Robert szobája

4 hónap után újra itt a fórumon Robert Ezt a játékot egy kicsit befagyasztom !! ( fontos dolga akadt Robert-nek megakarja nézni Rómában a Colosseumot

*Végre Robert is rájött, mire céloztam. Óvatosan tapogatni kezdte a hasam. Én csak az arcát figyeltem, vártam a reakcióját. Amikor megláttam, hogy könnybe lábad a szeme, rá kellett jöjjek, hogy rossz következtetést vont le.*
- Robert... *sóhajtottam.* - Ez nem jó. Ennek még nem szabadna ott lennie. *Rob továbbra is a hasam tanulmányozta áhítatosan.*
- Hogy? *kérdezte, de láttam rajta, hogy teljesen máshol jár.*
"Hogy értessem meg vele, ha egyszer képtelen rám figyelni?"*meguntam a várakozást, ezért megszakítottam a kapcsolatot a dudor és a keze között.*
- Hogy mit mondtál? *nézett végre rám.*
- Azt, hogy valami nem úgy történik, ahogy annak kellene. Ez így nincs rendjén. *mutattam a hasamra. Rob megint értetlenkedve figyelt, a szeme a hasam és az arcom között cikázott.*
- Figyelj... ez a magzat maximum 2 hetes lehet. És mégis olyan mintha már 1 hónapos lenne. *mutattam rá a tényre.*
- Nem tudom, miért. De egy biztos. A magzat nem úgy fejlődik, ahogy kellene. *szögeztem le a tényeket.*
- És van még valami, ami aggaszt. Volt egy fura álmom. Egy órát láttam, ami 4 óránál megállt. Szerinted ez mit jelenthet? *néztem rá érdeklődve.*

*Mikor felöltöztem egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt ahol Melanie elbambulva állt a tükör előtt... Rá is kérdeztem, hogy mi a baj, amire megint csak egy egyszerű lerázó választ adott, hogy elgondolkodott valamin. Mivel én utálom a titkolózást ezért nem is próbált már tiltakozni elkezdett feltenni ilyen apró kérdéseket. Sajnos semelyikre se tudtam választ, olyan volt mint egy " kérdezz- felelek " játék, majd közelebb sétált hozzám, akkor már fel voltam rá készülve, hogy magamhoz rántom és hosszasan megcsókolom. Ez a terv kudarcba fulladt ugyanis az egyik kezemet elkapta és a hasára helyezte ahol egy dudort éreztem. Ekkor már mint egy villanykörte, megvilágosodott bennem, hogy mi a helyzet. Erre már megszólalni se tudtam egyszerűen könnybe lábadtak a szemeim és próbáltam óvatosan jobban kitapogatni...*

"Ezt majd megmagyarázom később..."*gondoltam és a fejemhez kaptam, amikor ismételten belenyilallt a fájdalom. Elindultam hát a fürdőszobába, hogy megmosakodjak és keressek valamit a fejemre.*
-A polcon találsz fájdalomcsillapítót. *segített ki Robert. Kis időbe telt, mire megleltem azt a vacak gyógyszert, gyorsan be is kaptam belőle egy szemet.*
"Ezt mégis hogy gondoltad? Mikor még magad se tudod, mitől van az?"*folytattam az előbb megkezdett gondolatmenetet.*
- Melanie? *szólalt meg az ajtóból Robert. Észre se vettem, hogy megint csak állok a tükör előtt.*
- Elnézést. Csak elgondolkodtam. *ráztam meg a fejem, majd ránéztem.*
- Min gondolkoztál? *kérdezte meg, amin már meg se lepődtem. Előtte lehetetlen volt titkolózni, amilyen makacs, úgyis kiszedte volna belőlem, szóval jobb volt túlesni rajta.*
- Nem vettél észre valamit? Valami furcsát? Valami változást tegnap este óta? *próbáltam rávezetni.*
- A-a. *rázta a fejét.*Hacsak nem különös az, hogy én vagyok másnapos, mégis neked fája fejed. *mondta könnyed társalgási hangnemben.*
- Hajj... Nézz meg jobban. *mondtam, de láttam rajta, hogy hiába. Közelebb sétáltam hozzá végig tartva a szemkontaktust, majd amikor odaértem megfogtam a kezét. Robert már mosolyodott és húzott volna magához, de leintettem és a kezét a hasamra vezettem.*
- Érzed? *kérdeztem az arcát fürkészve.*

*Na inkább feküdtem volna én is vissza az ágyba, most sikerült őt is felköltenem... Na mindegy...*
-Figyelj miért nem alszol még vissza?
*Kérdeztem tőle, majd válaszolt is rá, hogy már nem akar aludni, vagyis először azt, hogy nem álmos, aztán helyesbített, hogy nem akar aludni... Elkezdett nyavalyogni aminek a hangjára aggodalmasan figyeltem fel.*
-Mi a baj?
*Vontam kérdőre azonnal, közben a fejére panaszkodott és rögtön elindult a mosdóba.*
-A kis polcon találsz fájdalom csillapítót!!
*Kiabáltam utána, majd a szekrényemhez léptem és felvettem egy térdnadrágot és egy fehér pólót..*

*Érdekes álom volt. Csupán sötétséget láttam. Nem féltem, pedig a fekete semmi jót nem jelenthet. Csak bámultam a semmit és vártam. Vártam valamire, de még magam se tudtam mi az, csak a sürgető vágyat éreztem, hogy végre elérkezzen az a valami. Hirtelen valami fényes tűnt fel a távolban és egyre csak közeledett felém. A hirtelen támadt fényben nem láttam mi az, és már sikítani akartam... behunytam a szemem és felkészültem a becsapódásra és a fájdalomra. De nem történt semmi... Óvatosan kinyitottam a szemem és akkor megláttam... Egy óra. Vagyis valami olyasmi. Más volt, mint a megszokott faliórák. Ugyanaz a beosztás, mégis más. Meg akartam érinteni, ám ekkor az óramutató elindult. Elmosódva pörgött körbe körbe, majd hirtelen megállt... 4 órát mutatott. A szemöldököm ráncoltam, nem értettem mit akar ez jelenteni. A kezem automatikusan a hasamra siklott...*

- Jó reggelt. Korán van még, aludj vissza. *suttogta egy édes hang. Kinyitottam a szemem és Robertet pillantottam meg.*
- Jó reggelt. Nem vagyok már áál...mos.*nyomtam el egy ásítást.*
- Aha. Azt látom. *mondta mosolyogva.*
- Akkor fogalmazzunk úgy, hogy nem akarok már aludni.*mondtam, miközben felültem az ágyon. Hirtelen erős fejfájás tört rám, ezért a fejemhez kaptam.*
- Áuu... *nyögtem egyet. Robert aggodalmasan pillantott rám.*
- Semmi, csak a fejem. Azt hiszem, elmegyek megmosakszok. *mondtam és óvatos mozdulatokkal kimásztam az ágyból. Nyújtózkodni kezdtem, mire Rob felszisszent. Értetlenkedve néztem rá, majd követtem a tekintetét a hasamra.*
- Hát mégsem álom volt... *mondtam halkan, amikor ismételten felfedeztem a kis dudort a hasam helyén.*

*Válaszának a felét úgymond hallottam , majd pár szempillantás alatt elaludtam újra....



Másnap reggel: Arra ébredtem, hogy a jobb karom elvan zsibbadva, hiszen végig azon aludtam egész éjszaka. Mikor felemeltem a fejem és ránéztem az órára elég fiatal volt még az idő! Reggel hat óra.... Oldalra biccentettem a fejem és láttam, hogy Melanie az egyik karomat magához vette és nem engedi el... Próbáltam úgy kibogarászni a karomat a karjai közül, hogy ne ébredjen fel de ez sajna nem sikerült.*
-Jó reggelt. Korán van még aludj vissza.
*Mondtam neki közben gyorsan kihúztam a karom onnan és leültem az ágy szélélre...*

*Még egy darabig idegesen bíbelődtem a fürdőszobában, de amikor rám tört az álmosság, nem volt mit tenni, bementem a szobába. A gyomromat mardosó ideg ellenére muszáj voltam visszabújni az ágyba, olyan szörnyű fáradság tört rám, hogy ha nem teszem, ott esek össze. Így hát bebújtam Robert mellé, aki álmosan mormogott valamit.*
- Bocsi, csak a mosdóban voltam. *próbáltam úgy tenni, mintha valami teljesen átlagos dolog történt volna az elmúlt pár percben. Robert még motyogott valamit, de félálomban volt, így elég nehezen lehetett kiérteni. Hátat fordítva neki elhelyezkedtem kényelmesen, de közelebb húzódott és hátulról átölelt, kezét a hasamra téve. Összerezzentem az érintésére.*
"Lehetetlen, hogy nem tűnt fel neki."*gondoltam magamban, miközben figyeltem, hátha adja valami jelét felfedezésének. De semmi. Halkan szuszogott tovább a fülembe, gyengéden magához ölelve. Nem kellett sok, a halk, ütemes légzését hallgatva megnyugodtam és ismét álomba szenderültem.*

*A hosszú lelkizés után, mind a ketten elaludtunk. Amilyen stressz és indulatok szabadultak fel a mai este nem is csodálkozom azon, hogy ilyen gyorsan / mélyen álomba merültünk. Olyan hajnali egy- kettő óra fele hallottam valami motoszkálást, de nem foglalkoztam vele, hiszen biztos voltam benne, hogy Melanie biztos csak a mosdóba ment ki vécére. Még azt hallottam, hogy visszajött és bebújt vissza mellém.*
-Merre jártál?
*Rá kérdeztem mormogó hangon, " biztos ami biztos " alapon majd kíváncsian vártam a válaszát és egy kicsit ki is nyitottam a szememet, igaz korom sötétbe nem nagyon láttam ki és mi hol van...*

*Robert ledőlt és magához húzott, miközben magyarázkodni kezdett.*
- De ezt már megbeszéltük. Azért nem mondtam semmit, mert még semmi se biztos. Már mondtam, hogy nem akartam fölösleges bonyodalmakat, biztosra akartam menni. De te meg a makacsságod... *sóhajtottam.*
- Egyszer az őrületbe viszel ezzel, az már biztos. *mondtam lemondóan, miközben a mellkasára tettem a fejem és élveztem ahogy apró köröket ír le a hátamon az ujjaival.*
- De ez még akkor se ok, arra, hogy igyál. Főleg nem ennyit. *folytattam rosszallóan.*
- Tudod, létezik jobb mód is a gondokra, mint az ital. Úgy szokták nevezni, hogy... BESZÉLGETÉS. *fejeztem be cinikusan.*
- Oké, oké vettem a célzást. *mondta Robert, mire elmosolyodtam és behunytam a szemem. Azt hiszem el is aludhattam, mert amikor legközelebb tudatomnál voltam, épp a meg nem evett vacsora kívánkozott ki belőlem.*
"A francba. Már megint."*gondoltam magamban, miközben szélsebesen kiugrottam az ágyból és rohantam a fürdőszobába. Még időben.*
"Ez már nem csak egy kis gyomorrontás... Igazam volt..."*ismertem be magamnak, miközben a mosdó felé hajoltam és kiöblítettem a szám, majd egy kis hideg vizet locsoltam az arcomra.*
- Mi a franc? *bukott ki a számon, amikor a tükörben megláttam magam. Majdnem felsikítottam ijedtemben.*
- Mégis hogy? Mi? *értetlenkedtem hangosan. A tükörből már nem az a lány nézett vissza, aki tegnap este volt. Legalábbis külsőre nem. A szétnyílt ingen keresztül látni lehetett egy kis dudort hastájon.*
- Ez... ez... az nem lehet... *hitetlenkedtem továbbra is, miközben a lapos hasam helyén lévő kisebb kidudorodást simogattam a kezemmel.*
"Mégis mi a franc ez? Hogy?"*továbbra is tanácstalanul néztem magam a tükörben, amíg mozgolódást nem hallottam a szobából.*
"Biztosan felébresztettem Robertet."*gondoltam magamban, de valahogy most nem tudtam másra koncentrálni, csak erre a megmagyarázhatatlan testi változásra, ami egy éjszaka folyamán zajlott le rajtam.*

*Felém hajolt és lágyan megcsókolt. Ezt vehetem annak is, hogy megbocsátott de mielőtt lefeküdtünk volna még beszéltem egy keveset.*
-Hát az ivásig az vezetett, hogy miért nem akartál a bálba is elmondani mindent elsőre és miért kellett falazni ezt a dolgot. Ekkor kezdtem el agyalni és elővettem az üveg whiskey-t.
*Magyaráztam neki miközben lefeküdtem az ágyra magam mellé húztam, majd a karomra hajtotta a fejét.*
-De hülye voltam, hogy ittam. Nem kellett volna főleg ennyit, hisz eszméletlen pontra juttatott ez a fél üveg ital.
*Tettem hozzá majd apró csókokat adtam az arcára.*

*Egy darabig úgy ültünk csendben, majd Robert halkan suttogott valamit. Felállt és leült elém, úgy folytatta a bocsánatkérést, majd a fejét az ölembe hajtotta. Önkénytelenül is simogatni kezdtem és még én éreztem rosszul magam, amiért elszomorodott.*
- Semmi baj. Csak az érdekelne, mi vezetett idáig? Miért kezdtél el inni? *kérdeztem kíváncsian, reménykedve, hogy végre meg tudom az okot.*
- Csak hülye voltam. Ennyi. *zárta volna le a témát, de ezt nem hagyhattam. A mai este után annyi már járt volna nekem, hogy normális választ kapjak. De látván mennyire bántja a dolog, inkább nem firtattam.*
"Holnap is lesz nap..."*gondoltam magamban, miközben még mindig a fejét simogattam.*
- Feküdjünk le. Majd holnap megbeszéljük a dolgot. *javasoltam, miközben felemeltem a fejét és a szemébe néztem. Az a mérhetetlen szomorúság ledöbbentett.*
"Miért?"*ez az egy szó fogalmazódott meg bennem, mégse tudtam megszólalni. Csak tanácstalanul néztem a szemeit. Valamit tennem kellett. Lehajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.*

*Ültem ott az ágy szélén egy jó tíz percet majd megkérdezte, hogy mi a baj. Eleinte nem válaszoltam majd amikor oda térdelt a hátam mögé és éreztem a közelségét, megszólaltam.*
-Ne haragudj.
*Suttogtam neki majd felálltam és vele szembe leültem csak törökülésbe.*
-Nem gondoltam semmit komolyan amit lent mondtam, ez a mai nap nem az én napom. Úgy rossz ahogy van.
*Tettem hozzá majd az ölébe hajtottam a fejem.*

*Ültem ott tétlenül a gondolataimba merülve, amíg meg nem hallottam, hogy Robert elzárja a csapot. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok beszélni vele, ha olyan állapotba jön be. Vártam, hogy azonnal bejön, de nem tette, így úgy döntöttem addig átveszem a ruhám és bebújok az ágyba. Gyorsan lerángattam magamról a nadrágom és a felsőm, majd hálóing nem lévén, kivettem egy inget Rob szekrényéből és gyorsan magamra rángattam. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban és úgy vártam, hogy bejöjjön.*
- Megjöttem. *jelentette be és leült az ágy szélére. Eléggé gondterheltnek tűnt, ahogy a könyökére támaszkodva a tenyerébe hajtotta a fejét. Vártam, hogy megszólaljon, de semmi.*
- Robert... *kezdtem halkan* Robert... mi a baj? *kérdeztem ismét, de megint semmi reagálás. Kezdtem megijedni, ezért kibújtam a takaró alól és mögé térdeltem. Vacilláltam, hogy újra megszólítsam, vagy csak várjak csendben, amíg Ő úgy nem dönt, hogy elmondja mi a baj. Végül csak átöleltem hátulról és a fejem a nyakára hajtottam.*

*Válaszait hallatán nagyon megörültem és falról falra dőlve mentem a fürdőszobáig majd ledobtam magamról a nadrágot és beálltam a zuhany alá, esélyt se adva a meleg víznek egyből a hideg vizet nyitottam meg, legalább magamhoz térjek. Mikor befejeztem megráztam magam és egy kanyarnyival jobban vagyok. Még mielőtt vissza tértem volna a szobába még fogat is mostam, semmi esélyt adva Melanie-nak, hogy belém kössön... Megtörölköztem és a köntösömet feldobtam magamra és elől összekötöztem, még vizes hajjal visszatértem a szobába. Ekkora már a járásom is emberibb volt...*
-Megjöttem.
*Mondtam neki már tisztább hangnemmel majd leültem az ágy szélére könyökön megtámaszkodtam és lehajtottam rá a fejemet.*

*Még mielőtt kiléphettem volna az ajtón, Robert elkapott és visszavágta az ajtót, majd a kezeivel a fejem fölött az ajtóra támaszkodva odanyomott.*
- Most hova akarsz menni? *kérdezte, miközben lágyan a szemeimbe nézett.*
- Le a nappaliba. Hogy kényelmesen aludhass.*mondtam közömbösen. Robert újra próbálkozott, ezúttal megcirógatta az arcom.*
- Maradj itt. *kért meg, miközben egy hajtincset az arcomból a fülem mögé tűzött. Egy ideig csak néztem rá, nem mondtam semmit. Kíváncsian fürkésztem a tekintetét... úgy láttam kezd józanodni, de még nem az igazi.*
- Na jó... *sóhajtottam beleegyezően.*
- Menj tusolj le, az ágyban várlak. *mondtam egy kisebb mosolyt az arcomra erőltetve, majd kibújtam a kezei alatt és az ágyhoz sétáltam.*
- Na, most mire vársz? *kérdeztem, miközben lehuppantam az ágyra.*

-Ne csináld már ezt velem.
*Mondtam neki mikor sikerült kikecmeregnie a karjaim közül és az ajtó felé vette az irányt. Felültem az ágyon és én is az ajtóhoz siettem, majd amikor nyitotta volna ki én vissza becsaptam és az ajtóhoz nyomtam.*
-Most hova akarsz menni?
*Kérdeztem tőle és próbáltam valami szép nézéssel levenni a lábáról és kíváncsian vártam a reagálását.*

*Robert nem akart elengedni, sőt csókolgatni kezdett meg egyéb finomságok... Legalábbis máskor azok lennének, de nem most.*
- Most haragszol? *kérdezte mélyen a szemeimbe nézve.*
- Nem, nem haragszom. De ezt most ne. *mondtam és azzal a lendülettel eltoltam magamtól.*
- Majd holnap megbeszéljük, ha kijózanodtál. *közölte, miközben feltápászkodtam az ágyról.*
"Most menj ki, mielőtt meggondolod magad."*erőltettem magamra.*
- Nem haragszom, de ez most több volt a soknál, ezt már nem nyelem le. Feküdj le, pihend ki magad, majd holnap átbeszéljük. *mondtam, miközben sarkon fordultam és az ajtó felé vettem az irányt.*

*Magamra rántottam szerelmemet és nem engedtem el egy percre se hiába ellenkezett.*
-Nem engedlek el.
*Mondtam neki mosolyogva, majd lassan elkezdtem csókolgatni a nyakát. Benyúltam a felsője alá és a selymes hátát simogattam.*
-Na légy szíves viccelődtem csak odalent, amúgy se csináltam semmi rosszat.
*Motyogtam közben próbáltam levenni róla a felsőt de nem engedte.*
-Most haragszol?
*Kérdeztem tőle miközben felemeltem a fejem és mélyen a szemeibe néztem, szinte olvasni lehetett az arcáról azt, hogy mit gondolhat " egy ilyen tapló részeg nehogy lesmároljon már " gondoltam magamban.*

- Birkózóst? *bukott ki a számon, miközben már nem bírtam visszafogni magam, kacagni kezdtem. Felálltam és úgy figyeltem, ahogy próbálkozik a felállással, de még most se éreztem rá olyan erős késztetést, hogy segítsek neki. Amikor végre megállt a két lábán, kicsit megnyugodtam, de amikor vészesen billegve felém közelített rögtön elszállt a nyugalmam. Robert a nyakamba borult, majd azzal a lendülettel az ágyra dőlt. Mindenen nevetett, és úgy viselkedett akár egy gyerek.*
- Játszunk valamit? *kérdezte még mindig röhögve.*
- Igen. Azt játsszuk, hogy te most szépen bebújsz az ágyba és holnapra kijózanodsz. *mondtam miközben kirángattam alóla a takarót és megpróbáltam betakarni, ám Robert elkapta a derekam és magára rántott.*
- Engedj el. Hallod? Amíg ilyen állapotba vagy, nem vagyok rád kíváncsi. *mondtam dühösen.*
- Legközelebb gondolkozz, mielőtt cselekszel. *vágtam oda neki, miközben próbáltam kiszabadítani magam a karjaiból.*

*Hátamra feküdve vártam, hogy ajtót nyisson és segítsen felállni, de ezután a két fellökés után nem is csodálkoztam azon, hogy magamra hagyott és rám hagyta a szenvedésemet. De igaz megértettem a gondolat menetét. Csukott szemmel szét terpesztve próbáltam normálisan válaszolni a kérdésére.*
-Odalent birkózást játszottam.
*Mondtam elmosolyodva majd elkezdtem köhögni. Próbáltam felülni de két próbálkozásom kudarcba fulladt és visszaestem hátamra. Majd harmadszorra már sikerült és felálltam. Szemben Melanie-val megálltam és nagy erőfeszítések árán kinyitottam a szemem, majd megindulva előre átöleltem és szerencsére nem borítottam fel, sikerült az ágyig eltotyogni ahol elengedtem és beleugrottam szó szerint az ágyba.*
-Játszunk valamit?
*Kérdeztem tőle röhögve. Most körülbelül mint egy agybeteg úgy viselkedtem, röhögtem azon is amin egy átlag ember nem röhög.*

*Szörnyű zajokra riadtam fel. Valószínűleg elpisszenhettem, bár ülve nem lehet valami kényelmesen aludni. Fülelni kezdtem, mintha valami állat végigdúlta volna a nappalit. Csörömpölést, halkabb, hangosabb dübbenéseket hallottam. Kezdtem félni.*
- Mi a... *mondtam volna ki hangosan a legelső gondolatom, ám ekkor Robert terült el az ajtó előtt. Nem mondom, mókás látványt nyújtott, és ha nem nézett volna rám olyan keserűen, hangosan nevetni kezdtem volna, de így inkább visszafogtam magam és megdörgöltem a szemem.*
- Te mi a fenét csinálsz? *kérdeztem, miközben megfordult a fejemben, hogy odamegyek és felsegítem, de végül hagytam hadd szenvedjen egy kicsit.*

...