Konyha-Étkező

*Annyira boldog voltam. Szorosan a mellkasához bújtam és élveztem a belőle áradó meleget. Nekem is magas a hőmérsékletem, de mintha Ő most még forróbb lenne. Feküdtünk még ott szótlanul egymáson, majd elnevettem magam a helyzet abszurditásán.*
- Nem akarunk felállni? *kérdeztem, hiszen ha most valaki bejönne el se tudom képzelni mit gondolna rólunk. A konyha kellős közepére terültünk ki. Felhúzódzkodtam ülésbe, majd megvártam, amíg Robert is felül. Felé fordultam és a szemeibe néztem. Csillogott a boldogságtól. Ahogy valószínűleg az enyém is. Egy apró puszit nyomtam az arcára, majd felpattantam és az asztalhoz léptem.*
- Bocsi, megszomjaztam a nevetésben. *mondtam kuncogva, majd öntöttem magamnak üdítőt és nagy kortyokban nyelni kezdtem.*

*Ahogy hirtelen fel akart állni az egyensúlyom ezáltal megingott és a földre terültünk. Ő egyenesen a mellkasomra érkezett. Ott feküdtünk a konyha padlóján mint akik hanyatt vágták magukat egy folton. A mondata hallatán a boldogság szinte úrrá lett rajtam alig bírtam magammal. Ha most nem feküdne rajtam, és nem lennénk ilyen romantikus szituációban ugrálnék örömömbe mint egy ötéves kisgyerek.*
-Ez járt az én fejembe is, hogy vajon te miként érzel irántam. Ezért vagyok most ilyen boldog mert már tudom, hogy az egymás iránti érzelmünk kölcsönös.
*Mondtam mosolyogva, majd átkaroltam.*

"Én is... bevésődtem irántad..."*visszhangoztam a szavakat a fejemben. Egyszer csak olyan szintű örömhullám tört rám, hogy felpattantam. Robert a kezemet fogta, így rántottam volna Őt is, de ehelyett mindketten elvágódtunk. Szerencsésen a mellkasára érkeztem és hangos nevetésben törtem ki.*
- Hát... hát.. ez jó! *nevettem egyre jobban, majd nagyokat lélegezve próbáltam lecsillapítani a nevethetnékem.*
- Én is... én is bevésődtem irántad. Csak.. csak nem tudtam, te hogy érzel. *mondtam és széles mosoly terült el az arcomon.*
"Nem hiszem el... NEM HISZEM EL!"*ordítottam magamban, miközben mélyen Robert szemeibe néztem.*

* " Mert szeret " ezt a mondatot vártam életemben a legjobban, főleg attól aki iránt bevésődtem, de mivel ő is alakváltó az se kizárt, hogy ő is bevésődött irántam. " De szép is lenne " mondtam magamban majd gondolkoztam azon, hogy el kéne mondani azt, hogy bevésődtem iránta, hát ha ezzel megkönnyítem mindkettőnk helyzetét. Gondolkodásom eredménye mégis csak pozitív lett. Beszélek. *
-Szeretsz?
*Kérdeztem még mielőtt mondtam volna bármit is. De a választ meg nem várva elkezdtem azt amit akartam.*
-Hát figyelj az érzésem azonos a tiéddel én is szeretlek, és ha az érzéseim nem csalnak én bevésődtem irántad.
*Magyaráztam miközben megfogtam az egyik kezét és két kezemmel összezártam.*

*Robert viszonozta a csókom. Abban a pillanatban melegség öntött el és repülni tudtam volna az örömtől. Amikor ajkaink elváltak Robert dadogva feltett egy kérdést.*
"Hát ez jó kérdés... Miért is?"*kérdeztem magamtól, majd úgy szint gondolatban meg is válaszoltam.*
"Mert ki akartad deríteni, hogy Ő is érzi e amit te. De ebből kiderült vajon?"magamban vitatkoztam és valószínűleg grimaszolhattam hozzá, mert amikor Robertre néztem eléggé furcsán nézett rám.*
"Na most mit mondjak?"
- Mert Szeretlek. *bukott ki a számon a válasz, már megint gondolkodás nélkül.*
"Gratulálok Mel! te aztán megmondtad!"*gondoltam magamban, de mind végig reménykedtem, hogy Robert is érzi a bevésődést irántam és nem csináltam hülyét magamból.*

...