Part

*És már megint egymás karjaiban voltunk. Sose tudok betelni az érzéssel.*
- Haza kellene mennünk. *jegyeztem meg elszakadva Emmett ajkaitól.*
- Már nagyon rég eljöttünk, és semmit nem tudunk az otthoniakról. Ideje megnézni, hogy életben vannak e még. *mondtam, miközben kibontakoztam a karjaiból és a part felé vettem az irányt.*
- Ne duzzogj, gyere! *kiáltottam vissza.*
"Különben is, lenne még egy kis elintéznivalónk, otthon..."*gondoltam magamban, miközben Emmett utolért.*
- Összecsomagolok, addig intézd el az utat.*adtam ki az utasítást, amikor beértünk a házba. 10 perc múlva már útra készen álltam az ajtóban, és vártam, hogy Emmett befejezze a telefonálást és elinduljunk.*
- Mehetünk, Szépségem! *sietett hozzám. Bezártuk az ajtót és elindultunk haza.*

*Miután újra a felszínre értem nem válaszoltam a kérdésére, hanem megfogtam és minden erőmből a messzibe dobtam.*
- Rose baba, nem hallottam, mit kérdeztél. Megismételnéd? *vigyorogtam*

- Te most fenyegetsz? *kérdeztem tetetett sértődöttséggel, majd odaúsztam hozzá és lenyomtam a víz alá. lemerültem, én is és a víz alatt hozzábújva csókoltam meg.*
- Meddig maradunk? *kérdeztem miután ismét a felszínen voltunk.*

*Felfeküdtem a vízre és elengedtem magam.*
- Felhívhatod őket, bár tény, hogy nálunk mindig van valami. És ha megint fél napig fogsz a telefonon lógni, akkor ne tudd meg, milyen dádában részesülsz. *vigyorogtam.*

- Én is! *kiáltottam és utána ugrottam a vízbe.*
- Legszívesebben örökre itt maradnék. *sóhajtottam.*
- Nem kellene megkérdezni az otthoniakat, hogy minden rendben van e? *kérdeztem, habár úgyis hívtak volna, ha baj lenne.*

*Csaknem két napot töltöttünk el a másik szigeten. Folyamatosan vadásztunk és totálisan tele voltunk.*
- Hű, most biztos két évig nem fogok enni *sóhajtottam majd beugrottam a tengerbe.* Imádok itt lenni *mondtam halkan.*

- Én is szeretlek Emmett! Mindennél jobban. *mondtam, majd megcsókoltam.*
- De mi van azokkal a vadakkal? *kérdeztem felvont szemöldökkel és elvigyorodtam.*
- Menjünk! *ugrottam talpra, majd gyorsan magamra kaptam a ruháim. Emmett is felöltözött, aztán már rohantunk is a szomszédos szigetre.*

*Elvigyorodtam majd felültem és megcsókoltam a nyakát, ahol pár perccel ezelőtt megharaptam.*
- Nem tudnék nélküled élni. És ezt nem azért mondom, mert csak ketten vagyunk és próbálok romantikus lenni... Mert én egyszerűen nem tudnék gyengéd lenni vagy romantikus. Hanem azért mondom ezeket, mert így is érzem. Szeretlek Rose.

*Emmett felkapott és bevitt a házba. Csókolgatni kezdett és hízelgő szavakat mormolt közben.*
- Ugyanezt elmondhatnám én is... meg tudnám fojtani az összes nőt, még ha épp csak rád néz akkor is.*morogtam. Amikor beleharapott a nyakamba felhördültem és megfordítottam. Ráfeküdtem és most én kezdtem csókolgatni.*
- Te leszel a vacsi, Mackókám? *suttogtam, majd én is megharaptam.*

*Felnevettem majd az ölembe kaptam és bementem vele az házba. Az ágyra dobtam és végigsimultam rajta. Kezeimmel arcát simogattam.*
- Én sem tudnám elviselni, ha akármi vagy akárki hozzád érne. Így is hatalmas kín végignézni, ahogy az ostoba férfiak ácsingóznak utánad. Ki tudja, meddig bírod még mellettem... *mondtam kissé letörten majd megcsókoltam a mellkasát és finoman nyalogatni kezdtem melleit.* Kitudja mikor unsz rám... vagy mikor kell egy friss hús, akivel játszadozhatsz, ha kell... *Finoman száját puszilgattam majd oldalra fordítottam a nyakát és megharaptam azt.* Sohasem lehet tudni... hogy mikor kell neked más.

- Menjünk! *mondtam mosolyogva, és megint megcsókoltam. Ám amint meztelen testünk összeért rájöttem, hogy nem vagyunk épp vadászathoz öltözve.*
- Nem kellene előbb felöltöznünk? *kérdeztem kuncogva végigsimítva Emmett testén.*
- Különben se szeretném ha bárki vagy bármi más is hozzád érne... Főleg nem itt...*suttogtam a fülébe, miközben kezem a férfiasságán állapodott meg.*

...