Nappali

- Na, jó tuti nem vagy átlagos de azt kétlem, hogy tudnád, hogy kell megnyerni a lottót. Vagy eddig nem említtetted, hogy a vízmozgatáson kívül van más képességed is? *Kérdeztem bár szinte biztos voltam benne, hogy nem ez a válasz.*
- Hogy érted, hogy érezzem magam máris nyertesnek? *Értetlenkedtem de megfogtam a kezét és a hüvelykujjammal cirógatni kezdtem míg a válaszra vártam.*

- Hát mert tudom, hogy kell. *Vigyorogtam rá* "Remélem Alice megteszi, ha nagyon kérem. Remélem" És jól érzed, már érezheted magad nyertesnek. Gratulálok! *Nyújtottam a kezem neki gratuláció gyanánt.*

- Igazad van. *Suttogta végül Michelle mire felsóhajtottam.*
- Köszönöm. *Mondtam és megpusziltam a fejét.*
- Nem baj, majd nyerünk neked Lottót. *Próbálta elviccelni. Röviden felnevettem majd kíváncsian néztem rá.*
- Miért érzem úgy mintha ezt teljesen komolyan gondolnád? *Kérdeztem felvont szemöldökkel megnyomva az 'érzem' szót.*
"Mintha az olyan könnyű lenne. Mintha tudná, hogy kell csinálni, hogy tutira nyerjek." *Gondoltam de magabiztosságot éreztem felőle."

- Mi? *Formáltam az ajkaimmal, de nem jött ki hang a torkomon. Kicsit belegondoltam, és hát igaza van.* "Hogyan is élhetne meg, ha nem így?"
- Igazad van. *Suttogtam, mikor a távolba meredtem*
- Nem baj, majd nyerünk neked Lottót. *Próbáltam elviccelni az egészet.*

"Én megkérdeztem... ő is megkérdezi. Ez logikus. Számolnom kéne ilyen dolgokkal..."
- Öhm... nem, nem dolgozom akkor se, ha egy helyen maradok. Próbáltam de nem sült ki belőle semmi jó. Nem igazán tudtam legyőzni a vérszomjamat. *Feleltem feszengve.*
- És akkor miből élsz? *Kérdezte meg Michelle.*
"Hazudhatnék, de, ha később kiderülne az igazság és, hogy ráadásul még hazudtam is az sokkal jobban zavarná."
- Az a helyzet, hogy... én... olyan vagyok mint Robin Hood. És... én vagyok a szegény. *Próbáltam körbeírni.*
- Te lopsz? *Nézett rám meglepetten Michelle. Tudtam, ha lehetséges lenne most lángolna az arcom. A pillantása, a hangsúlya... teljesen elszégyelltem magam.*
"De könyörgöm, hogy máshogy élnék, ha nem így. Képtelen vagyok arra, hogy más emberek körül dolgozzak. Muszáj ehhez folyamodnom... nekem se tetszik de nem látok más megoldást."
- Igen, de... csak olyanoktól akiknek fel sem tűnik. Úgy értem tényleg csak az olyanoktól akik kőgazdagok és észre sem veszik ha elemelek néhány dollárt. *Próbáltam kimagyarázni és remélem Michelle nem ítél el teljesen.*
- Ellie... tudom, hogy ez rossz de nem tudom másképp megoldani. *Tettem hozzá suttogva mikor egy ideig nem válaszolt.*


(tudom... xDD)

[Ó de kár, hogy nem tudok elaludni a karjaidban, mert szeretnék X D]

- Neked nincs munkád? *Kérdeztem meg kis idő múlva* Helyesbítek.. Amikor egy helyen maradsz valameddik, csinálsz valamit? Vagy nem..? A vér miatt? *Halmoztam el kérdésekkel*

- Még szerencse. Egyelőre ez is bőven elég volt. *Mondtam mosolyogva miközben megkerestem a filmet.*
- És még mit fogunk csinálni a maradék 8 órában körülbelül? *Kérdezte Michelle.*
- Nem tudom. Bármit amit szeretnél. *Mondtam mosolyogva és elindítottam a filmet. Visszaültem mellé és az ölembe húztam úgy mint az előbb.*
"Ha más nem is legalább ennyi jár nekem."

- Más még nem tudok mondani. Nem jut eszembe több. *Vigyorogtam rá* Nekem jó a Mr és Mrs Smith. *Mondtam* És még mit fogunk csinálni a maradék 8 órában körülbelül? *Kérdeztem meg*

- Doktornő vagy? Ne már... titokban karate bajnok vagy, megnyerted az ötöslottót, doktornő vagy még valami érdekes? *Kérdeztem vigyorogva.*
- Kedves doktornő nem hagyta kibontakozni Angelinát. *Feleltem tettetett felháborodással amikor láttam, hogy már a szereplőlista megy.*
- Így meg kell néznünk még egy ilyen filmet. Mr és Mrs Smith? Azt mondtad az neked is tetszett. Megnézzük? *Kérdeztem.*
"Nincs jobb ötletem mit csinálhatnánk most a filmezésen kívül. Ez eddig is olyan jó volt. Hozzám bújt és éreztem milyen elégedett így... velem."

(grat xD)

[Juhú! 100. postom : D]

*Megsimogatta az arcomat és megcsókolt.*
- Tényleg igaz. Biztosra akartam menni. *Mondta mosolyogva és én is rávigyorogtam*
- Na ugye! *Nevettem* Ó, és nem nővérke vagyok, hanem doktor.. Szóval ezentúl úgy kérem a szólítást, hogy Doktor [House X DDD] Michelle Forbs. *Vigyorogtam rá teli szájjal.* Csak hülyülök! *Legyintettem. A filmet a kis incidens közben sem állíottuk le, szóval már a szereplők nevét írta ki* Mi legyen a következő? Vagy mit csináljunk? *Kérdeztem* Van pontosaaan 10 órám míg Doktor Michelle Forbs munkába lép. *Mosolyogtam*

- Én tényleg megnyertem az ötös lottót. Na gyere, érezd meg, hogy igazat mondok! Bezzeg ilyenkor nem használod ki, heh!*Mondta komolyan.*
"Hülye lennék nem kihasználni..." *Gondoltam és végigsimítottam az arcán. Az állánál közelebb húztam magamhoz és lágyan megcsókoltam.*
- Tényleg igaz. Biztosra akartam menni. *Mondtam mosolyogva.*
- Csinos kis nővérke lehetsz. *Ugrattam és rávigyorogtam.*
"Szép és okos... veszélyes... Még szerencse, hogy én még veszélyesebb vagyok." *Mosolyogtam magamban.*

*Mosolyogva megcsóváltam a fejem.* "Nem hiszi el, hogy megnynertem. Jó, igaz, hihetetlen.."
- Én tényleg megnyertem az ötös lottót. *Mondtam hót komolyan* Na gyere, érezd meg, hogy igazat mondok! Bezzeg ilyenkor nem használod ki, heh! *Nevettem* És igen a kórházba. Néha besegítek, ha hiányzik az általános orvos. Tudod a magány hosszú idő, főleg ha előtted az egész öröklét. *Magyaráztam*

- Akkor maradok. *Jelentette ki Michelle.*
- De csak azért, hogy ne féljen a kicsi, okos fejed! *Túrt bele a hajamba.*
"Tisztára mintha a kutyája lennék..."
- Vau! *Ugattam mire nevetni kezdtünk.*
- Pénzből meg nincs hiány. Megnyertem egyszer az ötös lottót. *Mondta komoly arccal mire nagyon megdöbbentem.*
- Persze... Ez jó volt, majdnem elhittem. *Feleltem vigyorogva.*
"És nem mondja... nem mondja... vajon azért mert ő még nem meri vagy nem is akarja?" *Gondoltam mikor Michelle épp, hogy csak válaszolt a célozgatásomra.*
- A kórházban? *Visszhangoztam meglepetten.*
- És mit csinálsz? Segítesz a vérvételnél? *Kérdeztem nevetve.*

- Akkor maradok. *Jelentettem ki* De csak azért, hogy ne féljen a kicsi, okos fejed! *Túrtam bele a hajába, és megborzoltam, mint kutyákon a szőrt.* [saját: Nevetsz, ugye? X D] Nem dolgozok jelenleg semmit. Pénzből meg nincs hiány. Megnyertem egyszer az ötös lottót. *Vigyorogtam* Egy barátnőm segített. "Meg kell látogatnom Alice-t valamelyik nap." *Döntöttem el csendben, magamban.*
- Elég idegesítő volt nem? Mármint egyértelmű, ha itt vagy velem, hogy... együtt vagyunk... és még így is képes volt arra, hogy a szemed előtt dugja le a nyelvét a torkomon. Ez sem tetszett gondolom. *Mondta fintorogva.*
- Hát nem nagyon. *Ültem le a kanapéra újra és eszembe jutott valami*
- Várj! *Fordultam felé* Mégis van dolgom holnap. Most jut eszembe. *Ráztam meg a fejemet rosszallóan.* "Jól van Michie, gratulálok." Segítenem kell a korházban. *Vigyorogtam, mert láttam Caleb döbbent arcát.*

- Maradhatnál. *Mondtam és kicsit megszorítottam a kezét miközben rámosolyogtam.*
- Persze csak, ha nincs jobb dolgod. Dolog. Dolgozol valamit egyébként? *Kérdeztem hirtelen.*
- Igen, leszólt téged és eléggé rám mászott... *Mondtam fintorogva.*
- Elég idegesítő volt nem? Mármint egyértelmű, ha itt vagy velem, hogy... együtt vagyunk... *Mondtam ki és felnéztem mit szól hozzá.* és még így is képes volt arra, hogy a szemed előtt dugja le a nyelvét a torkomon. Ez sem tetszett gondolom. *Ennél már nem is tudtam volna egyértelműbben célozni rá, hogy mondja ki amit szeretnék.*
"Mondd, hogy nem tetszik, hogy kikezdtek a barátoddal. Mondd, hogy úgy tekintesz rám mintha a barátod lennék."

- Látod, lehet nem tudtad volna megütni. *Vigyorogtam rá.* Ezért elintéztem én. *Szünetet tartottam, miközben kérdezett*
- De talán, ha itt maradnál és megnéznénk még néhány filmet az segítene, hogy ne haljak bele az aggódásba reggelre. *Mondta mosolyogva*
- Hm, nem is tudom maradjak? *Nevettem* Hogy mi zavart benne? *Húztam fel a szemöldököm* Hát előszöris EZ-nek nevezett, aztán rádmászott, mint egy ... *elharaptam a mondat végét nehogy csúnyát mondjak* Úgy nem bírom az ilyeneket,mint amilyen az a csaj volt... *Magyaráztam*
"Minden szavam igaz volt, amit mondtam"

- Bocsánat, hogy nem hagytalak téged kibontakozni. De mit is csináltál volna? *Kérdezte Michelle.*
- Hmm... nem is tudom. Ellenkezik az elveimmel, hogy nőket üssek meg de talán a lelkiismeretem megbirkózott volna azzal ha lekeverek ennek a csajnak egy pofont. *Mondtam vigyorogva miközben visszasétáltunk. Az ajtó előtt megálltam, Michelle is felmérte a helyzetet.*
- Nem is tudom. Biztos nem fogok így nyuszikról és szivárványról álmodni mint általában. *Vigyorogtam rá.*
- De talán, ha itt maradnál és megnéznénk még néhány filmet az segítene, hogy ne haljak bele az aggódásba reggelre. *Mondtam és kíváncsian vártam mit válaszol.*
- Egyébként nagyon fura voltál az előbb. Nem gondoltam, hogy ennyire fel lehet téged húzni. Mi zavart annyira ebben a csajban? Hiszen nem is ismerted, nem? *Kérdeztem egy visszafojtott mosollyal.*
"Lehet, hogy féltékeny volt. Legalábbis az én szemszögemből nagyon is annak tűnt. Ahogy leszedte rólam a csajt aztán elhajította..."

*Mikor elintéztem a csajt Caleb akadozva megszólalt*
- Öhm... tudod ez... nem gondoltam volna... *Rámosolyogtam*
- Hát a vámpírerőt ki kell használni. Sőőőt még élveztem is. Nem nagyon használom a szupererőm, csak a futást, és mikor igen, az olyna jól esik. *Vigyorogtam, majd gyorsan váltottam arra a tényre, ami most inkább izgatott* Ez a csaj nem volt normális. Ki volt ez? *Kérdeztem meg*
- Igazából fogalmam sincs... Még a nevét sem tudom. Az erdőben találkoztam vele először és most, hogy követett. *Válaszolta. Kicsit húztam a szám, majd odahívott magához és megölelt.*
- Ne félj tőlem, csak néhanapján török ki! *Suttogtam a fülébe, majd felnevettem* Bocsánat, hogy nem hagytalak téged kibontakozni. De mit is csináltál volna? *Néztem bele a szemeibe, miközben felhúztam a szemöldököm. Visszamentünk a házba. Az ajtó kész káosz volt.* Hm.. azt hiszem, nem alszol ma nyugodtan. Nyitott ajtó... Hm... Bárki bejöhet! *Mosolyogtam* Nem is tudom, hogy nem remegsz már a félelemtől! *Nevettem*

*Becsuktam az ajtót de a csaj egyszerűen kettőbe törte és a nyakamba ugrott. A fülembe nyafogott valami hülyeséget mikor meglátta Michelle-t miközben a mellkasom simogatta. Michelle egy hirtelen mozdulattal szó szerint letépte rólam a csajt és elhajította. Tátva maradt a szám pedig ez még semmi volt. Michelle teljesen szétszedte. Tombolt a dühtől. A másiknak esélye sem volt. Mikor a csaj elrohant Michelle rám nézett.*
- Öhm... tudod ez... nem gondoltam volna... *Kezdtem akadozva.*
- Komolyan félek tőled. *Mondtam egy kis nevetéssel.*
- Ez a csaj nem volt normális. Ki volt ez? *Kérdezte Michelle.*
- Igazából fogalmam sincs... Még a nevét sem tudom. Az erdőben találkoztam vele először és most, hogy követett. *Magyaráztam. Láttam, hogy Michelle még mindig mérges.*
- Hé, gyere ide. *Mondtam és megöleltem.*
- Ahogy mondtad őrült a csaj. Nem érdemes miatta izgatnod magad. Szépen elintézted. Csak azt sajnálom, hogy nem hagytál engem is kicsit beleavatkozni. *Mosolyogtam rá.*
- Menjünk vissza, rendben? *Kértem és megfogtam a kezét és visszamentünk a házba.*
- Szép az ajtó. *Mondtam fintorogva.*
"Teendők holnap: nagymosás, ajtójavítás." *Egészítettem ki a programot.*

"Akkor ki ez a csaj?" *Még mindig a kanapé mellett álltam, mikor Caleb kinyitotta az ajtót, és egy vámpírlány elég kívánatos hangon kezdett el beszélni vele.*
-Jaj, cica azt hitted nem talállak meg? Elég sok szagnyomot hagytál... gondolom véletlenül.*Nyávogta. Mikor Caleb rá akarta csukni az ajtót, a szemét dög, széttörte azt, és Caleb nyakába ugrott.* "Mintha én nem lennék itt, remek. Ott termettem Caleb mellett.*
- Na ide...*Kezdtem volna bele, de a fruska rám sem figyelt, csak Calebet próbálta levenni a lábáról.*
- Tudod, én többet adhatok neked, mint ez itt. *Mondta utálkozó éllel a hangjában az ez szót, ami rám vonatkozott. Végigsimított a kezével Cale mellkasán*
- Ó, cica talán rám az ez szót nem kellene használni. *Szedtem le Calebről, és a kert másik végébe hajítottam. Felállt és a mellkasából egy morgás tört elő* Lássuk mit tudsz! *Húztam fel a szemöldököm, mire nekem indult.* Nem kéne! *Figyelmeztettem és jó hasba rúgtam.* Szépen kotródj innen, és legközelebb gondold meg kit nevezel te EZ-nek! *Kiabáltam, az elrohanó alak után*
"Őrült." *Egész végig próáltam azt tettetni, hogy nem a féltékenység miatt tanítottam móresre, hanem mert féltettem az egómat, ami nagyon nincs.*

- Nem. Nincs igazad. Te nem voltál hibás és addig fogom ezt ismételgetni míg el nem fogadod te is. És úgysem bírod ki nélkülem 24 óráig... *Mondtam vigyorogva.*
- De ha te mégis én nem. Szóval ott fogok ülni a házad ajtajában míg meg nem unod és beengedsz. *Mondtam és komolyan is gondoltam.*
"Nem fogom hagyni, hogy egy csepp bűntudata legyen amiatt ami teljes mértékben az én hibám volt és azt se, hogy kizárjon az életéből." *A gondolataimból egy sürgető dörömbölés riasztott fel. Ideges lettem mikor felismertem a hangot.*
- Mondd azt, hogy van egy nővéred. *Mondta szinte könyörgőn Michelle. Megráztam a fejem és az ajtóhoz léptem.*
"Mi a francot keres ez itt?" *Gondoltam mikor kinyitottam az ajtót és a lány volt az erdőből.*
- Mit akarsz? *Kérdeztem hűvösen.*
- Jaj, cica azt hitted nem talállak meg? Elég sok szagnyomot hagytál... gondolom véletlenül. *Felelte kihívóan olyan hanggal ami arra utalt, hogy egyáltalán nem gondolja, hogy véletlen lett volna.*
- Igen, teljesen véletlen volt. *Feleltem és már be akartam volna zárni az ajtót mikor Michelle megjelent mögöttem.*

(huhh ez gonosz volt... de ötletes xD)

- Ah... *Forgattam a szemeimet* Ha még egyszer felhozod ezt, akkor... akkor... *Kerestem valami jó indokot* ... nem látsz 24 óráig. Na, ehhez mit szólsz? *Húztam fel a szemöldököm* Mindketten nem gondolkodtunk, ennyi az egész. *Mondtam, mikor kopogtattak az ajtón*
- Hééé engedj már be! Tudom, hogy itthon vagy! *Dörömbölt az ajtón egy lány. Kérdő tekintettel néztem Calebre, aki elég bosszúsnak látszott.*
- Mondd azt, hogy van egy nővéred... *Reménykedtem*

[Csak azért, hogy ne menj el olvasni ]

- Na, hadd csináljam én! *Ajánlotta fel Michelle amin nagyon meglepődtem.*
"Ne!" *Akartam tiltakozni egy pillanatig de féltem, hogy megbántom.*
- Tudod vámpír létedre elég béna vagy. *Mondta miközben megbökött.*
- Köszönöm. *Válaszoltam az ingre és a beszólásra is kissé fura hangsúllyal.*
- Gumilabda? *Horkantam fel majd elnevettem magam. A nevetésem mosollyá szelídült mikor megsimogatta az arcom. Felvettem a testtartása tükörképét és az arcára tettem a kezem. Boldog volt és nagyon nem akartam ezt elrontani.*
- Te pedig nagyon kedves. Köszönöm, hogy hajlandó voltál még egy esélyt adni nekem mikor olyan hülye voltam. *Mondtam halkan, mélyen a szemébe nézve.*

*Láttam, hogy nem megy neki nagyon ez az inggombolás.* Na, hadd csináljam én! *Vigyorogtam. Elkezdtem újra gombolni az ingét.* Tudod vámpír létedre elég béna vagy. *Böktem meg a hasát nevetve, mikor végeztem a gombokkal.* Meg pattogsz, mint egy gumilabda. *Vigyorogtam, és megsimítottam az arcát.* De nem baj, vicces vagy! *Mosolyogtam*

- Persze. Tudom, hogy nem úgy értetted. Én sem úgy értettem. *Magyaráztam és lekaptam a pólómat.*
- Egy pillanat. *Mondtam és láttam, hogy Michelle végigmér. Bedobtam a koszos pólót a fürdőszobába a többi tetejére.*
"Remek. A holnapi program: nagymosás." *Átvágtam a nappalin és kerestem egy pólót a szobámban ami tényleg tiszta volt. Visszamentem és leültem Michelle mellé aki mosolyogva megpaskolta maga mellett a helyet.*
- Remélem most már mindennel elégedett vagy. *Mosolyogtam rá.*
- Öhm... nem egészen. Félregomboltad az ingedet. *Vigyorgott rám. Lenéztem a pólómra.*
"Tényleg. Annyira siettem vissza, hogy nem is figyeltem rendesen." *Kigomboltam az inget és újra kezdtem a gombolást, de újra összekevertem a dolgokat.*
"Na, jó már egy inget sem tudok begombolni a jelenlétében..."