Hálószoba

*Mikor Paul ledobott az ágyra majd rám vette magát már tudtam, hogy ez nem egy hosszú együttlét lesz. Bár meg tudtam érteni, hogy miért ennyire türelmetlen. Pár perc múlva már egymás mellett kapkodtuk a levegőt. Felajánlottam egy második fordulót, de meglepetésemre Paul visszautasította. A mellkasára feküdtem, hogy ne lássa az arckifejezésem.*
- Tudod, arra gondoltam...*Fura volt a hangja ezért mégis felé fordultam.*
- Arra, hogy mi lenne ha megtartanánk végre az esküvőt? *Hadarta el gyorsan.*
"Kellett pár perc mire feldolgoztam, amit mondott. Valóban mióta megszületett Alex senki nem érdeklődött az esküvő iránt. Mindenkit lefoglalt a mi édes kisfiunk és szerencsére így elmaradoztak a kellemetlen kérdések és célzások."
*Kicsit elkalandozhattam mert Paul egyre bizonytalanabbul nézett rám.*
- Ugye hozzám akarsz még jönni? *Kérdezte félig viccesen félig tétován. A szokatlan félénkségétől mosolyognom kellett majd megcsókoltam.*
- Persze, hogy hozzád akarok menni. *Mosolyogtam még mindig.*
- Tényleg ideje lenne megtartani az esküvőt. Nagyon sok dolgunk lesz, de biztos vagyok benne, hogy anyu, Emily és Grace szívesen segítenek.
- Hidd el az én anyám is ki akarja majd venni a részét. *Forgatta a szemét.*
- Mindenkinek találok feladatot... és akkor nekem több szabadidőm lesz. Amit mondjuk fordíthatok Alexre.
- Vagy?
- Vagy kertészkedésre.
- Vagy? *Erőltette tovább Paul.*
- Vagy házimunkára.
- Vagy?
- Nem tudom mire gondolsz. *Mondtam és alig tudtam elfojtani egy vigyort.*
*Paul felmordult és hirtelen alatta találtam magam, kezeivel a fejem mellett támaszkodott.*
"Talán mégis belefér még egy kör?"
- Nem mire, hanem kire!
- Ja, persze rád!
- Hihetetlenül szemtelen vagy, ugye tudod? *Hadarta mielőtt megcsókolt. A dereka köré fontam a lábam, de finoman legördült rólam.*
- Most fontos dolgunk van. A fiunknak biztos családi háttér kell. Viselkedj felelősségteljes szülő módjára. *Mondta kioktatóan de végül elmosolyodott.*
- Ó, pont te mondod ezt mikor az előbb úgy tepertél le mint egy állat? *Vigyorogtam.*
- Nem mintha ellenkeztél volna. De akkor vissza az eredeti témához. Ideje, hogy oltárhoz vezesselek. *Felkuncogtam a kifejezésen.*
- Azt hiszem komoly fegyelmezési módszerekhez kell folyamodnom, ha nem tudsz megfelelően viselkedni. *Mondta és vigyorogva rácsapott a fenekemre.*
- Hé! Ez fájt. *Tiltakoztam.*
- Adjak puszit a bibidre?
- Szóval erre ment ki az egész... *Egymásra mosolyogtunk. Paul felém hajolt és gyengéden, bocsánatkérően megcsókolt.*
- Holnap beszélek a lányokkal és gőzerővel elkezdünk szervezkedni. *Mondtam mikor elhúzódott.*
- Jó kislány. *Suttogta miközben a mellkasára vont és megpuszilta a hajam.*
- Jó éjszakát. *Mondtuk egyszerre majd mikor már Paul egyenletesen szuszogott én is elaludtam.*

*A buli nagyon jól sikerült, csak épp nagyon hosszúnak éreztem. Türelmetlenül vártam már, mikor lépnek le a többiek, hogy végre kettesben lehessek Leah-val! Mióta megszületett a fiunk, nem is igazán volt időnk egymásra, így nem csoda, hogy már teljesen ki voltam éhezve. Amint Seth kitette a lábát az ajtón, bementem a konyhába Leah-hoz és hátulról átkaroltam.*
- Mindenki elment. *Suttogtam a fülébe.*
- Tudom… de olyan fáradt vagyok. Fáj a fejem az egész napos szaladgálástól.
- Leah… *hervadt le az arcomról a mosoly.*
- Csak vicceltem. *Vigyorodott el.*
- Néha nem tudom értékelni a humorodat. *mondtam, majd felkaptam és a szobába vittem. Belöktem magunk után az ajtót, majd "ledobtam" Leah-t az ágyra. Se perc alatt lekerült rólunk a ruha, és már rajta is feküdtem. Hevesen csókoltam, miközben elhelyezkedtem a combjai között.*
- Nem tudok most várni... se óvatos lenni... *morogtam két csók között. Leah bólintott egyet beleegyezésképpen, és ennyi épp elég volt, már benne is voltam. Minden gyengédség nélkül, állat módon mozogtam benne, nem törődve semmivel. Leah kéjesen nyögdécselt, válaszul a torkomból állati morgás tört elő. Nem sokkal később elélveztem, majd rögtön utánam Leah is. Legördültem róla, majd a mellkasomra vontam. Csendesen vártuk, amíg csillapodik a zihálásunk.*
- Na jól laktál? *kérdezte kuncogva Leah.*
- Nem mondanám... *motyogtam, majd hevesen megcsókoltam.*
- De nem akarom elcsapni a hasam... *húzódtam el kissé és elvigyorodtam. Leah visszafeküdt a mellemre, mire simogatni kezdtem a karját.*
- Tudod, arra gondoltam...*kezdtem, mire Leah érdeklődve felém fordította az arcát.*
- Arra, hogy mi lenne ha megtartanánk végre az esküvőt? Már olyan régóta terveztük, csak aztán jött Alex, na nem mintha, baj lenne... meg anyám betegsége... De már most minden rendben mindenkivel, talán itt az ideje, hogy magunkkal is foglalkozzunk kicsit. *hadartam el gyorsan az ötletet.* - Na mit szólsz?

(Írtam, hogy minél hamarabb megfoganhasson a liftben JAM és MWM xD)

--> (Jó)Pár hónappal később <--

*Az ébresztőóra hangosan jelezte, hogy ideje felkelni. Morogva lecsaptam, majd visszabújtam Leah mellé.*
- Aludjunk még! *motyogtam, de Leah csak nyomott egy puszit az arcomra, majd kimászott az ágyból. Megragadtam a takarót és magamra rántva visszaaludtam kicsit.*
- Apa, apa! „Ezt a hangot ismerem valahonnan!” *futott át az agyamon, miközben a hátamra fordultam.
- Apa! *fújtam egyet, majd kinyitottam a szemem.*
- Jó reggelt, Alex! *mosolyodtam el, amikor megpillantottam kisfiamat. Még mindig nehezemre esett felfogni, hogy a kisfiam már úgy ahogy tud beszélni!*
- Hol a Mami? *kérdeztem tőle, mire futni kezdett kifele. Gyorsan kipattantam az ágyból, és magamra kaptam egy nadrágot, és egy pólót. Leah Alexxel a kezében épp ekkor ért be a szobába.*
- Jó reggelt, hétalvó! Ideje hozzálátni apai teendőidnek, nem gondolod?*kérdőn néztem rá, nem tudtam mire akar ezzel kilyukadni! Jelentőségteljes pillantást vetett a kezében izgő-mozgó fiúcskára.*
„Alex szülinapja!”*jutott hirtelen eszembe. Odasiettem hozzájuk és magamhoz öleltem őket.*
-Jó reggelt, Cicám! *pusziltam meg gyorsan Leaht.* És boldog szülinapot kisfiam! *nyomtam egy puszit a fiacskám arcára is.*
- Máris megyek a dolgomra, de előtte... *itt jelzésképpen mordult egyet a gyomrom.* kaphatnék reggelit?

*Lefeküdtem az ágyra és vártam, hogy Paul is visszajöjjön. A bébiőrön keresztül hallottam, hogy Paul megpróbálja visszatenni Alexet, de a kicsi azonnal sírni kezdett. Paul újra felvette és dúdolgatni kezdett neki. Eltelt öt perc, tíz, tizenöt. Megsajnáltam a kitartóan síró babámat és Pault is ezért átmentem a gyerekszobába.*
- Segítsek? *Dugtam be a fejem az ajtón.*
- Nem kell. Mindjárt elalszik. *Válaszolta Paul, bár Alex azonnal rácáfolt mert még hangosabb ordításba kezdett.*
- Biztos? *Kérdeztem meg még egyszer.*
- Biztos. Menj csak, mindjárt megyek én is.
*Megint visszamentem a szobába és hallgatóztam. Paul halkan kommentálta a dolgokat. Megállapította Alexnek, hogy az előbb evett és a pelenkája is tiszta ezért nyugodtan alhatna. Újabb tíz perc múlva Alex még mindig sírt és már kezdtem aggódni mikor végre elhalkult. Egy perccel később Paul a szobában volt és ledőlt az ágyra.*
- Már elfáradt a sírástól és elaludt. *Motyogta a párnába.*
- Nagyon kitartó voltál apuka. Büszke vagyok rád. *Mondtam és közelebb csúsztam hozzá.*
- Aha. *Jött a válasz rekedten. Lassan magam felé fordítottam Paul fejét és megcsókoltam. Viszonozta bár nem túl lelkesen.*
- Tudod, Leah... én is elfáradtam. Vagy fél órán át járkáltam le-fel a szobában. Miért nem akart elaludni?
- Nem tudom. De most már alszik. És aludni is fog egy jó darabig. Szóval kettesben vagyunk. *Mosolyogtam és újra meg akartam csókolni, de csak egy jó éjt puszi lett belőle, mivel Paul elhúzódott és csukott szemmel megszólalt.*
- Ne most Leah.
*A fura, fordított helyzettől nevetni kezdtem. Általában én szoktam ezt mondani.*
- Sajnálom. Majd holnap. Most aludni szeretnék. *Mondta már félálomban. Megpusziltam a homlokát még egyszer, majd a másik oldalamra fordultam és tovább kuncogtam a párnámba míg én is el nem aludtam.*

(S.: A gyereknevelés fárasztó. Csak, hogy végre egyszer Paul is hibás legyen... xDD)

*Összegörnyedve ültem az ágyon, nem tudtam mit mondani. Ekkor Leah csendesen megszólalt és bocsánatot kért. Értetlenül néztem rá. Leah elnézést kért, amiért ennyire kiakadt, nehezen bírta rávenni magát, hogy kimondja a szavakat. Amikor hozzám bújt magamhoz öleltem, hiszen teljesen megértettem.*
- Nagyon szeretlek, Paul! Ugye, tudod? *mondta csendesen, miután megcsókolt.*
- Hát persze, hogy tudom. És én is szeretlek téged, kicsim. *mondtam mosolyogva, majd ismét elszomorodtam. A padlót kezdtem tanulmányozni, miközben a hátát simogattam.*
- Én is félek. *mondtam ki csendesen, majd szorosan magamhoz öleltem. Mindketten hallgattunk és egymásba kapaszkodtunk.*
"Együtt majd csak átvészeljük..."*gondoltam magamban, majd kicsit elhúzódtam tőle, és arcát a kezeim közé fogtam. Lágyan megcsókoltam. Leah visszacsókolt, és egyre szenvedélyesebben kapaszkodtunk egymás ajkaiba. A kezem felfedezőútra indult a hátán a pólója alatt, ám ekkor nyöszörgő hangra lettünk figyelmesek. Egymásra néztünk. Mindketten ziláltunk, majd elnevettük magunkat.*
- Menjünk. *mondtam még mindig nevetve, miközben Leah kissé rendbe szedte a haját. Kézen fogva átsétáltunk a gyerekszobába, ahol Alex már ébren követelőzött az édesanyjáért.*

(s.: Csak, hogy ne mindig Leah állítson le... Most már van kire fogni!!! xDDDDD Leulka <3)

- Csak kicsúszott a számon. Sajnálom. *Tette hozzá Paul az utóbbi mondatot kicsit később. Újabb hosszú hallgatás következett. Nem volt kínos, valami sokkal rosszabb volt annál. Paul görnyedt vállal ült az ágy szélén miközben én az arcát vizslattam. A szemei szomorúak voltak és a dühöm kezdett szégyenkezéssé változni.*
"Már megint azt csinálom vele..."
- Paul *Szólítottam meg halkan.* Én sajnálom. *Ejtettem ki nyomatékosan az én szót.*
"Van mit."
*Paul értetlenül nézett fel rám.*
- Túlreagáltam. Mindig túlreagálom. *Sóhajtottam. Letettem a párnát, amit már egy ideje bűntudatosan gyömöszöltem és közelebb húzódtam hozzá.*
- Sajnálom, hogy mindig ilyen hisztérikus vagyok, amikor ez szóba kerül. De... én... félek. Félek, hogy elveszíthetlek. *Mondtam őszintén. Hozzábújtam, felkészülve arra, hogy eltol magától, hiszen meglett volna rá az oka, de nem tette én pedig boldogan simultam az ölelésébe.*
- Nagyon haragszol rám? *Kérdeztem.*
- Nem haragszom Lee-lee. *Suttogta a hajamba.*
"Hogy lehetsz ennyire kedves velem mikor ilyen szörnyű vagyok?" *Gondoltam, de hangosan nem mertem megkérdezni. Helyette felemeltem a fejem a mellkasáról és lágyan megcsókoltam.*
- Nagyon szeretlek Paul. Ugye tudod? *Mosolyogtam halványan.*

-Ó!*ennyit bírtam kinyögni. Leah leült az ágyra, én meg mellé telepedtem. Tudtam, hogy várja, mondjak valamit, de nem tudtam mit mondhatnék. Ültem ott mellette, próbáltam összeszedni valami értelmes magyarázatot, de nem sikerült.*
- Paul, jól tennéd, ha gyorsan kitalálnál valamit, amivel meg tudod magyarázni amit Jarednek mondtál, mert ezzel csak egyre jobban felbosszantasz. *elégelte meg végül a csendet Leah.*
- Csak kicsúszott a számon. *próbálkoztam, de amint kimondtam rájöttem, hogy ez így igaz. Annyi ideje vagyunk már együtt Leahval, és most már itt a kisfiunk is, hogy hirtelen meg se fordult a fejemben, hogy a mi kapcsolatunk mindig is törékeny pilléreken fog állni. Ha bármelyikünk megtalálja a végzetét, és bevésődik, szét kell majd válnunk, és a kisfiunk is elveszti az édesanyját vagy az édesapját.*
"Valószínűleg inkább az apját..."*gondoltam szomorúan.*
- Sajnálom. *egy újabb szánalmas próbálkozás, de szívből jött. Így, hogy újra előjött ez a kritikus dolog, már bántam, hogy azt mondtam Jarednek. De nem volt mentség.*
"Annyira szeretem Leaht, hogy hihetetlennek tűnik, hogy köztünk nincs meg az a dolog. Farkasként látjuk egymás gondolatait, látom mit jelent a többieknek a párjuk, és még ha mi nem is vésődtünk be, úgy érzem Leah nekem is azt jelenti... vagy legalábbis hasonlót. Nem voltam hajlandó elfogadni más lehetőséget, mint hogy mi örökre együtt maradjunk. Az nem lehet, hogy Leahval kétszer is megtörténjen ugyanaz. Ha kell csukott szemmel járok, de azt nem fogom hagyni!"

*Paul viselkedése a gyerekszobában felbosszantott, és csak rontott a helyzetén amiket a szobában mondott miután utánam jött.*
"Hihetetlen, hogy ennyire nem veszi észre magát!" *Fortyogtam magamban.*
- Üdv a klubban, mi? Jó vicc! *Gúnyosan ejtettem ki a szavakat és figyeltem, hogy végre megérti-e.*
- Ó! *Mondta és láttam, hogy rájön mi is a baj.*
- Szóval? *Kérdeztem és leültem az ágyra, védekezésül magam elé vettem egy párnát, ha esetleg Paul újra a szokásos módján akarná megoldani a problémáinkat.*
"Ezt muszáj megbeszélnünk. Nem fog pár csókkal elhallgattatni, mint máskor." *Visszagondolva a régi veszekedéseinkre egyre mérgesebb lettem és úgy éreztem sosem beszéljük meg a dolgainkat, mert Paul mindig elhessegeti mintha nem is számítana. Paul is leült mellém, nem túl közel. Azt hittem megértette, hogy jobb, ha most tartja a távolságot és beszédre használja a száját, de továbbra is csendben volt és úgy tűnt azt várja én mondjak valamit.*
- Paul, jól tennéd, ha gyorsan kitalálnál valamit, amivel meg tudod magyarázni amit Jarednek mondtál, mert ezzel csak egyre jobban felbosszantasz. *Figyelmeztettem.*
"Hiszen mi nem vésődtünk be. Szeretjük egymást, de nem történt meg. Közben véletlenül összejött Alex, akit nagyon szeretünk, de mi lesz, ha bevésődik és vége ennek az egésznek?! Egyedül maradok a kisfiunkkal, aki többé nem is fogja érdekelni az apját, mert az senki mással nem fog foglalkozni többé csak a lánnyal, akibe beleszeret." *Biztos voltam benne, ha egyikőnk bevésődik az Paul lesz. Fel sem merült bennem, hogy esetleg én is lehetnék. Szerettem Pault és féltem, hogy nem csak én, de Alex is elveszíti. És jól tudtam milyen elveszíteni egy apát.*

*Paul őrültként kapkodni kezdett mikor rájött miről is beszélek.*
- Mivel napok óta nem mentél be szerintem már az a pár perc késés nem számít. *Mosolyogtam, de meg sem hallotta úgy rohant el. Kicsit még visszafeküdtem, de nem volt sok időm lustálkodni. Felkeltem, de mielőtt lementem a konyhába főzni benéztem Alexhez. Mivel elég sokat evett nyugodtan szundikált. Most sem bírtam ki, hogy pár percig ne gyönyörködjek benne mielőtt a dolgomra megyek.*

*Valamikor kora reggel ismét gyereksírásra ébredtünk.*
- Most már éhes lehet...*mormogtam, mire Leah kikászálódott az ágyból és átment a kicsihez. A babafigyelőn hallottam, ahogy beszél Alexhez. Valószínűleg vissza szunyókálhattam, mert Leah szólongatására eszméltem.*
- Tessék?? Dolgozni??*kérdeztem álomittasan, de amint felfogtam mit is kérdezett Lee-lee, rögtön kiment az álom a szememből.*
- Teljesen megfeledkeztem a munkámról. *pattantam ki az ágyból. Amikor elmentem Leah mellett nyomtam egy futó csókot az ajkaira, majd gyorsan felöltöztem.*
- Megbeszélem Jeremyvel a dolgot, ha lehet már ma szabadságot kérek.*hadartam el gyorsan, majd sietősen távoztam.*

*Leah egyetértett a dologban, így nem kellett aggódnom amiatt, hogy esetleg megbántottam.*
- Jó éjszakát kicsim. *öleltem magamhoz és lehunytam a szemem. Alig telt el pár perc, már aludtam is.*

- Hagyd csak, majd megyek Én... *mormoltam Leah fülébe, amikor mindketten felébredtünk Alex sírására. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd kikecmeregtem az ágyból és átmentem Alex szobájába.*

*Paul óvatosan elhárította az esküvővel kapcsolatos gondolataimat Alex miatti aggodalmában.*
"Hát persze, hogy is mehetett ki a fejemből ez?" *Korholtam magam.*
"De Paul karjaiban olyan könnyű elfelejteni a gondjaimat."
- Szeretlek. *Mondtam neki ez után a gondolat után.*
- Persze, én is szeretlek, de... *Kezdte, de egy csókkal elhallgattattam.*
- Úgy értem igazad van. Először azzal kell törődnünk, hogy mi van Alexszel és csak utána az esküvő. De mikor itt vagyok veled és így ölelsz olyan könnyű elfelejteni, hogy bármi gondunk lehet. *Mondtam el neki miért terelődtek el így a gondolataim.*
- Amint lehet beszélünk a tanáccsal. De előtte szeretnék szólni róla anyunak. Biztos nem örülne, ha mint nagymami akkor tudná meg mikor az egész tanács előtt mondom.
- Rendben. Így jó lesz. *Mosolyodott el halványan.*
- Oké. Jó éjszakát Szívem. *Mondtam egy nagy ásítás után.*
- Jó éjszakát Kicsim. *Suttogta és pár perccel később tudtam, hogy már el is aludt. Egy darabig még hallgattam megnyugtató, egyenletes légzését majd én is elaludtam.*

"Ez mennyire hiányzott..."*gondoltam magamban, miközben próbáltam csillapítani szapora légzésemen, de nem sok sikerrel. Leah is pihegve feküdt rajtam, a szokásos játékát űzte a mellkasomon.*
- Persze, hogy tudom kicsim. Én is nagyon szeretlek. *nyugtattam le, majd egy apró csókot nyomtam a homlokára. Visszafészkelte magát a karjaimba és csak feküdtünk ott szótlanul.*
- Arra gondoltam, hogy mivel már megvan a baba lassan kitűzhetnénk az esküvő időpontját. *törte meg a csendet, majd felemelte a fejét, hogy lássa mit reagálok.*
- Hát nem is tudom... nem mintha, nem akarnálak elvenni, félre ne értsd... de nem kellene először tisztázni Alex dolgát? Úgy értem, sokkal nyugodtabb lennék, ha végre tudnánk miért van ez a gyors fejlődés... *ódzkodtam kissé az ötlettől.*
"Az esküvő magában is nagy feszültséget okoz, és most még itt van ez is..."*gondoltam magamban, de amikor láttam Leah lehervadt mosolyát, muszáj volt valamivel megvigasztalnom.*
- Na jó... Cicám... ha szeretnéd, hétvégén miután beszéltünk a tanáccsal Alex ügyéről, megbeszélhetjük az esküvőt is. Csak tudod mennyire aggaszt a dolog. *mondtam nagyokat sóhajtva.*

*A hosszú szünet után élveztem Paul lassú, óvatos kényeztetését. Gyengéd volt, kicsit sem követelődző azonban én vadul csókoltam és bele-bele markoltam izmos fenekébe. A körmeimmel végigszántottam a hátán amire minden alkalommal morgással válaszolt.*
- Uhh ez a hang... imádom. *Leheltem egy alkalommal.*
"Ideje a lényegre térni."
*Gondoltam mikor éreztem, hogy Paul már teljesen felpörgött. Kicsit arrébb húzódtam és lehúztam az alsóját is. Ezúttal nem volt megfontolt, egy gyors mozdulattal belém hatolt mire hangosan felnyögtem. A kihagyás után is ugyanolyan jók voltunk együtt mint előtte. Mikor átfordítottam magunkat és én kerültem felülre Paul újra felmordult.*
- Te állat! *Lihegtem a fülébe miközben tovább mozogtunk. A kezdeti lágyságnak már nyoma sem volt. Keményen megcsókoltam majd az alsó ajkába haraptam.*
- Te is... inkább vadmacskára... kezdesz hasonlítani... cica... helyett. *Adta elő több szuszra. Visszafordított, hogy megint ő lehessen felül.*
"Mindig ő akarja felül befejezni." * Gondoltam mikor sejtettem, hogy már közeledik a csúcshoz. Paul hamarosan elment, de szorgalmasan folytatta míg én is nyögtem egy utolsót. Egy pillanatra rám hanyatlott, beszívtam a nyakán lévő erdő és férfias izzadtság illatának keverékét. A következő percben már legurult rólam és magához húzott. Mindketten szaporán vettük a levegőt. A fejem gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasán. Csillagokat láttam a gyönyörtől és úgy éreztem túl kevés a levegő a szobában.*
- Ez... ez... *Nem találtam a szavakat.*
- Csodás voltál. *Mondta helyettem Paul majd röviden megcsókolt és tovább kapkodott levegő után. Simogatni kezdtem a mellkasát és hasát, rajzolgattam rá az ujjammal mint ilyenkor mindig. Imádtam a gyönyörű, feszes bőrét és kockás hasát. Ő pedig imádta, hogy ennyire elkápráztat vele.*
- Annyira szeretlek. Ugye tudod, hogy szeretlek? Tudom, hogy nem mondom elégszer, de azért tudod ugye? *Néztem a szemébe.*
- Persze, hogy tudom kicsim. Én is nagyon szeretlek. *Mosolygott rám. Megnyugodtam és addig mozgolódtam míg visszafeküdtem rá.*
- Arra gondoltam, hogy mivel már megvan a baba lassan kitűzhetnénk az esküvő időpontját. *Megcsókoltam a nyakát majd felnéztem rá, hogy lássam az arcát mikor válaszol.*

*Leah cseles volt, végül mégiscsak kihúzta belőlem a dolgot. De nem érdekelt. Abban a pillanatban bármit megtettem volna, csak hogy lekerüljön róla a ruha és végre az enyém lehessen.*
- A főnyereményt. *motyogtam Leah fülébe, miután az utolsó kérdésre is helyesen feleltem és zöld utat kaptam. Leah csak kuncogott, miközben én már magam alá fordítottam és mindenfele kényeztetni kezdtem a testét. A kezemmel érzékien simogattam, apró csókokat leheltem mindenhova és kiélveztem bőrének bársonyos tapintását. Már oly régóta nélkülöztem ezt, hogy majdnem megfeledkeztem milyen is vele lenni. Hosszasan becézgettem a bőrét, kényeztettem a mellét, minden percét kiélveztem az előjátéknak. Már attól beindultam, ahogy Leah kéjesen nyögdécselt alattam, pedig még meg se szabadultam az alsónadrágomtól. Belőlem is fel-felszakadt egy-egy morgás, amikor belemarkolt a fenekembe vagy a körmével végigszántott a hátamon. Még egy utolsó csókot leheltem kemény mellbimbóira, mielőtt megszabadított a köztünk lévő kellemetlen anyagtól és végre belé hatolhattam. Állatias morgás tört fel a torkomból, még magam is meglepődtem rajta, de ettől csak még szenvedélyesebb lett az egész. Türelmetlenül, gyors ütemben, de harmonikusan mozogtunk.*

(S.: uhh... így visszaolvasva.. egészen más mint a tőlem megszokott "eksönpost".... O.o úgy néz ki a mostanság olvasott könyvek /FTT; Alvilág urai/ teljesen átformálták a fogalmazókészségem ezen a téren O.o Azt hiszem ha nem lenne korhatáros a dolog, elég durvákat is tudnék már írni xDDD Elég fura... Majd megpróbálok visszaszokni a régire...)

*A tervem mégis a visszájára sült el. Paul hevesen csókolni kezdett és a szobánkba vitt. Tiltakozni próbáltam, de nem értem el semmit.*
"Hát jó, legyen ahogy szeretnéd, de vannak feltételeim."
*Belemarkoltam az inge gallérjába és az ágyhoz húztam. Felmordult. Ez a hang mindig begerjesztett. Lenyomtam az ágyra és megálltam előtte. Azonnal a kezem után nyúlt, hogy az ölébe húzzon.*
- Várj. Szeretném kielégíteni a kíváncsiságom... és minden egyebet is. Játszunk. *Paul türelmetlenül nézett rám.*
- Én kérdezek, te őszintén válaszolsz és minden válasz után lekerül egy ruhadarab.
- Oké. Kérdezz. *Válaszolt vigyorogva miközben leültem mellé.*
- Aggódsz valami miatt, igaz?
- Igen. *Vágta rá azonnal és gyorsan megszabadított a pólómtól.*
- Alexszel van kapcsolatban? *Tettem fel a második kérdést.*
- Igen. *Bólintott lassan majd közelebb csúszott és megpróbálta kikapcsolni a melltartóm.*
- A-a! *Vigyorodtam el.* Azt mondtam egy ruhadarab, de nem feltétlenül az enyém. *A mellkasára csúsztattam a kezem, végigsimítottam a hátán majd levettem a pólóját.*
- Nem olyan mint vártad? Mármint... az apaság más érzés? Jobbnak képzelted?
- Számít, hogy ez három kérdés volt? *Kérdezte pimaszul vigyorogva.*
- Csak válaszolj Paul.
- Nem emiatt van. Szeretem Alexet, csodás, hogy én lehetek az apja. *Várt egy kicsit mielőtt újra a kapocshoz próbált nyúlni, de megakadályoztam és kibújtam a nadrágomból.*
- Miért nem válaszhatok én?
- Mert teljesen elvonná a figyelmedet a válaszokról a melltartóm hiánya. *Elmosolyodtam mikor bólintott.*
- Tehát? Mi akkor a probléma? *Olyan sokáig nem válaszolt, hogy már azt hittem nem jön össze a játékom.*
- Aggódok amiatt, hogy ilyen gyorsan fejlődött... és még most is gyorsan nő. *Mondta végül.*
- Én is észrevettem. Beszélnünk kell majd róla a Tanáccsal. De talán anyu is tudni fogja. *Próbáltam megnyugtatni.*
- Remélem. *Egy percig csendben meredt maga elé majd egyértelmű pillantást vetett a melleimre.*
- Jól válaszolt Mr. Moody. Viheti a nyereményt. *Mosolyogtam rá.*
- A főnyereményt. *Motyogta a fülembe és a következő pillanatban már maga alá fordított.*
- Paul, Paul... *Kuncogtam majd gyorsan kikapcsoltam az övét és lehúztam a nadrágját.*

"Tökéletes... gyönyörű... tiszta apja..." *Gondoltam miután kijöttem a pici szobájából és pizsamát húztam. A kisfiam képe és Paul büszke arca lebegett a szemem előtt míg mély álomba nem zuhantam.*

*Mikor pár órával később felébredtem máris sokkal jobban éreztem magam.*
"Hol van Alex?" *Gondoltam azonnal mikor kicsit jobban magamhoz tértem.*
"Ja, persze Paul vigyáz rá." *Hallgatózni kezdtem, csend volt a másik szobában, csak két egyenletes szuszogás hallatszott.*
"Elaludtak." *Gondoltam mosolyogva. Úgy döntöttem egy zuhany meg jobban felfrissítene így összeszedtem a koszos ruhákat és elindultam a fürdőbe.*

- Igazad van. Pihenj csak. Majd én vigyázok a kicsire. *mondtam, majd egy puszit nyomtam Leah homlokára és kimentem a szobából.*

*Átadtam Alexet Paulnak és a fejem a vállára hajtva figyeltem az első apa-fia pillanatot.*
- Igen... fel kellene... *Mondtam ásítozva.*
- De akkor jönne vele Seth is... és ha felhívjuk az én anyám fel kellene hívni a tiedet is és vele valószínűleg jönne apád is. Nincs most erőm ehhez. Majd holnap szólunk nekik, hogy megvan a kicsi. *Mondtam már csukott szemmel és lefeküdtem a párnára.*
- Alszok egy pár órát. Vigyázol rá addig, ugye? *Motyogtam már félálomban.*

- Igen. Mi csináltuk. *nevettem el magam.*
- Már rendbe jött.*mondtam és mosolyogva nyújtottam a kezem a kicsiért.*
- Én pici fiam. *suttogtam és ringatni kezdtem. Leah a fejét a vállamnak támasztotta és onnan figyelte a kisfiunkat.*
- Fel kellene hívni anyudat! *mondtam, bár most jobban lefoglalt a kezemben lévő apró teremtmény.*

itt veszti el a fejét Leah és Paul^^-^