Sikátorok

-Nem nevet, együtt érez!
*Szóltam rá humorosan. Éhes. Mindig éhes... Sosem elég neki a kaja?! *
-Megyek, megyek...
*Mondtam halkan, majd elindultam utána az útra szökdelve. Elég hülyén nézhettem ki, de sebaj... *

- Háhá. *Nevettem mikor leszédült a földre.*
- Igen, de nem rossz. *Mondtam kissé önelégült fejjel és nyújtóztam egyet.*
- Éhes vagyok. *Jelentettem ki és beleszagoltam a levegőbe.*
- Jössz? *Kérdeztem viszonylag kedvesen és lassan sétáltam, ki az út felé.*

Hallgattam a két fiú 'barátságos beszélgetését', majd már csak lépteket hallottam. Hirtelen elmerengtem a kőfalon levő tégla-résre, hogy amikor Riley felordított hozzám, szó szerint le szédültem a tetőről. Persze talpra érkeztem.
-Látom jó magas az adrenalin szinted...
Állapítottam meg a fiút szemlélve.

- Hát jól van... Akkor menj... *Mondtam megvonva a vállam, és az ég felé néztem.*
- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz a ház tetején? *Ordítottam Lizának, aki épp fölöttem nézett valamit. A srác lassan kifelé sétált a sikátorból. Még is mit tehettem volna? Hagytam. Nagyon nem bírja a burámat az biztos.*

Nem tudom, mit miért csinál ez az őrült. Lassan már kiakadok miatta, és akkor... Vá. Mindegy. Halkan követtem. Amikor azzal a nyomi embergyerekkel kezdett kakaskodni, akkor szívem szerint oda mentem volna, de hadd csinálja azt amit akar... Menőzni kezdett az erejével, én meg homlokon csaptam magam. Nem figyeltem a beszélgetésüket. Láttam, hogy a sikátorba mennem. Persze követtem őket, és az egyik nagy épület tetejére ugrottam, úgy figyeltem Őket.

-Áhh, te akartál velem lógni.*mondtam morgolódva. Értetlenkedése frusztrált. Nem mondta ki , hogy szívesen elfogyasztana uzsira, de a vérszomja szinte csípte a szemem. Mivel nem válaszolt elindultam kifelé a sikátorból.*

-Ööö... *Megakadt bennem a szó. Éhes voltam, de nem akartam kimondani. Intett hogy menjek közelebb. Odasétáltam hozzá.*
-Most konkrétan mire is vársz? *Kérdeztem értetlenül miközben elé álltam. Nem bírtam, mikor nem tudok valamit.*

-Nem csak éhes vagy? * kérdeztem rá sejtelmesen Majd még mélyebbre süllyesztettem el a kezemet a zsebemben. Hátat fordítottam neki egy kicsit, majd intettem a fejemmel, hogy jöjjön.*
"Ha meg akar enni úgy is megfog.Nincs választásom az ügyben..."

-Ha nem akarsz nem kell. Csak kíváncsi vagyok rád. *Mondtam megvonva a vállam és ráültem a kocsi szélvédőjére.* Mintha magamat látnám emberként. Vagyis a naplóból leírtakhoz képest. Most már tudom miért nem bírtak egyes emberek." *Gondolkodtam el miközben a srácot figyeltem.*

-Te és én? Muszáj?*kérdeztem rá némi éllel a hangomban, majd zsebre dugtam a kezem. A sikátort megtöltötte a hűvös levegő aminek nem igazán örültem mert a pulcsimon gyorsan keresztül fújt. A bőrömön, már piros rózsákat csókolt a hideg, ezért kénytelen voltam tenni valamit ellene. *

-Tudom. *Mondtam még mindig nevetve és eltávolodtam tőle hogy ne érezzem ilyen erősen az illatát.*
- Na, akkor mit csináljunk? Unalmas állandóan azzal próbálkoznom, hogy megijesszelek, mert úgy se jön be. *Mondtam, habár nem adtam fel. Majd max később még próbálkozom, de nem olyan fontos. Lassan sétáltam körbe körbe.*

*Egy pillanattal később újra kivillantotta szemfogait, majd megnyalta a szája szélét. Lassan közeledett felém, majd erősen megszorította a csuklómat. Igazán nem féltem attól, hogy engem fog elfogyasztani. Hiszen mindig is ki voltam téve ennek, Grace mellett. Sosem gondolkodtam el, hogy milyen életem volt. Sokszor gondoltam rá, hogy eldobom magamtól, de most, hogy egy egyszerű mozdulattal, megfoszthattak volna mindentől egy kicsit megrettentem. Nyeltem egy nagyot, és megpróbáltam higgadt maradni, de már sántított a dolog. A bőrömre hideg verejték ült ki, mire az új barátocskám alaposan kinevetett. Mire felfogtam, hogy csak ugrat, már a szíven is kihagyott jó néhány dobbanást. Nyelni próbáltam, de a torkom teljesen kiszáradt és szúrt. Most morcosan fordultam felé.*
-Aljas...
*nyögtem ki.*

"Érdekes... De őszintén szólva totál nem izgat. Megsajnáltam a kölyköt és nem eszem meg, bár elég nehéz megállni. Várjunk csak, még azt sem tudom hogy lehet előlem megmenekülni. Valószínűleg sehogy." *Gondolkodtam el egy pillanatra majd megnyaltam a szám szélét és éhes tekintettel néztem rá amitől egy csöppet meg ijedt. lassan közeledtem felé és megszorítottam a csuklóját. Az arcán 'le volt írva' , hogy most tuti azt gondolja vége van. Nem tudtam visszatartani, így elröhögtem magam.*

*Alantas ijesztgetési kísérletétől még nagyobb vigyor terült el az arczugaimban. Valami azt súgta, biztosan azt hitte, most betojtam tőle, de mivel nem Ő az első tapasztalatom, nem úgy alakult, ahogy várta. Felderengett bennem, hogy Grace is hasonlóképpen meglepett volt mikor nem féltem tőle. Az emléktől egy kicsit elszomorodtam, majd újra visszatértem a jelenbe. *
-Hn... Azt, hogy elég szánalmas kísérlet volt. Nem te vagy az egyetlen vérszopó akivel találkoztam.
* dünnyögtem, hisz igaz volt. *

-Most meg mi van? Semmi ordítás. Áhh, így nem buli. *Mondtam kifújva a levegőt És arrébb sétáltam. Megvillantottam éles fogaimat és morgás tört ki belőlem, reméltem ettől megijed. Nem jött be, így lassan visszasétáltam hozzá és nyújtóztam egyet.*
- oké. Akkor most mondd el mit gondolsz? Átlag ember ilyenkor sikítozik és segítséget hívna vagy valami. *Mondtam lassan és kedvesen a szemébe néztem.*

*Egy pillanat alatt leleplezte magát, gondolom az én kedvemért. Előttem termett amitől egy kicsit hátrahőköltem. Utasításba adta, hogy mit ne csináljak, amitől a hangulatom átváltott frusztráltba. Sosem bírtam, ha valaki parancsolgatni próbált nekem. Lehunytam a szemem. mert elég szűrt volt a fény a helységben, csak a szempilláim mögül néztem. Tétlenül álldogáltam pár percig, azon töprengve mit is mondjak neki, hisz ha elrohanok- amit nem tervezek- , azt hiszi félek. Pedig erről szó sincs. Kuncogás szerű hangot adtam ki a gondolatra, hogy mit tehetne velem. Ő felhúztam a szemöldökét, gondolom furcsállva, hogy eszemben sincs egy kicsit sem megaláztatni magam a félelmem kimutatásával. Elmosolyodtam.*

*Srác furán nézett rám. Levettem a napszemüvegem a háttal álltam neki, így nem láthatta milyen színű a szemem. Lesepertem a dzsekimről a koszt.*
- Mi a baj? Látom hogy valami nem stimmel. *Mondtam Kedves hangon és lassan felé fordultam és tippeltem egyet. Tuti tudja mi vagyok, mert különben nem cövekelne így a földbe. Villám gyorsan odafutottam elé és mélyen a szemébe néztem amitől majd össze csinálta magát.*
-Ne ordíts. Ne fuss el és ne ijedj meg, nagyon. *Mondtam meggyőzően amitől egy pillanatra megnyugodott, bár most nem használtam a képességem.*

*Zsörtölődve, gondolkodtam egy picit, amíg Ő a szemétben turkált.*
"Túl erős, ahhoz, hogy normális ember legyen. Sőt. Ahhoz is, hogy ember legyen. Talán... Nem!"
*Még gondolni sem mertem rá, hogy ez a srác is a kedvesem fajtájából való legyen. Pedig nagyon úgy tűnt. Felmértem, és minden ismertetőjegy megvolt rajta. Görcsbe rándult a gyomrom. *

-Mi az? *Kérdeztem értetlenül. Zavart hogy nem tudtam mire célzott, kicsit idegesítő ha nem érted az embereket. Velem most pont ez történt. Kicsit értetlen vagyok.*
- Nem tetszik a kocsi, igaz? Nem a legjobb fajta... *Mondtam félig sajnálva majd az egyik konténerhez mentem és elkezdtem benne kutatni. Láttam hogy a srác fura fejjel néz rám.*
- Ööö... a sulis projecthez kell felhasználni kidobott anyagokat. Nem vagyok csöves.*Mondtam kimagyarázva magam és találtam egy csöves kesztyűt vagyis aminek le voltak vágva az ujjai és felhúztam a kezemre.*

*Felhúzva a szemöldököm, hümmögtem párat. Egy kicsit morcos voltam, amiért tényleg arcoskodni próbál, de főleg az bosszantott, hogy én ilyet biztosan nem tudok. A srácnak igazán bosszantó aurája volt, amit általában díjazok, mert én is hasonló egyéniség vagyok. Közelebb léptem a járműhöz, majd megbizonyosodtam róla, hogy nem annyira horpadt. Kinyitottam az ajtaját, majd beszálltam. Kiengedtem a kéziféket, majd beindítottam a motort, ami monoton hangon felhördült. Végigsimítottam a bőr ülésen, majd leállítottam és kiszálltam.*
-Haver...* sápítoztam, amiért így megrongálta a kocsit, ami valószínű nem az övé volt.*

-Te tudsz ilyet? Mert ha nem akkor végül is annak szántam, mint látható, de inkább hagyjuk. *Mondtam nevetve és elmerengtem azon, hogy neki mennyire is fájna ez.*
-Okés, ha már az erőfitogtatásnál tartunk mutass te valamit. *Mondtam felvetve az ötletet, legalább nevetek egy kicsit. Kivételesen nem a kaját látom ebben a srácban. tök vicces egyéniség.*

"Mi a..."
*Az előtte álló fiú egyszerűen belerúgott az autó oldalába. Sőt. Nem, hogy belerúgott, még be is horpadt. Meglepődöttségnemet nem kimutatva továbbra is higgadtan mértem fel a helyzetet. *
- Hn. Most arcoskodni próbáltál? * kérdeztem rá hirtelen, hisz nyilvánvaló volt az erőfitogtatása. Egy mosollyal körítve léptem oda hozzá.*

" A kis mogorva..."
- Oh, az remek. *Mondtam debil fejjel. majd hátat fordítottam és berúgtam a kuka mellett lévő kocsi oldalát, majd lassan visszasétáltam az ember felé.*
- Úgy látom unatkozol. Nem csinálunk valamit? *Mondtam lezser hangon miközben a kezemet néztem.*

*Nyugodt lassú léptekkel sétáltam a városban. Nem volt a legmelegebb nap. Sőt. Egyszerű csőszárú farmer és egy pulcsit viseltem. A vékony anyagon szitaként fújt át a szél, de nem igazán fáztam. Betértem a sikátorba, abban a reményben, hogy nem lesz ott senki és végül egyedül maradhatok, de a magamban dédelgetett tervem egy szempillantás alatt romba dőlt. Persze, hogy mielőtt sarkon fordulhattam volna, megszólított a srác. *
"Kellemetlen."
*Felé fordulok,és a következő szavai egy kicsit megdöbbentenek. *
- Nem, nem hiszem, hogy ismernénk egymást.*mondom nemes egyszerűséggel mély reszelős hangomon. Kis váratva újra megszólaltam.*
-Épp ide készültem.

*elkocsikáztam egész a város szívébe és egy az autót a sikátor végében megfogtam és oldalazva becipeltem és leraktam nagy konténer mellé. Nevettem egy nagyot mert büszke voltam magamra hogy ilyen erős vagyok, még nem szoktam meg. Észrevettem hogy egy ember épp besétált a sikátorba. "remek, vége a mókának" *gondoltam unottan majd közelebb léptem hozzá miközben felvettem a napszemüvegem*
-Szia. Merre mész? Én ismerlek téged. *mondtam neki habár nem volt igaz. Ebben a város állítólag szinte mindenkit ismerek, de most persze nem emlékszem senkire. Lehet ez a srácot is ismerem, habár az arcáról semmi konkrétat nem olvastam le.*