Disco

* A bensőm égetni kezdte valami amint félbeszakítottam a kis csókukat. Én ebbe nem mentem bele. Nekem itt semmi választásom nincs. Eszeveszettül kattogott az agyam és mint mindig most is el akartam menekülni.*"ezt nem akartam látni" * ordította a bensőm. Mielőtt még Con or a szemembe nézett volna hátat fordítottam és a tömegbe vetettem magam.*

- Te jó isten. Ez a piece and love kicsit furcsa... Csak akkor, ha tényleg egyenlők leszünk! Akkor felőlem kezdhetjük is.
*Mondtam majd közel hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Elvégre ez is része az egyenlőségnek. Amit vele, azt velem is és fordítva.Már csak rajta múlik. Igazából választási lehetőséget sem adtam neki, szinte rátámadtam a csókommal. Végül bocsánatkérően néztem rá, reméltem veszi az egyenlőség lapot. Mikor Lacey tanácstalanul visszasétált hozzám, hangosan felnevettem.
- Te még egy filmet sem láttál? Öcsem... erre nincsenek jobb szavak sajnálom.
*Mondtam hatalmas vigyorral a képemen. Szegény lányt emberként úgy látszik még nem érte ilyen trauma és Conorrol se tudta valószínűleg, milyen veszélyes lehet rá, ha éhes. Inkább nem szólaltam meg még egyszer.*

*Egy darabig sétáltam a Disco területén mikor leesett a tantusz. Szégyenpírral az arcomon visszasétáltam.*
-Nem azért, hogy megzavarjam a diskurálást de... *Conorra vetettem egy pillantást hátha kiolvassa belőlem, hogy nem tudom mit kell tennem*

*Szélesen vigyorogva néztem körbe. Lisa belement, Lacey is velem lesz közben és meg is tudom védeni Lisa-tól. Én leszek a legboldogabb hiszen az a két lány aki legfontosabb az életemben mellettem lesznek.*
-Édes hármas... tök jó lesz.... nem tudom... most peace and love van szóval ha nem tudok békét teremteni akkor valahogyan kompromisszumokat kell kötni... így mindketten velem lesztek... és amíg nem estek egymás torkának addig nem lehet semmi probléma...*mondtam egy elégedett colgate-vigyorral , mintha éppen most tettem volna meg az év felfedezését. Talán ez is történt, nem tudom pontosan.*

// mekkora fantázia xD//

- Ömmm... Erre most nem tudok mondani semmit. Meggondolom. De, csak úgy, ha egyenlőként kezelsz minket. Édes hármas? Csak halkan megjegyzem, éltem már olyanban.
*A végén halkan suttogtam úgy, hogy csak a vámpírfülek hallját. Mik ki nem derülnek itt... Legalább újabb dolgok tudott meg rólam. Örülhet igazán.*
- Oké menjünk. Lacey, te egyél valakit, addig is ketten maradunk Conorral. Mindenkinek egyszerre jobb.
*Feleltem utána egyből, titkárnős hangon. Kedves mosolyt vettem a szerelmemre. Mert én őt annak tekintem. Bármikor. Ezt a köteléket nem lehet egy könnyen széthúzni. Olyan jó lenne már végre egy normális kapcsolatban élni...*
- Szóval? Mi ez az együtt vagyunk nagy happyn elmélet?
*Mondtam csak Conornak felvont szemöldökkel. Annyira tetszett az észjárása. Ezért is vagyok oda érte, részben.*

( s: ez... komoly? xD Szép család? Egyedül hagysz minket Lisa széttép! xDD )

*Most, hogy Conor említette újra visszatért az égő érzés a torkomba. Azaz el sem múlt egyszerűen az adrenalin elnyomta. *
-Most, hogy említed... Mióta ébren vagyok nem ettem semmit... * jegyeztem meg csendesen*

*Felvettem egy laza mosolyt az arcomra és csokibarna lett a szemem.*
-Remek. Vigyázhatsz mindkettőnkre. Amíg ki nem nőjük...*mondtam egy laza vigyorral. Nem fogom elengedni Lacey-t és ha Lisa sem engem akkor ez egy gyönyörű család kezdete. Vigyorogva megnéztem mind a két lány arcát.*
-Nektek viszont ennetek kellene...szóval irány vacsizni...*mondtam újra világoskék szemekkel. Imádtam így váltogatni a színeket. Igazából hangulat szerint is változott meg én is tudtam váltogatni. Éreztem amikor színt váltott.*

- Ugye tudod, hogy ez rám is igaz? Az én mérgem van a te szervezetedbe. Nem engedlek el soha. Ez a kötelességem.
*Mondtam rávilágítva a helyzetre. A szavaim 100%-ig őszinték voltak. Mikor elhúzta a kezét, mintha a hideg rázott volna.*
- Amikor már nem tudunk gondoskodni a teremtettünkről, meg kell öljük. Muszáj megvárnom, míg kilépsz ebből a fázisból, különben mindannyian meghalunk. Laceyre is kell vigyáznia valakinek, hiszem ő is újszülött, mint te.
*Gondoskodó hangon szóltam mindkettejükhöz. Azt hiszik, hogy ugyan olyan jól kontrollálják magukat mint én. Persze... Újszülöttek az isten szerelmére, ezt miért nem fogják fel? Ugyan már.. tudhatnám. Hiszem ők egyszerre csak egy dologra koncentrálnak. Vérre.*
- Ezzel nem utalni akartam semmire.. Csak értitek.
*Tettem hozzá kis idő múlva, majd figyeltem az arcukat.*

( s: Felmentősereg megérkezett! >.< xD még emg is hatódtam ezen a kis monológon)

*Végigsimítottam Conor kezén, de még mindig feszülten figyeltem Lisát. Az igazság az, hogy félek tőle. Nem azért mert erősebb lehet nállam, hanem mert elveheti tőlem Conort. Egy aprócskát rándult az arcom, ahogy Lisa arcán megláttam, hogy most hova kívánna.*
"Nem hiszem, hogy ezzel vége lenne."

*Csak álltam és hallgattam a két lányt. Nem tudtam mit közbeszólni , csak próbáltam a fejemben összerakni valami megfelelő megoldást erre e helyzetre. Pillanatnyilag semmi nem jutott az eszembe. Ahogy figyelem őket látszik, hogy egyikük sem fog engedni és mindkettőjüket megértem. Lassan elhúztam a kezemet Lisa-tól és a szemem átment fehér és kék közti enyhe átmenetbe.*
-Azért ígértem és mondtam azt amit mondtam akkor mert azt hittem Lacey halott.*mondtam csendesen.*
-Nekem mellette van a helyem... az én mérgem van a szervezetébe, miattam lett vámpír. Hozzám tartozik.*mondtam még mindig elég halkan, de úgyis tudtam, hogy mindketten hallják. Ők hallják, de az emberek meg nem. Lacey hozzám tartozik és én meg hozzá. Ezt már akkor tudtam amikor megismertem. Amikor azt hittem elvesztettem őt akkor csak Lisa maradt meg nekem. Most is fontos számomra Lisa. De Lacey. Vele más a helyzet. Ő az amit mindig is kerestem..*

"Még ő pattog itt nekem. Átlagos kis újszülött. Azt hiszik ők a világ közepe. Attól, hogy lemészárolják az egész várost és húdenagyon erősek, nem többek pl nálam. Én megfontoltabb vagyok. Ha támadni akar, támadjon. Nem tudja kivel kezd ki és milyen tudás van a birtokomban."
*Gondoltam realistán. Lassan Conor keze felé nyúltam és gyengéden megszorítottam. Közel mentem hozzá és a fülébe suttogtam.*
- Kérlek... Emlékezz mit mondtál. Eszedbe juttassam? Én tisztán emlékszem rá és neked is kéne.
*Mondtam, ezzel a nekem tett bocsánatkérésére, vagyis esedezésére és az ígéretére utalva. Nem adom meg magam, semmi áron se, ha megint az kell csinálnom mint a múltkor, legyen. De biztos nem fogom elengedni magamtól. "Vámpírként az érzelmek felerősödnek. Amikor gyűlölünk valakit, akkor nagyon gyűlölünk. De ha szeretünk... akkor nagyon szeretünk." A fejemben felidéztem egyik régen látott ismerősöm tanító szavait. Mindig eszembe jutnak a régi szép idők... Visszatérve a valóságba, Laceyre ragadt a szemem. Az a mérhetetlen irigység, vagy düh? Nem tudtam leolvasni az arcáról. De láttam, hogy valami bizony nagyon rá van írva. Bár ez alap dolog. Buta kis luvnya... Nem tudtam mást mondani rá. Olyan kishitűnek tűnik. Nem is ismeri Conort és ő zeng itt nekem ódákat... béna próbálkozás.*

(s: ezért útálok Lisaval viaskodni >.< mindig pocskondiázik a reagjaival xD )

-Ch...* ideges nevetést hallattam ami eléggé lehűtötte a levegőt. Őszintén mosolyogva néztem előbb Lisára , majd Conorra*
-Szánalmas... zsarolni próbálod. Erőszakkal úgy sem tarthatod magad mellett. Vagy őt is megölnéd? * hangomból csöpögött az agresszió. Ez egy kicsit megakasztotta mind a két személyt.*
- Ezen már csak mosolyogni tudok. Ez kellemetlen. Itt hisztizel pedig... Nekem és neked sincs ebbe semmi beleszólása. Conor az aki dönt.* itt újra szerelmemre pillantottam. Magam is rácsodálkoztam, hogy a hangomból mennyire kicseng a szánalom Lisa felé irányulva. A másik ami meglepett, hogy úgy éreztem nem tudom visszafojtani a területvédési ösztöneimet. Ha Lisa tovább húz még képes lennék széttépni. Az más kérdés, hogy ez milyen rossz ötlet.*

"Megölöm. Újszülött, tapasztalatlan. Én pedig az ilyenféle vámpírokkal harcoltam, ismerem az ösztöneiket. Játszi könnyedséggel el tudom intézni. Ő még amúgy sem tudja honnan származom én, ez egy plusz előny."
*Gondolkodtam elsőre magamban, miközben elképzeltem e tettemet. Debil vigyort ült ki az arcomra. Szemeimet rebegtetve és erőltetetten vigyorogva Conorra néztem.*
- Nyugalom? Ugyan már. Ezek után lehetetlen. Nem fogsz itt hagyni megint igaz? Megígérted! Hogy többé nem lesz ilyen! Hogy csak én vagyok neked! Tartsd is be, különben ő sem marad sokáig neked.
*Mondtam szembesítve, miközben gyönyörű kék szemeit figyeltem, közben gonosz pillantásokat vetve a mellettünk álló torzszülöttre.*

-Bármit szabad...*mondtam Laceynek mosolyogva , de ekkor előkerült Lisa. Tudtam , hogy csak idő kérdése. Hát nem tudom mi lesz még itt. Tudtam, hogy Lisa nem lesz boldog, de nem is a legrosszabb történt. Azt hittem egyből nekiugrik vagy valami. Nem tudom mire számítottam igazából.*
-Nyugalom..*pillanatnyilag ennél jobbat nem tudtam mondani. Lisa nem sok kárt tehet Lacey-ben mert Lacey még nagyon fiatal szóval van benne erő és Én sem engedem, hogy egymásnak essenek. Szerettem volna ezt valahogy normálisan megoldani, ha ez lehetséges.*

*Mosolyogva előre engedtem Conort. Megbíztam benne, egyen akit akar. Közben kint a biztonsági őrökét bűvöltem. Már a puszta látványomtól elájultak. Mivel az emberek számára mi sokkal szebbek meg mi egy más vagyunk. Mikor már untam a rám szegeződő szempárokat, lassan beballagtam a helyiségbe és szememmel Conor kerestem. Beleszagoltam a levegőbe, nem volt nehéz megtalálni. Mikor megláttam, hogy nincs egyedül, egy szempillantás alatt lefagyott az arcomról a mosoly. Trappolva közeledtem feléjük, hogy addig is levezessem a feszültséget, még nyomot hagyva a padlóban, de nem foglalkoztam vele.*
- Te utolsó kis... Mindegy. Nem mondom ki. Inkább ecsetelek szépen. Te meghaltál. Conor emlékeiben úgy voltál. Mégis miért történt meg az átváltozás?! De ez kisebb gond. Menj melegebb éghajlatra élj ott úgy ahogy akarsz. De Conorral nem csinálhatsz semmit. És nem veheted el tőlem. Eleget szenvedtem miattad.
*Gonosz hangsúllyal ejtettem ki minden egyes szót. A végén kedvesen néztem Conorra, majd undorodva Laceyre.*

-Vámpír. *Állapítottam meg csendesen, Sejtettem, az elejétől fogva. Kibújtam Conor öleléséből, majd szerelmem felé fordultam. Arca örömről és megkönnyebbülésről árulkodott.*
-Szabad?

-Pontosan*mondtam halkan nevetve. Pár napig tényleg hittem, hogy a lány halott. Az egyetlen aki tartotta bennem a lelket az Lisa volt. Mégis ez a pár nap eszméletlenül üres volt. Lisa nem lesz boldog. Én is kezdtem beletörődni, hogy Lacey-t elveszítettem és nekem csak Lisa van a világon. De mint kiderült mégsem. Nem tudom, hogy hogyan fog reagálni Lisa ha meglátja Lacey-t. Mindenesetre nem akarom újra azt a felfordulást.*
-Már te is az vagy ami én...*mondtam neki csendesen.*

( s:, Ez de aranyos. )
*Ismerős illat csapta meg az orrom, és a következő pillanatban valaki megölelt hátulról. Még nem voltam benne biztos, hogy ki az, de a szoros öleléshez, a tesillathoz egy hang párosult. Egyből felismertem. A zene dübögésén át is hallottam. Egy kissé reszelős de mégis fiatalos hang, az Ő tónusa.*
-Conor?

*Már éppen indultam Lisa-hoz amikor egy ismerős illat csapta meg az orromat. Hirtelen megtorpantam és csak egy név villant át az agyamon. Lacey egy kis vámpírillattal. Amikor haldokolt még megharaptam,de azt hittem nem menti meg. Ezért hagytam ott. Nem találhattak meg engem. Ezek szerint a méreg hatott és Lacey él. Bementem a szórakozóhelybe és a tekintetemmel Lacey-t kerestem. Hamar megtaláltam. A lehető legrövidebb úton odamentem hozá és hátolról átöleltem miközben a hajába temettem az arcomat.*
-Azt hittem halott vagy...*suttogtam a fülébe.*

*Mind a hat érzékszervemet ostromolja a környezetem. Szinte már fáj. A hangos zene, a villódzó fények. A torkom ég és kapar, majd szomjan halok. A bárpulthoz sétálok, leülök, majd kérek egy pohár narancslevet.*
"Hülyének néznének, ha mondjuk vizet kérnék. "
*Amint a pultos leteszi elém a rendelésem én felkapom és ledöntöm a torkomon. Nem sokat ért. Még mindig ugyanolyan szomjas vagyok.*
"Nem rég ébredtem fel egy sötét helyen. Azt, hogy hogy kerültem oda nem tudom. Azt sem, hogy mióta feküdtem ott. Csak Conorra emlékszem. Őt sem tudom hol van."

*Hamar odaértünk a diszkóba. Az ajtóban Én leszakadtam Lisa-ról és bementem. Bent hamar sikerült megtalálnom a megfelelő áldozatot. A kiscsaj nem nagyon volt részeg. Egy darabig csak szemezgettünk majd odajött hozzám. Vigyorogva beszélgettem vele, majd kicsit smároltunk végül kivittem az utcára és bevittem egy sikátorba a kiscsajt. A falhoz toltam és finoman megcsókoltam majd a nykát megpusziltam. Befogtam a száját és beleharaptam a nyakába. A vére a számba ömlött amit nagy kortyokba nyeltem. A lány eleinte ellenkezett és hevesen kapálózott majd szépen lassan elernyedt a karjaimban. végül már csak holtan tartottam. Elrejtettem a testet majd letöröltem az arcomról a vért. Kimentem az utcára.*

...