Melanie szobája

*A ház előtt visszaalakultam és felkaptam a pólóm. Próbáltam észrevétlenül beosonni a szobámba, mert nem akartam összefutni senkivel. Amikor sikeresen felértem a szobámba, lehámoztam magamról a felsőt és egy törölközőt csavartam magam köré, úgy indultam a fürdőszobába.*
- Melanie te vagy az? *hallottam Nagyi hangját a konyhából.*
- Igen, mama. Bálba megyek este, csak hazajöttem a ruhámért. *mondtam, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam, majd ismét magam köré csavart törölközővel visszasiettem a szobámba. Kinyitottam a szekrényem és válogatni kezdtem az elegáns ruháim között. Sokáig vacilláltam egy olívazöld és egy sötét estélyi között, de végül a fekete koktélruha győzött. Kikészítettem az ágyra, majd megszárítottam a hajam és hajsütő segítségével tettem bele pár mesterséges göndör tincset. Ezután nagy nehezen kiválasztottam a megfelelő fehérneműket, gyorsan magamra kaptam a ruhám, és elégedetten nézegettem magam a tükörben. Mesésen néztem ki abban a pánt nélküli ruhában. A tekintetem az órára tévedt, ekkor vettem észre, hogy már csak egy fél órám van 7ig. Bevágódtam a tükör elő és villámsebességgel készítettem magamnak egy szolid sminket. Ezután még 20 percet tököltem a megfelelő cipő kiválasztásával, de végül sikerült egy a ruhához illő több pántos magassarkút felvennem.*
"5 perc múlva 7." *gondoltam magamban, miközben száguldoztam kifele az ajtón.*
- Melanie várj már egy kicsit! *szólt utánam Nagyanyám.*
- Most nem Mami, már így is késésben vagyok! Holnap jövök! Szia! *köszöntem gyorsan el, majd tipegve elindultam Roberthez.*
"Csak a bokám ne törjem ki, amíg odaérek."*gondoltam magamban, miközben életveszélyes tempóban igyekeztem az úton.*

*Amint a szobámba értem az ágyra vetettem magam és fülig érő vigyorral öleltem magamhoz a párnám.*
- I wanna live for love, wanna live for you and me... *dúdolgattam halkan egyik kedvenc számom, amikor kopogtak az ajtón.*
-Gyere. *szóltam ki, mire Marina dugta be a fejét az ajtón.*
- Mel... kérdezhetek valamit? *kérdezte suttogva.*
- Persze. Gyere ide.*mondtam és megpaskoltam az ágyat.*
- Szóval...*nagyon lefoglalta a takaróhuzat mintázata, így meg kellett bökdösnöm, hogy folytassa.*
- Öm... voltál már szerelmes? *kérdezte halkan. Elnevettem magamat és magamhoz öleltem kishúgom.*
- Megsúgok neked valamit. De ezt nem árulhatod el senkinek. Ez lesz a mi kis közös titkunk. Jó? *kérdeztem, mire felcsillant a szeme és hevesen bólogatni kezdett.*
- Igen. Most is az vagyok. De a Nagyinak egy szót se! *mondtam neki mosolyogva, mire fülig érő vigyorral elindult kifele.*
- Hé, állj csak meg! Miért is voltál erre kíváncsi?*kérdeztem rá arra, amit a nagy izgalomban teljesen elfelejtett mondani.*
-Á, nem lényeges! Jóéjt! *köszönt el és még mindig vigyorogva kisétált az ajtón.*
"Csak nem? "*gondoltam magamban, mire megint vigyorogni kezdtem.*"Na erről, még kifaggatom."*gondoltam magamban, majd elővettem a füzeteim és olvasgatni kezdtem az anyagot. Így füzetestül, ruhástól nyomott el az álom.*

*Reggel, nagyapa keltett.*
- Uhh, Papi bocsi. Annyira fáradt voltam, hogy... *magyarázkodtam, amiért lemaradtam az előző esti 'Randinkról'.*
- Semmi. Úgyis sejtem miről van szó. De siess, vár a suli. *mondta suttogva, nehogy a Nagyi meghallja.*
- Jesszus. Tényleg! *kipattantam az ágyból, és a Nagypapit is majdnem felborítva rohantam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és bedobáltam a táskámba a cuccokat, majd kiviharoztam a házból. Őrült tempóban kezdtem futni a suliba.*

...