Nappali

- Majd Caleb elmondja. De én most lépek, mert Jazz egyedül van a kicsivel és jobb, ha azért én is ott vagyok Vele *kacagtam* Majd beszélünk. Telefonon, vagy bárhogy máshogy is elértek. Na sziasztok! *integettem, és szó nélkül leléptem. Hazafelé indultam*

*Alice és Caleb beszélgetése közben toppantam be*
- Sziasztok! *intettem mindkettejüknek. Caleb már elém jött és lelkesen megkérdezte, hogy hogy sikerült az akció* Jól, nagyon jól! *mosolyogtam rá vidáman* Na miről szólt a csevely? *húztam fel a szemöldököm és Alice-re vigyorogtam*

- Hű, ehhez tényleg erősnek kell lenni. Gratulálok a bátyád menyasszonyának. Pont egy bernipásztorom volt régen. *Mondtam meglepve majd elmosolyodtam.*
"Érdekesen ijesztő ez a lány. Lehet, hogy nem csak a jövőbe lát?" *Töprengtem mikor hallottuk, hogy egy kocsi befordul a ház elé.*
- Megjött Michelle. *Mondtam és majdnem felugrottam örömömbe.*
- Helló Doktornő! Hogy sikerült az akció? *Köszöntem neki mosolyogva.*

- Hát én már megszoktam. Kezdetben nehéz, de ha van melletted valaki, aki ösztönöz arra, hogy ne csinálj baromságot, akkor könnyebb lesz az egész. Bátyámnak, Edwardnak most változott át a menyasszonya vámpírrá, akinek hatalmas az önuralma az újszülöttekhez képest. Még fél éves sincs, sőt... negyed éves sincs, de még nem ölt embert. Ez vámpírfüggő. Kinek mekkora az ereje erre... *magyaráztam*
- Szerintem képes leszel. A bernipásztorokat szeretem. *kacsintottam rá*

*Ezután egy rövid ideig csendben voltam és azon gondolkoztam amiket Alice mondott.*
"Nem hangzik rosszul. Remélem tényleg bejön amiket mond."
- Ez már ugyan nem jóslat de talán válaszolsz rá. *Mosolyogtam rá.*
- Milyen az az életmód? Nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek? *Kérdeztem.*
- Tudod... még régen... mikor ember voltam volt egy kutyám akit imádtam. Szerinted képes leszek arra, hogy csak képletesen zabáljam meg? Vagy egyáltalán a kutya képes lesz nyugodtan élni mellettem? *Kérdeztem és reméltem, hogy kedvező választ ad.*
"Rég letettem arról, hogy háziállatom legyen de most, hogy láttam Michelle lovát... talán... esetleg mégsem olyan lehetetlen."

(Köszönöm, nincs több kérdésem. Jöhet a következő tanú. )

- Hát eddig még tartósnak bizonyul. Tudod, a jövő, amit látok az változhat. Ha most így maradtok... Akkor az lesz, amit látok. De bármi közbeszólhat. Szóval a jövőt meg lehet változtatni, alakítani lehet rajta. Mikor még nem döntötted el, hogy veszel egy lottószelvényt, addig még ebben a házban láttalak, de miután eldöntötted, egy szebben és egy nagyobban. *kacsintottam rá*
- Az életmódrol pedig annyit, hogy eleinte nem teljesen. De szerintem ha próbálkozol, akkor menni fog. *magyaráztam*

[ az izgi kérdések : D ]

- Szóval egy-két hétig még biztosan együtt leszünk. *Értelmeztem a szavait.*
- Csak annyit mondj még, hogy utána is tartani fog még hosszabb ideig? *Kérdeztem.*
"Talán ez egy tartós kapcsolat lesz. Én mindképp örülnék neki. Ha Michelle is akarja."
- Következőőő... *A legfontosabbat már feltettem így gondolkoztam mi is a következő fontosságú.*
- Ja, igen. Nem tudom feltűnt-e a szemem. *Mondtam és Alice-re néztem.*
- Sikerülni fog, hogy átszokjak a vega életmódra? *Tettem fel a következő kérdést.*

- Hát minden jó lesz... Egy-két hét és feloldódtok ketten. Nem mondok semmi konkrétat, mert nem jó, hogyha a jövőre alapoztok, olyan amilyet én tudok... Érted. *mosolyogtam rá* szóval ne félj, nem lesz semmi, amitől félned kellene.
- Következő?

*Elvigyorodtam mikor láttam Alice milyen lelkes lett. És Michelle is boldognak tűnt.*
"Mintha legalábbis ők nyernének holnap." *Miközben Alice mesélt megcsörrent Michelle csipogója és azonnal elrohant.*
- Nem sokáig marad a kórházban úgyhogy húzzunk bele. *Csipogta Alice.*
"Ő már csak tudja." *Bólintottam.*
- Szóval kérdezhetek? Bármit? *Kérdeztem kicsit kétkedve.*
- Igen. *Mosolygott Alice.*
- Akkor mesélj valamit... lehetőleg biztatót... Michelle-ről és rólam. *Kértem a legfontosabbat először, ha esetleg nem lenne időnk sokra.*

*Megcsörrent a csipogóm. Tudtam, hogy ez egy fontos hívás vol, így elköszöntem hiperszuper gyorsan, rájuk néztem, majd vámpírfuttában elindultam a kórházba*

- Juj *sikkantottam fel*
- Ez a beszéd! Ezt a hozzáállást szeretem. *tapsikoltam és vigyorogtam*
- Áááá milliomosnak lenni nem rossz. *vigyorogtam rá* Konkrétan minden olyan vámpír, aki letelepedik valahova és úgy él, mint én és a családom, az milliomos. * vigyorogtam, miközben regéltem*

"Igen, biztosan komolyan gondolta. Segíteni szeretne, csak..." *Gondoltam mikor Michelle-re néztem.*
- Amúgy meg ki tudja, hogy megmondtam neked a 'tutit' *Kérdezte Alice mire vállat vontam.*
"Senki... csak a lelkiismeretem fog háborogni miatta. Hú, nekem már lelkiismeretem is van? Mióta?" *Kérdeztem magamtól miközben Michelle mosolyogva nézett rám.*
"Csak mióta ismerem Őt." *Válaszoltam meg a kérdést majd én is rámosolyogtam.*
- Amúgy is te leszel, az egyedüli nyertes. És látom, hogy megnyered, mert hát csak mert látom. *Vigyorgott Alice. Lassan bólintottam egyet.*
- Végül is nem olyan szörnyű ha milliomos az ember, nem? *Mosolyogtam Michelle-re.*
- Akkor holnap első dolgunk lesz lottót venni. *Jelentette ki vigyorogva.*
- Rendben. Holnap elmegyünk. *Egyeztem bele végül.*

- Szerintem komolyan gondolta. *mondtam Calebnek, Michie-re utalva*
- Amúgy meg ki tudja, hogy megmondtam neked a 'tutit' *a kezemmel idézőjelet mutattam*
- Amúgy is te leszel, az egyedüli nyertes. És látom, hogy megnyered, mert hát csak mert látom. *vigyorogtam*

- És mi van akkor ha holnap péntek? *Kérdeztem.*
- Ezek most komolyan a nyerőszámok? *Kérdeztem meglepetten. Michelle vigyorogva bólogatott.*
- Komolyan gondoltad, hogy nyerjem meg a lottót? Ez kicsit fura... szerintetek szabályos ez, hogy valaki megmondja nekem a tutit én meg így viszem a el nyereményt? *Kérdeztem kicsit halkabban.*
"Ez is olyan mintha lopnék. De eddig legalább úgy csináltam, hogy nem volt feltűnő. De mi van, ha pont elviszem valaki elől akinek tényleg szüksége lenne rá?"

- Kis butus. Egy: holnap péntek. Kettő: 56, 75, 67, 23, 6 *soroltam a számokat és szépen vigyorogtam*
"Mikor is kéne összefutnom vele, hogy beszéljek vele?" *gondolkodtam*

- Holnap. Lottószelvényt, veszel! *Nézett rám Michelle majd Alice-re.*
- Igen? Honnan tudod? És miért pont holnap? *Kérdeztem tettetve az értetlent miközben egyik lányról a másikra néztem.*

*Kelletlenül, de kivánszorogtam a kocsihoz. Pittyent egyet, mikor kinyitottam a kocsit és a csomagtartóból kivettem Alice táskáját, és mentem is vissza.* "Miért nem ő jött érte?" *Gondolkodtam, miközben visszaértem, Alice kezébe nyomtam a táskát és leültem a helyemre. Caleb furán elgondolkodott, én pedig hosszasan néztem.* "Mivel tömte a fejét Alice?" *Néztem rá a gondolatban említettre. Megráztam a fejem és odafordultam nagy vigyorral az arcomon Calebhez.*
- Holnap. Lottószelvényt, veszel! *Néztem utána Alice-re*

*Alice kiküldte Michelle-t. Azt reméltem, hogy gyorsan válaszol 1-2 kérdésemre.*
- Majd máskor, mikor ketten vagyunk, jó? *Suttogta Alice, majd azt mondta 10 másodperc múlva úgyis vissza jön. Pontosan így is volt. Kicsit meglepett, de mosolyogtam mikor Michelle visszajött.*
"Mikor ketten leszünk. Jó, és az mikor lesz? Vajon miért ilyen titokzatos? Lehet valami olyat lát amit Michelle-nek nem kellene tudnia? Lehet valami rossz?" *Töprengtem. Észrevettem, hogy Michelle figyel így gyorsan rendeztem a vonásaimat és újra rámosolyogtam.*

*Michie-nek odadobtam a kocsikulcsot. Egy meglepett arcot vágott.*
- Hozd be a táskám a kocsiból, kérlek! *néztem rá szépen, olyan cuki Alice-esen*
*Kelletlenül is, de felállt, és kiment, addig eddig elhadartam amit szerettem volna Calebnek*
- Majd máskor, mikor ketten vagyunk, jó? *suttogtam, hogy ne is hallja*
- 10 másodperc és bejön. *dőltem hátra, és halkan elkezdtem visszafele számolni, mikor elértem a nullához benyitott, és a kezembe adta a táskát*
- Kösz Michie!

- Aztaaaa... *Mondtam meglepetten.* Ilyennel még nem is találkoztam az évek során.
- Úgy tűnik nem elég, hogy te különleges vagy még a barátaid is azok. *Mosolyogtam Michelle-re*
- Nem mondott semmit rólam. Á, azt nem hiszem. *Vigyorogtam.*
- De, sorold csak. Mit látsz? És mennyire biztos ez? *Kérdeztem kíváncsian.*
"Mert, ha jobb, mint a jósnő a másik utcában lenne pár komolyabb kérdésem."

(jé, szia Alice )

"Hmm.. szemlátomást jól elvannak" *vigyorogtam magamba*
- Menjünk beljebb! *mondtam. Az ajtót is megdicsértem, és utaltam, hogy milyen pöpec képessége van ennek a Caleb gyereknek*
- Valami olyasmi. *vigyorogtam*
- Jövőbelátó vagyok. *világosítottam fel*
- Szóval Michie nem mondott nekem rólad szinte semmit, mert mindent tudok, látok és.. jaj, hadd ne soroljam! *csilingelt a kacagásom*

*Felkaptam a kosarat, láttam, hogy Michelle újra vigyorogni kezd.*
- Mi az, ennyire vicces látvány egy férfi ruháskosárral? *Vigyorogtam én is.*
- Persze, menjünk beljebb. Jó az ajtó, nem? Szerintem a tulaj észre sem veszi majd, hogy nem is a régi. *Mondtam és megcsodáltam újra a művemet. Leültünk a nappaliba. A pici Alice bevágódott egy nagy fotelba mi pedig Michelle-lel leültünk a kanapéra.*
- Szóval, Alice... honnan tudtad, hogy mi a képességem? Michelle mesélt róla vagy esetleg a te képességed pont valami ilyesmi, hogy kitalálsz dolgokat? *Kérdeztem a lottószámokra gondolva.*

(oke )

*Hiába próbálkoztam egész éjszaka nem sikerült többet kiszednem Michelle-ből. Megnéztünk néhány filmet. Vagyis leginkább csak tettük be az egyiket a másik után de végig beszélgettünk. Reggel hét óra körül Michelle bejelentette, hogy ideje lenne indulnia.*
- Biztos? Nem maradhatnál még egy kicsit? Vagy mi lenne ha kihagynál egy műszakot? *Kértem de hajthatatlan volt. Mosolyogva megrázta a fejét és az ajtó felé indult.*
- Nagyon fogok unatkozni nélküled. *Mosolyogtam rá mielőtt megcsókoltam. Kinyitottam neki az ajtót, kilépett, tett egy-két lépést majd visszajött és megcsókolt.*
- Este találkozunk. *Vigyorgott mert teljesen tudatában volt milyen hatással van rám.*
- Gonosz vagy Ellie. *Suttogtam mosolyogva és még egyszer megcsókoltam mielőtt elengedtem volna. Hosszan néztem utána míg eltűnt az utcában majd becsuktam az ajtót. Vagyis csuktam volna ha lett volna ajtóm.*
"Nekiláthatunk a mai programnak." *Sóhajtottam fel. A fürdőszobába mentem és betettem az első adag mosnivalót majd elmentem, hogy új ajtó után nézzek.*

- Hááát... Majd meglátod. *Titokzatoskodtam és rákacsintottam* "Húú már várom az arcát, mikor megátja Alice-t, hogy milyen jó fej, és hogy megnyeri a lottót.*