Repülőtér

// akkor jó XD és ment a válasz a De'Noir Házba//

//nekem sem tűnt fel... //
*A taxiban ülve Roxanne-t figyeltem. Nem látszott rajta, hogy túlzottan kikészítette volna ez a dolog. annyira furcsa volt. Pedig tudtam, hogy léteznek olyan emberek, akik szeretik a vámpírok világát. De vajon miért mindegyik nő? Mikor kiszálltunk a taxiból, még mindig őt figyeltem.*
- Kicsit sem zavar...? *csúszott ki a számon a kérdés.*

//s.: sorry elírtam... nem Forks-ban szállunk le hanem port angeles-ben.. bocsi nem figyeltem..//
*Mire kivergődtünk a tömegből már megvolt a cuccom meg minden. Az ismerős kis Port Angeles-i reptéren voltunk. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.*
-Fogunk egy taxit és hazamegyünk hozzám..*mondtam mosolyogva Alec-nek. Kint sikerült szerezni egy taxit. Bepakoltam és beszálltunk. Megadtam a címemet és már indultunk is.*

*Csendben ültünk az utazás végéig, és amikor a gép végre ereszkedni kezdett, és hirtelen izgatottá váltam. Sosem voltam még egyedül Volterrától távol. Mikor végre valahára közel egy órával később kivergődtünk a tömegből, érdeklődni kezdtem.*
- És most, hogyan tovább? *kérdeztem, kíváncsian.*

*Csendesen pislogtam a fiúra. Szükségem volt pár másodpercre, hogy helyre rakjam magamban a dolgokat. Tudtam, hogy igaza van. De azt is tudtam, hogy engem nem fog bántani. Ő mondta. Én hiszek neki. Egy halvány mosollyal az arcomon megfogtam a kezét.*
-Bízd rám..*mondtam csendesen mosolyogva Alec-nek majd elindultam vele vissza a helyünkhöz. Lassan le fogunk majd szállni Forks-ban.*

- Ha szeretnéd *válaszoltam csöndesen.* - De tudnod kell. Nem tudom mikor jön el a pillanat, amikor... amikor nem leszek képes uralkodni magamon. És nem tudom, hogy mennyire szeretnéd, ha egy gyilkos lenne a közeledben. Mert az vagyok Roxanne. Egy gyilkos. Több embert öltem meg eddig, mint amennyivel te valaha is találkoztál. És nem hiszem, hogy le tudnék állni. Ahhoz, hogy éljek ölnöm kell...

*Vettem egy mély lélegzetet és lassan kifújtam a levegőt, hogy legyűrjem a hirtelen jött pánikot.*
-Velem maradsz, Alec?*kérdeztem csendesen a szemeibe néztem miközben közelebb léptem hozzá kicsit bizonytalanul. Nem tudtam mennyire mehetek közel hozzá hiszen az elöbb sem volt túl jó, hogy olyan közel kerültem hozzá.*

*Meg kellett volna ölnöm. De nem akartam. Hiába tudtam nagyon is jól, hogy a Volturri úgyis elteszi láb alól, ha rá jön, hogy tudja. Mégsem akartam megtenni. Egy részem már el is tervezte, hogy mit fogok csinálni. egyszerűen csak Volterrától, vagy inkább egész Olaszországtól kell távol tartanom.*
- Most meg kéne, hogy öljelek. *mondtam válaszként a kérdésére. Majd folytattam.*
- De nem akarom megtenni. És nem is fogom megtenni. Nem... Nem akarok ártani Neked.

*Nem tudom mit vártam. De smmit nem éreztem. Csend volt, semmi vészjósló zene, semmi villogás semmi. Csak néma megkönnyebbülés. Legalább már nem hazudik és tudom, hogy miért volt olyan furcsa.*
-Most mi lesz?*Kérdeztem és igazából kicsit féltem, hiszen még az is képben van, hogy csak eltesz láb alól, nehogy kikotyogjam a titkát ami amúgy teljesen lehetetlen. Elöbb néznek őrültnek.*

*Ahogy ő közelebb lépett, én távolodtam tőle. tanácstalan voltam. Körbenéztem nem volt itt rajtunk kívül senki sem, és nem hallottam, hogy bárki közeledett volna. Egy pillanat alatt megölhetném senkinek nem tűnne fel... De nem akartam árani neki. Nem is tudtam miért. De életemben először mintha megérteném Cullenéket, azért amilyenek. A franacba! Soha nem akartam ilyen lenni. De most már mindegy... Közelebb léptem hozzá, és a szemébe néztem.*
-Igen. -mondtam higgadtan. - Vámpír.

-A barátnőmet megtalálták vér nélkül... veled látták utoljára... és a szemed... ez nem emberi... nem vagyok elmeháborodott olvastam történeteket...*mondtam kicsit magabiztosabban, de még mindig kicsit akadozva.*
-Ha nem akarod nekem elmondani az igazat... akkor legalább ne hazudj nekem.. Alec...*mondtam csendesen és kicsit közelebb léptem hozzá még 2 lépéssel.*

"Mintha... nem is tudom... Meghaltam volna? Miről beszél? Honnan tudhatja, hogy ki vagyok? Nem ez hülyeség nem tudja. Nem tudhatja...
- Tessék? *kérdeztem, és próbáltam adni a hülyét, de hiába a sok év gyakorlat most nem tudtam annyira eljátszani azt a szerepet, amit eddig gondosan gyakoroltam.*

*Amikor előlépett minden önbizalmam elszánt és hirtelen elmebetegnek éreztem magamat. Aztán a szemébe néztem. Közelebb léptem hozzá, hogy távolabb legyek az emberektől és ne halljanak. Legalább Ők ne. Bizonytalanul néztem a szemébe.*
-Vámpír...*suttogtam. Nem igazán tudtam rendes mondatba paszírozni az elméletemet így röviden tömören csak kimondtam azt a szót ami már percek óta a fejemben zakatolt. Hát még most. Egyre hülyébbnek éreztem magamat.*

*Elbújtam egy kis fülkében. Nem tudtam, hogy ez mi is pontosan, de arra tippeltem, hogy a légiutas-kísérőknek van fenntartva. Mélyeket lélegeztem és próbáltam magamhoz térni. Hirtelen egy halk hangot hallottam. Roxanne.*
"Vajon miért jöhetett utánam? Ennyire furcsa voltam? Mit nem adnék most Cullen gondolat olvasó képességért!"
*Mosolyt erőltettem az arcomra, és kiléptem a fülkéből...*

*Ledöbbenve pislogtam a fiú után. Ez fura volt. Igazából kezdett bennem összeállni egy kis kirakós. Amikor megtalálták a barátnőmet akkor egy csepp vér sem volt benne. És Alec-kel látták utoljára. A szeme vörös...hirtelen eszembe jutottak a rémmesék. Az éjszaka démonairól akik vért isznak. Vámpír. Ott a repülőgépen összeállt minden. Enyhén remegő kezekkel kapcsoltam ki az övemet és kicsit bátortalanul indultam el utána. Mégegy lépés és mégegy... *
-Alec!*szóltam kissé bátortalanul amikor nem találtam.*

*Felszálltunk a gépre és kicsit kezdett aggasztani Roxanne közelsége, nem ettem semmit nagyon régóta, csak azt a szerencsétlen kislányt. Amikor felszállás után a vállamra hajtotta a fejét, és én kiakadtam. Megmerevedtem ültemben, és hirtelen felálltam, majd egy szó nélkül elrohantam. Muszáj volt elmennem, nem bírtam volna sokáig még...*

*Jéghideg volt a bőre és ez kicsit aggasztott. Valami nagyon nem stimmelt vele, de van az úgy, hogy az ember az esze helyett inkább a szívét követi. Most inkább Én is ezt tettem. Bizseregtem ahol a bőre a bőrömhöz ért. Végül sikeresen felszálltunk a gépre és leültünk egymás mellé. Vettem egy mély levegőt és az ablakon át figyeltem ahogy felszálltunk. A fejemet Alec vállára hajtottam miközben bambultam ki az ablakon.*

*Hallottuk, hogy a gép hamarosan felszáll, ezért elindultunk, hogy időben felszállhassunk. Roxanne megfogta a kezemet, és úgy vezetette keresztül a tömegen. Nem fél megérinteni engem. "Némelyik ember annyira nem törődik azzal, hogy mit súgnak az ösztönei.", de még is boldog voltam, és magamnak sem tudtam megmagyarázni miért, annyira régen volt már, hogy valaminek igazán örültem volna...*

*Lassn bólintottam bár kicsit azért elgondolkoztatott, hogy azt mondta, hogy 'ígéri'. Ezt azért nehezen ígérheti meg valaki. Most az a lényeg, hogy minél elöbb eltűnjünk innen amíg nem esik baja még valakinek. Ekkor bemondták a hangosbemondóba, hogy megkezdődik a felszállás. Egy halvány mosollyal Alec-re néztem és megfogtam a kezét majd megindultunk, hogy felszállhassunk a gépre.*

*Megdermedtem. Csak nem arra a lányra gondol, akit én ettem meg? De persze, hogy arra gondolt. Nyeltem egy nagyot.*
- Ne félj! *mondtam csendesen.*- Nem esik bajod. Neked biztosan nem. Ígérem. *tudtam, hogy furcsán kétértelműen hangzott, de így jobban tetszett, hogy nem hazudtam neki... olyan nagyot.*

-A barátnőmet akit az éetteremben mutattam be neked... megölték...*mondtam csendesen miközben az arcát figyeltem. A barátaimra pillantottam majd vissza Alec-re.*
-Félek..*mondtam ki végül neki csendesen.*

*Zavart, hogy Roxanne annyira más volt, mint általában. Vajon mi történhetett. Bólintottam, és némán követtem, ahogy kivezetett a barátai köréből. Megálltunk egy ablak mellett, és néztem, aohyg egy gép éppen most száll fel, miközben vártam, hogy a lány megszólaljon.*

?Eggyel kevesebben voltak a többiek. Az egyik barátnőm eltünt. Illetve csak a holtest lett meg. Nem volt benne vér. És elvileg Alec-kel látták utoljára. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok csak odamentem a fiúhoz.*
-Beszélnünk kell...*csak ennyit mondtam teljesen színtelen hangon Alec-nek.*

*Láttam, hogy Roxanne kerülni próbál engem. Először nem értettem miért, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg rájött, hogy valami nem stimmel velem. A kérdés csak az, hogy mennyire állt össze benne a kép...*

-2 óra múlva... lassan le kell adni a csomagokat...és jönnek a többiek..*mondtam csendesen és inkább nem néztem rá. Lassan előkerült még pár ismerős arc és leadtuk a csomagokat majd a váróteremben tovább ücsörögtünk.*