Fogadó

*Elgondolkodtam egy percre.*
-Hol is kezdjem.... Azthiszem mindig is tehetséges voltam az emberek távoltartásában. Nem vagyok valami nagy barátkozós típus. Általában mindig egyedül voltam főleg az apám miatt akiről akkor még azthittem, hogy hülye. Vámpírtanulmányokat folytatott.
*mondtam kicsit elhalkulva*
- Elég agresszív típus vagyok, ha épp egyedül szeretnék lenni. Ez mostanra sem változott. A tárgyra térve az emberek általában ilyenkor... hmm...
*kicsit viszakoztam*
- távol maradtak tőlem a saját kárukon tanulva. Mert általában valami undorhullám kapta el őket. Fejfájás, hányinger stb. Az okát nem tudom.Távol maradtak, mintha csak leprás lennék.
*mondtam elmosolyodva*

*Láttam Dorothyn, hogy egy pillanatra eltöprengett. Biztos voltam benne, hogy próbál mindent felidézni emberi múltjából, hátha valami olyasmire bukkan ami hasznára lehet. Ugyanakkor láttam fájdalmat is az arcán, és valami olyat, ami nagyon emlékeztetett az én gyermekkoromra. Végül aztán kissé félvállról megemlítette hogy van valami, amiben emberként jó volt, de nem hiszi hogy lenne jelentősége.*
- Azért én kíváncsi vagyok rá, ha nem gond. *Mosolyodtam el.*

*Felsóhajtottam, majd elgondolkoztam. Mint minden tinédzsernek nekem is volt lázadó korszakom. Érzékenyebb voltam a többieknél és általában rengetegszer megbántottak.
Ilyenkor persze üvöltöttem meg egyebek. Csapkodtam az ajtót a sarokba kucorodva kiadtam a fájdalmam. Általában ilyenkor legtöbbször meg sajnáltak, pedig ki vagyok én, hogy sajnáltassam magam? Azt hiszem a hisztimnek mindig az a pillantás vetett véget amit vetettek rám. A szemükben undort véltem felfedezni akárhányszor csak dühösen rákiáltottam valakire, hogy kotródjon a közelemből. Anyám és apám is undorodott ilyenkor tőlem. A pillantásomat is kerülték, és rendszerint olyan fejet vágtak mint aki épp kiadni készül a gyomra tartalmát. Furcsa így visszagondolni az egészre, hiszen ez nem is volt olyan régen. még a 18-at sem töltöttem be.*
-Hmm... dunsztom sincs. Lenne valami de nem hinném, hogy bármi köze lenne a dologhoz.*mondtam fintorogva.*

*Nem tudtam, mit is tehetnék... úgy éreztem magam, mint egy kisfiú a homokozóban, akitől elvették a legkedvesebb játékát, és helyette egy vadonatúj, számára ismeretlen játékot nyomtak volna a kezébe. Egyszerűen csak nem voltam képes kezelni a helyzetet, és ez roppant módon bosszantott.*
- Szóval... emlékszel valamire az emberi életedből? mármint valami olyan dologra, amiben különösen jó lettél volna... tudod... a képességed miatt. Talán összefüggésben vannak. *váltottam hirtelen témát, hogy oldjam a saját magamban kialakult feszültséget.*

s: akk asszem én írok



*Csendben egymás arcát mustráltuk. Láttam rajta, hogy nagyon töri a fejét és vár valamit, de nem akartam megkönnyíteni a dolgát. Nem vagyok holmi olcsó nőcske aki a karjaiba veti magát. Feladta és elfordult én meg egy sunyi mosollyal nyugtáztam a győzelmem. Ha akar valamit komolyan vesz. *

- Hát... tény, hogy néha az igazság csúf.. De ha csak elmondanád neki, hogy lehet, hogy ez lesz... vagyis figyelmeztetésképpen... Semibe is vehetné. Nem értem miért sértődne be? *gondolkodtam hangosan*
- Lucas ilyen nőcsábász lenne? Kicsit úgy néz ki, de annyira nem...
- Mennyi idős is Dorothy? És Lucas? Mármint emberi szemmel nézve... *zúdítottam Edwardra a kérdéseket*

- Najó... *megfogtam Bella kezét és lehúztam az ágyra. Egymás mellett ültünk pár percig, majd végül belekezdtem.* Lucas amolyan nőcsábász hírében van már elég régóta... És... Dorothy meg még friss, össze van zavarodva, ráadásul emberi év szerint is fiatal... könnyen átverhetné Lucas... de jelenleg nem gondol ilyenre... komoly kapcsolatot szeretne Dorothytól, ha összejönne nekik... Csak féltem a lányt, hogy mivan ha visszatér Lucas régi énje amikor meglát egy számára újabb csinos lányt. Dorothy simán letépné a fejét, hiába annyira erős meg tapasztalt Lucas. *megráztam a fejem.* De ha ezt elmondanám Lucasnak biztos hogy egy "életre" megsértődne.

- Okééé *nyújtottam el a hangom* Elmondod miről vagy ez olyan ne üsse bele Bella az orrát? *szaladt össze a szemöldököm, majd elmosolyodtam*
"Mit titkolgat?"

Bella Swan írta:

*Megsimogattam buksiját*
- Majd lefárasztjuk őt Alice-szel. *kuncogtam*
- Holnap indulunk vagy mikor? *miközben kérdeztem leültem az ágy szélére*

- Nem. *válaszoltam.* Még valamiről most szeretnék beszélni Lucassal.
*Próbáltam kerülni Bella tekintetét, mielőtt rákérdez, hogy miről akarok beszélni a szívtipróval.*
"De lehet, hogy nem is lesz rá szükség, hogy a józan gondolatokat előcsalogassam Lucasból."

*Kissé oldalra döntöttem a fejem.*
"Nem adja be könnyen a derekát ahogy elnézem... A többi lány ilyenkor már rég nem bírta volna türtőztetni magát... Miért nem mászott még rám? Mi lehet az oka?"
*Nem bírtam a kíváncsiságommal... egyszerűen csak meg akartam hódítani őt, mint ahogy még egyetlen lányt sem...* "Ahhoz, hogy más úton szerezzem meg magamnak nem játszadozhatok vele így."
*Elhúzódtam tőle, és az ajtó felé fordultam, amin nemrég még Bella és Edward lépett ki.*
"Ostoba vagyok."

*A két írisze mint valami mély kút, ami magába ránt. Teljesen elragadott. Még sosem néztem, hogy milyen gyönyörű szemei vannak. Suttogott és a leheletét éreztem az arcomon kellemesen megborzongtam tőle. Szinte kényszert éreztem rá, hogy lehunyjam a szemem. Mégsem tettem. *

"Inkább az a kérdés, hogy mihez ne lenne kedvem." *Gondoltam magamban, de nem válaszoltam Dorothynak.. Végigsimítottam kezemmel az arcán és közben mélyen szemeibe néztem.*
- Hát társasjátékozni biztosan nincs kedvem. *Suttogtam.*

*Lucas elvette tőlem a most már üres zacskót, majd az asztalra tette azokat. Visszafordult felém majd betolakodott az intim szférámba amit máskor nem díjaznék, de révén, hogy Lucas nem rossz bőr nem bántam. *
-Mihez lenne kedved? * kérdezem pajkosan.*

*Közelebb csúsztam Dorothyhoz, majd elvettem tőle az üres zacskót, és az enyémmel együtt az asztalra tettem. Visszafordultam a lányhoz, és olyan közel hajoltam hozzá, hogy bizonyára vámpír létére is zavarban érezhette magát.*
- Most komolyan gyerekeknek való játékokat akarunk játszani?
*Kérdeztem tőle komolyan, egy kis iróniával megfűszerezve a hangom.*

Lucas Lovegod írta:

*Töprengtem, hogy mit is mondhatnék igazából... egyszerűen nem jutott semmi az eszembe, így végül egy bugyuta kérdéssel álltam elő.*
- És... most mit csináljunk? Mert újra kivinni téged a szabadba kicsit kockázatos lenne...
"Sajnálom szegényt, de én itt vagyok neki... majd rájön, hogy jó társaság vagyok."

*Most miért pont tőlem kérdezi mit csináljunk? Egy szobában egyáltalán mit lehet csinálni? Tény, hogy bezárva lenni pont akkor rémunalmas mikor akár kiint is lehetnél. De most senki nem zárt be, csupán idebent biztonságosabb.*
-Hát... csapdlecsacsizhatunk vagy társasozhatunk. *mondtam vigyorogva végül. Igazából lett volna kedvem sok mindenhez ami Lucashoz kapcsolódik, de ezeket gyorsan el is vetettem.*

(s: ihlethiányban szenvedek bocsesz xD)

*Megsimogattam buksiját*
- Majd lefárasztjuk őt Alice-szel. *kuncogtam*
- Holnap indulunk vagy mikor? *miközben kérdeztem leültem az ágy szélére*

*Töprengtem, hogy mit is mondhatnék igazából... egyszerűen nem jutott semmi az eszembe, így végül egy bugyuta kérdéssel álltam elő.*
- És... most mit csináljunk? Mert újra kivinni téged a szabadba kicsit kockázatos lenne...
"Sajnálom szegényt, de én itt vagyok neki... majd rájön, hogy jó társaság vagyok."

*Luke egyszer csak megunhatta az ücsörgést, mert felállt, és a táskájából elővett két zacskó vért. *
-Fogjuk rá. * mondtam vigyorogva. A piros nedv látványa egyből izgalomba hozott így mikor megkaptam mohón "vetettem" rá magam. Feltéptem a zacsit és megittam. Igaz nem volt olyan jó mint a friss és keveredett hozzá némi műanyag íz is de így is teljesen megfelelt.*
-Köszönöm. *mondtam mosolyogva. Már az én torkom is égett az éhségtől és ez igazi életmentő gesztus volt. Nem akartam megint levadászni egy élő Bambit.

*Csak ültünk ott Dorothyval a szobában, aztán végül felálltam és a táskámhoz léptem.*
- Nem szoktam osztozkodni mással... de tekintettel arra, hogy friss vagy... *mondtam, azzal kivettem két vérrel teli kórházi zacskót.* Tudom, hogy így már nem a legfinomabb, de alig egy hete szereztem be az egyik állatkórházból. *Odamentem Dorhoz és leültem mellé. Odaadtam neki az egyik zacskót, a sajátomét pedig feltéptem és megittam.* Remélem szereted a medvéket. *Mosolyogtam rá.*

Edward Cullen írta:

[saját: olvasd vissza a régi posztjainkat... mivel lehet IZGALOMBA hozni valakit?.... ]

*Megfogtam Bella kezét, majd biccentettem Lucasnak. Utána Dorothy felé fordultam.*
- Kétszer is gondold meg, hogy mit csinálsz. *Adtam neki a tanácsot, és őszintén szólva... némineműleg a Lucassal kapcsolatos dolgokra is gondoltam, nem csak arra, hogy friss vámpírként bármit tehet.*
- Menjünk. *suttogtam szerelmem fülébe, majd átmentünk a saját szobánkba.*

*Úgy igazán nem értettem mire akar ezzel célozni de a hangjából kicsengett, hogy pikkel rám amiatt mert rámásztam. Ember mivoltomban nem voltam az a típus akinek csak úgy tanácsokat lehet osztogatni, de ez egy teljesen más világ így próbálok figyelni a dologra. Kimentek a szobából így ketten maradtunk Lucassal. Egy ideig csendben néztem rá és vártam mikor szólal meg, révén én nem vagyok az a fecsegős típus. *

[saját: köszi cica :DDD]

- Nem sokat... Már most szétrobban a fejem Lucastól... bár ahogy ismerem, ragaszkodni fog hozzá, hogy meglátogasson minket otthon. *köröztem szemeimmel...*
"Nem mintha nem csípném Lucast, de le fogja terhelni az agyam a perverz ötleteivel... Elhiszem, hogy minden lány oda meg vissza van érte, és bárkit megkaphat akit csak akar... de úgy tűnik mégsem tudja kielégíteni a vágyait a sok nővel."

- Ha te mondod! *vigyorogtam rá* Amúgy meddig szándékozunk itt maradni?

sajt: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT EDWARD CULLEN!

- Biztos vagyok benne... Csak bíznod kell magadban. *mosolyogtam rá bátorítóan, miközben próbáltam elkerülni a szex-témát.*
"Nem akarom most összezavarni a dolgokat... jobb ha nem tud róla egyenlőre."

*Összeszaladt a szemöldököm*
"Milyen helyzetben is?"
- Szerinted fog valaha is nekem ez sikerülni?

*Bólintottam Bella kérdésére, és az igazat megvallva... még ha nem is voltak olyan finomak a vadak, egyenlőre jól laktam.*
- Hagyjuk inkább... már csak a gondolat is kiakaszt, hogy el mert képzelni olyan helyzetben téged... *fújtattam dühösen.*