helyeselve*
-Unatkozom... mit szoktak a vámpírok egész nap csinálni? *kérdeztem felvont szemöldökkel*

-Oké.*Adtam meg magamat.*
-A vadászatról tudsz, a napról tudsz...Hm...Na igazán szállj harcba más vámpírokkal.Ne hívd magadra a figyelmet.A hullákat mindig tüntesd el.Úgy lehet egy vámpírt meg ölni, hogy szét téped...Hm...Nem tudom hogy van még valami...*Mondtam erősen gondolkodva.*

-Majd meglátjuk. *mondtam ráhagyva a kijelentését és visszasétáltam hozzá*
"Akkor most mondd el mindent amit tudnom kell. Eléggé nem esik jól hogy mindenre magamtól kell rájönnöm..." *gondoltam panaszkodva*

-Az előtt azt se tudtad mi vagyok, nem szerettél engemet...Nem akartál vámpír lenni, féltél tőlem..*Mondtam mosolyogva.*
-De nem szállj el magadtól!*Figyelmeztettem.*