Nappali

*A vita után még egyszer bepróbálkozott azzal, hogy felvisz a szobába aludni de nem sikerült neki és újra ellöktem magamtól. Itt már tuti, hogy betelt nála a pohár, ügyesen eltaszítottam magamtól. A vége az volt, hogy elszaladt a konyhából át a nappalin és fel a szobámba. Kis idő múlva mikor már kezdett kiürülni a szervezetemből az alkohol próbáltam felállni majd ahogy feltápászkodtam előre dőlve mint egy orrszarvú futva nekimentem a kanapénak és felborítottam.
De mint egy ökölvívó a célomat elakartam érni, ami nem más, hogy felmegyek és Melanie-tól elnézést kérek. Sajnos misem egyszerűbb most éppen a kis asztal és a lámpa lett az áldozatom amit újra felborítottam. Nagy örömömre elértem a lépcsőt amin négykézláb mint egy újszülött kisgyerek felmásztam... Kúszva mint egy kommandós folytattam az utam a fenti folyosón egészen az ajtómig.*
-Melanie itt vagy?
*Kérdeztem az ajtó előtt elterülve.*

- Megbántottalak? *kérdeztem meghökkenve.* Mégis mivel? *komolyan nem értettem, mi baja lett ennyi idő alatt.*
- Most mondta, hogy nem tőlem van a gyerek. *nyögte vissza.*
- Ki? Mi? Te kihez beszélsz? Meg honnan szedted ezt a baromságot? *kérdeztem hitetlenkedve, majd sikítottam egyet ijedtemben, amikor a fejem mellett elrepült a pohár, majd a falnak csapódott és szilánkokra tört.*
- Jézusom. Mi ütött beléd? *képedtem el, miközben könny kezdett el csorogni az arcomon.*
"Mit tehettem, amitől így kiakadt? Mégis mit?"*törtem a fejem, miközben nagyokat pislogva figyeltem, ahogy magában beszél.*
- Hagyj aludni! *motyogott az orra alá.*
- Itt nem aludhatsz. Gyere fel a szobába, kérlek. *próbálkoztam meg, miközben feltápászkodtam a földről.*
- Hagyj már! *lökött el ismét.*
- Hát jó. *ennyit mondtam, majd fogtam magam és otthagytam ahol volt. Ilyen későn már nem mehettem haza, bár legszívesebben azt tettem volna. Így hát felmentem a szobába, és az ágyra ülve az arcomat a kezembe temettem és gondolkozni kezdtem.*

*Ordibálni kezdett velem de igaz egyik fülemen be a másikon ki volt az eljárás. Ott ültem magamban majd amikor már egyre hangosabban kezdett ordítozni oda jött mellém és próbált felállítani kevés sikerrel.... Józanul sose tennék ilyet, hogy ellököm magamtól de most sikerült.*
-Hagyjál békén megbántottál.
*Nyögtem oda neki.*
-Most mondta, hogy nem tőlem van a gyerek.
*Folytattam ezzel a hülyeséggel ami csak az én agyszüleményem, majd ennek a gondolatnak az idegei felgyülemlettek és idegből a poharat falhoz vágtam.*
-Haggy audni.
*Fejeztem be a mondandómat.*

*Robert természetesen tagadta, vagyis tagadni próbálta állításom, de nem sok sikerrel. Annyira össze-vissza beszélt, ráadásul a mondat felét lenyelte, alig értettem mit akar kinyögni.*
- De igenis részeg vagy. *mondtam bosszúsan, de nem foglalkozott velem, helyette felállt és mutatta, hogy üljek le és közölte, hogy csinált nekem vacsorát.*
- Valahogy elment az étvágyam. És inkább ülj le te, nem én vagyok aki nem tud megállni a lábán. *korholtam le.*
- Miért ittál? *kérdeztem meg végül, amire az előbb nem volt alkalmam.*
- Mégis mi a fene bajod van?
"Nem értem. Az előbb úgy tűnt, örül a dolgoknak. Mi történhetett fél óra alatt, amitől így leitta magát?"*az agyam folyamatosan járt miközben arra vártam, hogy Robert végre kinyögjön valami értelmes mondatot.*
- Na ebből elég volt. *jelentettem ki, amikor már harmadjára kezdett bele a "Há mer bla bla bla" szövegébe. Odamentem hozzá és a karjánál fogva próbáltam felállítani, azzal a céllal, hogy bedugom az ágyba vagy a zuhany alá...*
- Mozdulj már! *förmedtem rá, mire ellökött magától és a földre huppantam. Ennyi elég volt, hogy kiboruljak.*
- Mi bajod van? *kiáltottam oda neki a földről.*

*Már a fél literes whiskey-nek a felét megittam amikor elém állt Melanie akiből szinte kettőt láttam, megállapítást tett rólam, hogy részeg vagyok, ami persze nem igaz.*
-Beszész itt hülyeséeket nem vagyok reszeg.
*Mondtam gagyogva amit még józan ember is alig ért meg. Majd felálltam a székből és mutattam, hogy üljön le.*
-Csinátam nekéd vacsorát.
*Tettem hozzá majd össze vissza lépkedve elértem a falat és neki támaszkodtam majd az ajtó melletti falnak neki dőltem és leültem.*

*Hosszasan álltam a zuhany alatt, amíg ki nem áztak az ujjaim. Végül kimásztam alóla, és magam köré tekertem a törölközőt. Egy ideig csak álltam ott és néztem magam a tükörben, a törölközőt a hasamra simítva, majd hagyva, hogy kissé elálljon. Különös látványt nyújtottam, ahogy azt próbálgatom, hogy fogok kinézni terhesen, főleg, hogy egyelőre még semmi se biztos. Már teljesen megszáradtam, amikor eszembe jutott, hogy nem otthon vagyok és hogy Robert odalenn vár rám. És ha mindez nem lett volna elég motiváció az induláshoz, a hasam is megkordult és ez épp elég volt, hogy pillanatok alatt felöltözzek és a törölközőt gyorsan kiterítvén már indultam is le a nappaliba.*
- Kész vagyok. *jelentettem be, amikor leértem a nappaliba. Robert száját csak egy morgás hagyta el, amiből már sejthettem volna, hogy valami nincs rendjén. A végső megbizonyosodást a félig üres whiskys üveg nyújtotta, és a Robert kezéből majd kieső pohár.*
- Te részeg vagy. *bukott ki a számon az egyértelmű megállapítás.*
"De miért ivott?"*ötlött fel bennem azonnal a kérdés, de nem volt időm feltenni.*

*A békülést követően már ha lehet annak mondani, megcsókolt majd végül bevallotta azt is, hogy nem kajált össze vissza. " Na már megint nekem volt igazam, mindig nekem van igazam " mondtam magamban amin egy kicsit el is mosolyodtam. Nem is értettem, hogy miért kellett falaznia ezt a dolgot, " talán nem bízik bennem? " tettem fel magamnak a kérdést, amin újra agyalni kezdtem. Közben ő elszaladt lezuhanyozni és kérését teljesítve én is kimentem a konyhába és csináltam neki két hotdog-ot. Majd leültem az asztalhoz egyik jó barátommal a whiskey-s üveggel és egy pohárral majd iszogatni kezdtem.*
-Valami nem oké köztünk.
*Mondtam dörmögve magam elé igaz már biztos voltam abban, hogy a pia beszél belőlem. Hallottam, hogy elzárta a zuhany csapot Melanie ezért próbáltam magam egy kicsit kijózanítani ami persze nem sikerült, főleg úgy, hogy most húztam le kettő-három pohárral.*

*Robert magához ölelt, majd bocsánatot kért, mire rögtön nagy kő esett le a szívemről.*
"Legalább azt már tudom, hogy örülne neki..."*gondoltam magamban, miközben Robert újra felhozta, hogy halasszuk el holnapra.*
- Rendben. *mondtam beleegyezően, miközben Rob elhúzódott és így egymás szemébe tudtunk nézni. Még jobban megnyugodtam, amikor megláttam a szemeiben a csillogást. Kicsit közelebb hajoltam hozzá és futólag megcsókoltam. Abban a pillanatban nem érdekelt, milyen következményei lesznek, tudtam, hogy ha tényleg babát várok, akkor boldogan fogjuk felnevelni a kicsit.*
- Elmegyek lezuhanyozni. *mondtam miután elhúzódtam tőle.*
- És éhes is vagyok. *mondtam kicsit szégyenlősen.*
- Nem arról volt szó, hogy összevacsoráztál mindent? *kérdezett vissza huncutul, amiből tudtam, hogy egy szavamat se hitte el.*
- Ami azt illeti, hazudtam. Egy szendvicset ettem, aminek tudjuk mi lett a sorsa... *mondtam fintorogva.*
- Na jó menj, zuhanyozz le, addig készítek neked valamit. *mondta mosolyogva.*
- Köszönöm. Imádlak! *mondtam és egy nagy cuppanósat nyomtam az arcára, majd elrohantam a fürdőszoba fele.*
- Kölcsönveszek egy törölközőt. *ordítottam vissza, amikor eszembe jutott, hogy csak tiszta ruhát hoztam magammal, semmi mást. Miután megkaptam Robert beleegyező válaszát, beslisszoltam a fürdőbe, majd miután nagy nehezen lehámoztam magamról a ruhát bemásztam a zuhany alá.*

*Felállt a kanapéról és elkezdett ott táncolni egy magába amin csak mosolyogtam, nem igaz, hogy ennyire nem bír magával. Már pörgéseket is belevetett a koreográfiájába ami következtében meg is botlott én meg kifinomult reflexszel kaptam el.*
-Na azért annyira ne éld bele magad. Még mielőtt elindulnánk összetöröd magad.
*Mondtam neki mosolyogva majd elkaptam a kezét és az ajtó felé vettem az irányt.*
-Nem tudom de szerintem gyalog megyünk vagy még nem tudom.
*Tettem hozzá.*

- Rendben. *mondtam és már fel is pattantam az öléből. A lábammal toporzékolni kezdtem, amíg vártam, hogy Rob is feltápászkodjon.*
- Na igyekezz már! Alig bírok magammal. Szinte már érzem az ütemet. *nyaggattam és úgy egyedül táncolni kezdtem, miközben a ritmust dúdoltam. Nem bírtam sokáig elfogott a nevetés, és egy utolsó pörgés kíséretében Robert karjaiba zuhantam. Rob csak nevetett, mire a vállába bokszoltam, majd elnevettem magam.*
- Na menjünk. *sóhajtotta, mire felsikkantottam, mint egy kisgyerek és már repültem is az ajtó felé. A friss levegő kissé magamhoz térített, mire visszább vettem gyermeki viselkedésemből és komolyra váltottam.*
- Mivel megyünk? És először is hová? *kérdeztem most már szelídebb mosollyal az arcomon.*

*Ült az ölembe elég hosszú ideig és némán néztük egymást, majd ő a fejét a vállamra hajtotta és úgy ültünk a kanapén. Annyira elálmosodtam a semmit tevésbe, hogy egy kicsit még el is aludtam. Egy idő után éreztem Melanie ajkait az enyémen amire nem nyitottam ki a szemem csak egyszerűen szenvedélyesen visszacsókoltam. Majd hallottam, hogy valamin elkezd kuncogni amire ki nyitottam a szememet.*
-Miért nevetsz?
*Kérdeztem tőle mosolyogva majd válaszolt, a válaszán szintén csak elmosolyodtam szinte már nevettem. Lehet, hogy ha egy idegen ébresztett volna a csókjával akkor azt egy nyakassal köszöntöm. Mikor már úgymond magamhoz tértem éppen megszólalt a falon lévő óra.*
-Na úgy hallom indulhatunk.
*Tettem hozzá.*

- Ahogy kívánja...*suttogtam érzékien, majd odahajoltam és megcsókoltam. A következő fél órát egymáshoz bújva csendesen töltöttük, és a halk lélegzetvételeinken kívül csak a falióra ketyegését lehetett hallani. Megnyugtató volt ez a csend. Már majdnem el is pisszentem, amikor a régi bim-bam-os óra megszólalt. Felkaptam a fejem, és rápillantottam a fenti óra számlapjára. 9 órát mutatott, ami annyit jelentett, hogy itt az idő. Elhúzódtam Roberttől és nyújtózkodtam egyet, és csak ekkor vettem észre, hogy Ő tényleg elszunyókált. Egy ideig mosolyogva figyeltem, milyen békésen tud aludni. Megfordult a fejemben, hogy hagyom pihenni és lefújom a mai estét, de már nagyon mehetnékem volt. Alig vártam, hogy a táncparketten lejtsünk, ezért közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Robert azonnal magához tért, de anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.*
"Kíváncsi lennék, mit kapna, ha kinyitná a szemét és nem én lennék itt?"*jutott eszembe a gondolat és el is képzeltem, ahogy egy Madeline néni féle nővel csókolózik, mire rögtön elfogott a nevethetnék. Robert felvont szemöldökkel meredt rám, és mivel tudtam, hogy úgyis megkérdezi, mit nevetek, inkább megelőztem.*
- Csak elképzeltem a fejed, amikor kinyitod a szemed és rájössz, hogy nem is Én vagyok az. *mondtam nevetve.*

-Ha tudtad, hogy vízálló szempillaspirál kellett volna akkor miért nem azt kented magadra?
*Kérdeztem nevetve majd felállt és elment a fürdőszobába, hogy rendbe tegye magát mindaddig én a tévét bámultam, semmi érdekes nem ment benne, igaz már fél vagy egy óra múlva mehetünk is a bálba. Amikor hallottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtó a fürdő felé fordultam és úgy vártam, hogy visszajöjjön majd amikor megjelent előttem nekifutásból az ölembe huppant.*
-Tökéletes lesz hölgyem de most már jobban vigyázzon a festékkel nehogy megint elkenődjön.
*Tettem hozzá mosolyogva.*

- Tudtam, hogy vízálló szempillaspirál kellett volna. *motyogtam, majd elnevettem magam. Robert magához húzott és újra megcsókolt, majd szorosan átölelt.*
- Ha nem vigyázol, nem csak könnyes, de festékes is lesz a szép inged. *mondtam nevetve, majd elhúzódtam és felálltam.*
- Pár perc. *kacsintottam rá és bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan rendbe szedtem magam, majd visszamentem Roberthez, aki addigra már ismét a TV képernyőre tapadt, de amint meghallotta, hogy nyílik a fürdőszoba ajtó, azonnal felém fordult.*
- Na? Megfelel, uram? *kérdeztem nevetve, majd odaszaladtam hozzá és az ölébe huppantam.*

*A lelki drámának hála az égnek vége lett. Szerencsére nem vett semmit se sértésnek és megtudtam győzni, hogy miként fogja fel ezeket a dolgokat. A beszédem végén megcsókoltam majd elnézést kért azért, hogy összekönnyezte az ingemet. Valahogy nem érdekelt még az se egyszerűen csak legyintettem a dologra. Majd elkezdtem mosolyogni. Melanie elég furcsán nézett rám nem tudta mi miatt mosolygok ennyire. Inkább abbahagytam a mosolygást de legbelül még ugyanúgy vihogtam majd elmondtam miért mosolyogtam.*
-Ugye hoztál magaddal smink készletet?
*Kérdeztem tőle. Egyszerűen imádom a csajt, nem tudok betelni vele.*
-Csak azért mondom mert a könnyeidtől nem gyengén elkenődött. Ha lehet javítsd ki úgyis van még bőven idő.
*Mondtam neki mosolyogva majd újra magamhoz húztam megcsókoltam majd szorosan magamhoz öleltem.*

*Robert első reakciója mélyen a szívembe hatolt, és nem azért, mert megbántott volna. Én is így éreztem. Valahogy nem bántam a szüleim halálát, mert cserébe megkaptam életem szerelmét. Ahogy kimondtam magamban, először taszított ez a gondolkodás, és azt hiszem könnyezni kezdtem. De ahogy Rob magához húzva vigasztalni kezdett, tudtam, hogy minden, amit mond igaz. Nem szabad rágódni a múlton, a mának kell élni, és remélni a szép jövőt. Én már tudtam, hogy amíg Ő mellettem van, minden tökéletes lesz!*
- Köszönöm. *ennyit suttogtam, majd elhúzódtam tőle. Mélyen a szemeibe néztem, majd Rob közelebb hajolt és egy csókot lehelt ajkaimra. Amikor elhúzódtam, felsóhajtottam, majd végignéztem magunkon.*
- Jajj, ne haragudj. Összekönnyeztem az inged. *mutattam rá a kis foltra, majd amikor Rob csak legyintett elmosolyodtam.*

*Csendben hallgattam amikor elkezdte mesélni azt amin egy jó ideig törte a fejét. Mit ne mondjak elég hosszú ideig mesélt de én kitartóan figyeltem rá. Egy kicsit nem értettem miért töri a fejét ilyeneken ami már elmúlt azt sose fogja megváltoztatni, vagy nem jönnek vissza azok a személyek értek itt családjára, barátaira akik egyszer már elmentek. Miért nem koncentrál inkább a jelenre és a jövőre? Tettem fel magamnak a kérdést majd megszólaltam.*
-Figyelj megértem mindent amit mondtál, valamiben egyetértek, valamiben nem. Én nagyon sajnálom ami a szüleiddel történt, de most itt amit mondani fogok ne vedd sértésnek, hogy én annyiból örülök, hogy ide kellet jönnöd mert megismertelek.
*Mondtam neki mosolyogva majd láttam, hogy könnybe lábadt egy kicsit a szeme.*
-Másrészt, és kérlek ne kezdj el sírni, felesleges törni magad ilyesmin, hogy mi történt a múltban s mi nem, én is gondolkoztam elég hosszú ideig ilyesmin még pár évvel ezelőtt. De higgy nekem nem jó mivel csak emészti az embert.
*Folytattam majd magamhoz öleltem. Reméltem, hogy semmit nem vett sértésnek, hiszen most eléggé úgy festett mintha prédikáltam volna. De hát na én ilyen vagyok. Nem teljesen csak egy kicsit.*
-Összességében azt akartam ezzel mondani, hogy próbálj a jelenre és a jövőre összpontosítani és a múltat magad mögött hagyni, én is elvesztettem a szüleimet de felnőttem megtanultam nélkülük élni, szerintem ők is azt akarják, hogy boldogan éljük hátralévő éveinket. Tudom nem könnyű lemondani a szeretteinkről főleg neked, mivel még csak most léptél úgymond a felnőtt korba. De próbálj meg mindent megtenni, hogy ne legyenek ilyesmi fájdalmad.
*Fejeztem be majd elengedtem és kiegyenesedtem.*

- Semmin... Mindenen... *mondtam egy nagyot sóhajtva. Mire Robert az ujjai közé fogta az állam és felemelte a fejem.*
- Bővebben? *kérdezte miközben végig simított az arcomon.*
- A sulin... rajtunk... a falkán... a bevésődésen... egyszóval mindenen. De semmi komoly. Csak úgy elgondolkoztam kicsit. Hogy mi lenne, ha? Tudod, mikor az ember elgondolkozik azon, hogy mi lenne, ha valami a múltban nem úgy történt volna. Például, mi lett volna ha a szüleim nem mennek el azon az átkozott estén? Akkor nem haltak volna meg és nem jöttem volna Forksba. És akkor mi sem találkoztunk volna. Mindennek meg van az oka. És nem bántam meg, hogy mindez így történt, ahogy. De mégis... néha jó belegondolni, hogy másként is lehetne. *magyaráztam el amin az elmúlt ezek szerint fél órában törtem az agyam.*
- Érted? *néztem reménykedve a szemeibe, hogy megérti amit mondtam, és nem néz komplett hülyének.*

...