Veranda

*Leparkoltam a motort és bevittem a garázsba és végül bementem a nappaliba.*

*Baszki... Meghalok. Azt hittem, leszek olyan erős, hogy elmenjek. Hát, úgy néz ki, nem. Vámpírként talán, de így most, hogy ember vagyok megint... Összeestem a fűben és halkan zokogni kezdtem. Nem akartam pont itt, de egyszerűen nem voltam képes felállni. Talán el tudok menni, mielőtt elküldene melegebb éghajlatokra. Kár volt kikezdenem Lizával. Akkor nem történt volna semmi. Bementem volna, és megmondtam volna, hogy én még ugyan az az idétlen kislány vagyok, aki egy ovis szintjén áll, de nem tudtam. Most már nem én voltam. Talán soha többé nem lehetek az, aki voltam. Maradhatnék ember, de akkor sem én lennék.*

*Lassan bólintottam és lassan becsuktam az ajtót.Danielle Moore halott volt.Ez aki odakint volt egyszerűen nem Ő volt.biztosan nem.Visszamentem a nappaliba.*

*Pontosan erre számítottam, de így, hogy Tőle hallom, hihetetlen szarul esett. Nem bírtam tovább, könnyek szöktek a szemembe. Sikerült visszaváltoznom? Hát, most épp marhára nem érdekelt, mi vagyok.*
-Hát.. Akkor én nem is rabolom tovább az idődet. *mondtam, miközben megtöröltem a szemem és vártam, hogy rám csapja az ajtót, amíg én lassan elkecmergek innen.*

*Hatalmas kiskutyaszemekkel méregettem a lányt.Ez nem az a lány volt aki elment.*
-Elmentél és most meg...nem vagy ugyanaz...látom a szemeden...érzem rajtad...akármi is történt én...hogy tehetted ezt?Velem?Velünk?*kérdeztem halkabban a suttogásnál.Hihetetlen csalódás robbant szét a testemben.Amikor először láttam maga volt a megváltás az a fura lány...most meg..most meg tökéletes volt..de a tökéletességgel valami rosszértelmű furcsaság járt..*
-Tudod csak az rémít meg...hogy a lány aki esküszöm különleges volt..egyszerűen...elveszett...

...