Nappali

*Meglepett mikor mindenkit a nappaliban találtam és anyu már az ölében tartotta Alexet.*
- Sziasztok. Ó, azt hittem Alex még alszik.
- Pont felébredt mikor halkan benéztem hozzá. *Válaszolta anyu ártatlanul.*
„El tudom képzelni milyen halkan.”
- Menjünk ki a kertbe. Szeretném kihasználni a jó időt és ott terítettem meg.
*Alighogy kikísértem őket befutott Emily és Sam.*
- Hol az én kis babucikám? *Kérdezte azonnal Emily.*
- Anyu véletlen felébresztette, úgyhogy már kint a kertben. *Feleltem mire Emily azonnal elindult arrafelé.*
- Ezt Alexnek hoztuk. *Adott át Sam egy nagy, színes dobozt.*
- Köszönöm. Minden rendben odakint? *Tettem fel a szokásost kérdést, ami nálunk már szinte azonnal követte a köszönést.*
- Igen. Embry és Brady kezdi az őrjáratot ma, de majd később átveszem, hogy ők is el tudjanak jönni.
- Paul megy veled? *Kérdeztem mivel ők általában ketten szoktak lenni.*
- Dehogy. Gondolod beosztottam volna pont ma? Jake átvette tőle. *Mosolygott.*
- Köszönöm. *Valaki csengetett.* Menj ki te is a kertbe. *Szóltam még hátra Samnek.*
- Sziasztok! *Kim és Jared állt az ajtóban, Jared egy akkora dobozzal, hogy nagyrészt eltakarta.*
- Te jó ég! Mit hoztatok? *Lepődtem meg.*
- Kim vette, én csak a málhás szamár vagyok. Hadd tegyem le valahova. *Nyögte Jared.*
- Gyere te puhány. Majd oda a többihez leteszed. *Fogta meg a karját Kim.*

*Miután kiböktem a számomra legújabb és érdekesebb infót Paul egyből lerohant. Kérdezgetett amire persze én válaszolgattam is. Leah felvitte a csöppséget a hálóba, hogy lefektesse. Felálltam, integettem neki, mivel jobb nem jutott eszembe. Paul Leah nélkül is elemében volt de így már egy kicsit kényelmetlennek tűnt a helyet. Biztosan sokan jártak már náluk. Felálltam és elköszöntem Paultól, hogy felmehessen Leahhoz.*
-Be ne engedj ezentúl senkit. *mondtam utolsó jó tanács képen, majd elmentem.*

*Mire visszatértem a sörökkel, Jared már Alex járókájánál állt.*
- Kivehetem? *kérdezte, mire bólintottam, majd leültem az egyik fotelba. Az egyik sört az asztalra tettem, a másikat pedig kortyolgatni kezdtem. Jared eljátszogatott a kisfiammal, miközben Leah kérdezgette. Fél füllel figyeltem csak rájuk, időközben megint elkalandoztak a gondolataim.*
- Én pedig... bevésődtem. *na erre már én is felkaptam a fejem, és kajánul vigyorogni kezdtem.*
- Üdv a klubban, haver! "Már ha úgy vesszük" És ki a csaj? Ismerjük? *kíváncsiskodtam.*
- Paul, hagyd már szegényt szóhoz jutni! *korholt Leah, miközben elvette Jaredtől a kisfiunkat és az emelet felé vette az irányt.*
- Kicsim, hova mész? *kiáltottam utána.*
- Felviszem Alexet a szobájába. Ne haragudj, Jared, de már nagyon fáradt és pihennie kell. *mondta, majd elindult a lépcsőn felfelé. Meglepetten néztem utána, nem szokott ilyen lenni.*
"Valami baj lehet... De mi bántotta meg?" *gondoltam magamban, majd visszafordultam Jaredhez.*
"Majd később megtudakolom..."
- Na mesélj csak, haver! Minden piszkos részletet tudni akarok!*mondtam vihogva, majd vállon bokszoltam Jaredet.*

*A kicsi Alex megfogta az ujjamat és azzal kezdett játszani. Nagyon aranyosnak találtam. Mosolyogtam rá Ő pedig csak nézett a nagy szemeivel.*
-Áhh uhh... hát semmi fontosabb mindenki éli a kis életét. Mostanság Embryvel leledzem. Egy vámpír betette a lábát La Pushra. Akkor futottunk össze,pedig jó ideig a színét sem láttam.* közben átadtam a kis Alexet az anyukájának, mert láthatóan kicsit nyűgös volt. Biztosan folyton látogatják és nincs nyugodt perce.*
- Én pedig... *Nem voltam benne biztos, hogy ezt el kellene mondanom. De végül is barátok között vagyok. Tétováztam egy kicsit, majd elég nyersen és szófukaran kinyögtem.* -Bevésődtem.

*Paul nem örülhetett sokáig, hogy magunkban vagyunk mert nem sokkal később újra csengettek. Morogva az ajtóhoz ment mert azt hitte az anyja jött vissza.*
- Leah, nézd ki van itt! *Kiabált vissza Paul lelkesen. Jaredet kísérte be a nappaliba, aki egyből végignézett a szobán majd Alex járókáján állapodott meg a pillantása. Kicsit meglepődött, amin elmosolyodtam.*
"Vajon azon lepődött meg, hogy mennyit nőtt Alex vagy még mindig nem tudja feldolgozni, hogy Paulnak és nekem kisbabánk van. Néha még engem is meglep a dolog."
*Jared kivette a kicsit és a kanapéra telepedett vele. Körülbelül úgy nézett ki vele, mint Seth.*
"Szegény kicsikém fel sem tudod fogni mi ez a folytonos tömeg körülötted és a sok nagybácsi."
- Mesélj valamit Jared. Mi újság a külvilágban? Mióta megvan Alex én nem sokat hallottam arról mi folyik nálunk mostanában. *Kérdeztem kedvesen.*

*Nem soká, vagyis néhány perc múlva már Leah és Paul háza előtt toporogtam. Épp nem sokkal előttem távozott tőlük valaki, ezért kicsit eltöprengtem, jókor jövök-e. Végül mégiscsak becsöngettem. Paul nyitott ajtót. Egy széles vigyor keretében beinvitált a lakásukba.Kicsit beljebb léptem, és normálisan üdvözöltük egymást. Leahnak is köszöntem, majd levettem a cipőmet és a nappalit kezdtem mustrálni. És bingó a kis Alex baba ott volt. Odasétáltam hozzá, majd leguggoltam mellé. Egy izében feküdt a hátán -amiről később megtudtam, hogy egy ugráló, vagy mi a szösz- és egy plüss játékkal játszott.*
-Felvehetem?* kérdezem Pault, aki most két sörrel a kezében tért vissza. Bólintott, én pedig kivettem a kicsit. A macijával együtt a kanapéhoz mentünk, és leültem vele. Csillogó szemekkel nézett rám, gondolom valami olyasmi járhatott abban az okos buksijában, hogy ki a szösz vagyok, és miért nem hagyom őt játszani. Mosolyogva néztem, hogy mennyit nőtt, és hogy még mindig milyen kis törékenynek tűnik.*

*Nem sokkal később Sue is megérkezett és eljött végre az igazság pillanata. Leah rákérdezett a dologra, Sue pedig nevetésben tört ki. Nem tetszett ez nekem. Próbáltam sürgetni, hogy végre magyarázza el a dolgot, mert már pattanásig feszültek az idegeim. A drága anyósom végre kiokosított minket, hogy ez természetes, mint ahogy a születése előtt is természetes volt a gyors növekedés.*
"Hogy erre nem gondoltunk..."*szidtam magam. Miután mindenki megnyugodott, hogy a kicsi fiamnak semmi baja, szép lassan elpárologtak. Végre ismét hármasban voltunk.*
- Szeretem a családunkat, de már kezdett kényelmetlen lenni ez a nagy tömeg... *jegyeztem meg, de ebben a pillanatban ismét csöngettek.*
- Biztosan anyám itt hagyott valamit... *morogtam és az ajtó felé vettem az irányt.*
- Hé, szevasz öreg! *üdvözöltem rég nem látott barátomat. Összecsaptuk tenyerünket, majd átöleltük egymást.*
- Leah, nézd ki van itt! *kiáltottam be a nappaliba, közbe beinvitáltam Jaredet.*
- Szervusz Leah! *köszönt Jared is, miközben szeme már a nappalit pásztázta.*
- Szia Jared! Alexet keresed? *kérdezte mosolyogva, miközben odajött hozzám és átölelt.*
- Menjetek beljebb, hozok 2 sört! *mondtam és elrohantam a konyhába.*

*Hallgattam a fiúk beszélgetését miközben Alexet szórakoztattam. Már épp tiltakozni akartam, mikor Paul azt mondta Seth-nek, hogy én sem viselkedtem másképp mikor beleszerettem, de kopogtattak. Paul szülei érkeztek, így már átmentünk a nappaliba bár ott is csak szűkösen fértünk el.*
- Hogy megnőtt ez a fiú. *Mondta Paul anyja Alexet figyelve. Láttam, hogy Paul elkomorodik.*
"Bárcsak ne aggódna ennyire. Előbb utóbb Alex is megérzi majd milyen feszült és engem is idegesebbé tesz."
*Liliannel kezdtem beszélgetni, közben mindenki elfoglalta magát. Hamarosan újra kopogtattak.*
"Remélem ez már anyu lesz." *Gondoltam miközben az ajtóhoz mentem. Valóban ő volt, látszott rajta, hogy fáradt.*
"Mindenképp meg kell még egyszer említenem Seth-nek, hogy tényleg legyen figyelmesebb anyuval."
- Szia. Gyere, a nappaliba van mindenki. *Hívtam be.*
- Mindenki? Azt hittem csak átugrok beszélgetni kicsit.
- Nyugi csak a kóbor fiad és Paul szülei vannak itt.
*Bementünk a nappaliba, anyu egyből elkérte Alexet, aki akkora már a másik nagymamájánál volt és büszkén beszélgetni kezdtek a kis unokájukról. Visszaültem Paul ölébe és igyekeztem pár pillantással megnyugtatni, de közben én is feszültem vártam mikor tűnik fel anyunak is Alex mekkorát nőtt.*
- Mondjuk el nekik. *Suttogta nekem olyan halkan Paul, hogy csak Seth hallotta és egyből furcsán nézett ránk.*
- Mit kell elmondani? *Csapott le azonnal. Aggódó pillantást váltottunk Paullal, felsóhajtottam és belekezdtem a mondókámba.*
- Nos, mit vesztek észre elsőnek, ha Alexre néztek? *Tettem fel a kérdést.*
- Bájos kisbaba. *Mondta Lilian.*
- Igen, nagyon szép. *Helyeselt anyu.*
- Kiköpött Paul. *Mondta Paul apja. Utolsó esélyként Seth-re néztem.*
- Ööö... elég nagy. *Mondta óvatosan az öcsém. Éreztem, hogy Paul megfeszül.*
- Igen, Seth-nek van igaza. Anyu, a Tanáccsal akarunk beszélni Alex miatt, de szólni akartam előtte neked. Túl gyorsan nő és aggódunk, hogy... *Nem fejeztem be, de mindenki tudta mire gondolok. Mindenki meglepődött mikor anyu elnevette magát.*
- Anyu? *Szólítottam meg mikor nem akarta abbahagyni.*
"Egek, mi van, ha az agyára ment a sok munka és a magány?"
- Ostoba kislány. *Csapkodta meg az arcom, ahogy már kicsi korom óta nem tette.*
- Sue mégis mire gondoljunk most? *Kérdezte Paul erélyesen.*
"Arra, hogy anyám megőrült..."
- Gyerekek, nincs deja vu érzésetek? Egyszer már lefolytattunk egy nagyon hasonló beszélgetést. Mikor terhes voltál ugyanígy aggódtatok és elmondtam, hogy természetes, hogy két vérfarkas gyermeke ilyen gyorsan nő. Azt hittem ebből egyenesen következik számotokra is, hogy babaként is gyorsan fog fejlődni.
*Én nem lettem kevésbé nyugodt és tudtam, hogy Paul sem az. Seth is értetlenül nézett anyura.*
- Úgy érted Alex pár év alatt utolérhet engem? *Kérdezte meg az öcsém.*
- Dehogy. El sem hiszem, hogy ennyire nem értitek, pedig mindig törekedtem, hogy értelmes embereket neveljek belőletek. *Anyu láthatóan jól szórakozott.*
- Sue, megtennéd, hogy nekünk, kevésbé értelmeseknek is érthetővé teszed ezt?! *Mondta Paul nem épp udvariasan. Láttam, hogy Lilian megrovóan néz rá.*
- Elnézést. Azt akarom mondani, hogy nem kell megijednetek amiért a kicsi gyorsan nő. Még nem állt ne nála ez, de nem kell aggódnotok mert nem fog örökké tartani. Most, úgy olyan, mint egy egy hónapos baba. Maximum két-három hétig fog ez tartani. Nem kell mindenért a Tanácshoz rohanni. Jól tettétek, hogy előbb velem akartatok beszélni. *Mondta el végre rendesen anyu.*
- Akkor egész biztos semmi baja? *Kérdezte meg Paul már nyugodtabban és lágyan nézett Alexre aki időközben visszakerült hozzám.*
- Teljesen biztos. Azt hiszed egy pillanatig is hallgatnék, ha azt látnám, hogy valami baj van az én kicsikémmel? *Kérdezte anyu.*
- Köszönjük. *Mondtam végül.*
- Semmiség. Add még ide egy percre had köszönjek el tőle aztán megyek haza mert még sok dolgom van. *Sóhajtott anyu.*
- Én is megyek, segítek anyunak. *Állt fel Seth miközben összemosolyogtunk.*
- Akkor ideje, hogy mi is menjünk, Lilian. *Adta ki az utasítást Paul apja. Mindenki elköszönt a kicsitől, majd Paul kikísérte őket. Eközben én Alex-szel az ölembe a kanapéra kuporodtam. Mikor Paul visszajött ő is mellénk ült.*
- Olyan ostobának érzem magam. Magamtól is gondolhattam volna mi a helyzet. *Mondtam Paulnak, de nem néztem rá.*

(S.: Huhh, de hosszú lett. Szómenésem van, mint szokásosan... :$xD)

*Szorosan tartva egymást álldogáltunk míg a szüleink meg nem zavartak.*
"Szegény pici fiam végre megmenekült." *Gondoltam mikor elmondták, hogy elaludt. Mosolyogva figyeltem ahogy anyu a maga módján bocsánatot kér Paultól.*
- Akkor sziasztok. Majd még jövünk. *Köszöntek el, majd az ajtó felé vették az irányt.*
- Ebben nem is kételkedtünk... *Motyogtam Paulnak mire elmosolyodott.*
- Neked is le kellene pihenned. *Mondta Paul mikor észrevette, hogy ásítok. Bólintottam.*
- Én is köszönöm, hogy itt vagy és szeretsz bennünket. *Megpusziltam az arcát és elmosolyodtam de mielőtt elmentem volna lefeküdni benéztem Alexhez.*

*Leah hozzám bújt, amire elmosolyodtam. Megsimogattam a hátát és egy puszit nyomtam a hajára.*
- Én is szeretlek. *mondtam és így álltunk perceken keresztül. Szöszmötölésre lettem figyelmes ezért felemeltem a fejem és a lépcső felé néztem.*
- Elaludt. Úgy döntöttük, hagyjuk egy kicsit pihenni. És nektek se ártana. *mondta anyám, majd Sue is megszólalt.*
- Most hazamegyünk. De ha bármi kell, csak hívjatok, Jövünk rögtön. És Paul... *itt jelentőségteljesen rám nézett, és már készültem visszavágni, amikor csak odajött hozzám és átölelt. Értetlenül néztem Leahra, de Ő is csak megvonta a vállát.*
- Köszönöm. Hogy így szereted a lányom és a kisfiatok. *suttogta meghatottan, mire elmosolyodtam és magamhoz öleltem.*
- Ez csak természetes. És ne félj, vigyázok rájuk. *mondtam megnyugtatólag, mire elhúzódott és letörölte a könnyet a szemeiről.*
- Ajánlom is. *mondta szigorúan, mire elnevettük magunkat Leahval.*
- Akkor sziasztok. Majd még jövünk. *köszöntek el, majd az ajtó felé vették az irányt.*
- Sziasztok. *köszöntünk el Leahval, és miután becsukódott az ajtó a nagyszülők mögött megkönnyebbültem felsóhajtottunk.*
- Neked is le kellene pihenned. *jegyeztem meg, amikor elcsíptem Leah ásítását.*

*Mikor leértünk Paul próbált megnyugtatni, magához ölelt és megcsókolt és ez, mint a legtöbb alkalommal most is bevált.*
- De hisz még olyan kicsi. Talán jobb is, ha nem látom mit csinálnak vele most. *Mondtam azért még mindig nem túl jókedvűen.*
- Én is szeretlek. *Suttogtam a mellkasára hajtva a fejem.*
- Talán kicsit később felhívhatjuk őket... *Válaszoltam Paulnak.*
"Azért ez érdekes, hogy a barátaink mennyivel megértőbbek mint a saját szüleink. A barátok az ember választott családja." *Jutott eszembe a mondás.*
- ... de előbb, ha nem bánod szeretném kiélvezni ezt. *Mondtam és szorosan hozzásimultam mivel most már nem akadályozott a pocakom. Lágyan megcsókoltam majd újra a mellkasára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát.*
"Mennyire hiányzott ez... Minden óvatoskodás nélkül ölelni egymást."
- Szeretlek. *Mondtam újra, sokkal érzelmesebb hangon.*

*Szinte húznom kellett magam után Leaht a nappaliba. Amikor leértünk magamhoz öleltem és úgy duruzsoltam a fülébe.*
- Nyugi kicsim. A kisfiunk nagyon erős, nem fog kifogni rajta 2 nagymami. *felemeltem a fejét és megcsókoltam a már megint fintorgó ajkait.*
- Szeretlek. *mondtam miután elváltak ajkaink, majd azon gondolkoztam mit is csináljunk.*
- Fel hívjuk Gracet és Jacobot? Ők azért csak nem rohannak ide azonnal. *mondtam mosolyogva.*

*Úgy belemerültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, hogy repül az idő.*
"Már bőven elmúlt az ebédidő. Ideje lenne enni valamit, talán a hasfájásom is elmúlna." *Gondoltam mikor megláttam hány óra van. Letettem a könyvet és átmentem a konyhába.*

tévéééé (is) ^-^