Főút

*Gyorsan visszaugráltam a cipőmért majd felhúztam. Elkaptam a kezét, majd húztam magammal tovább. Már nem voltunk messze a házamtól.*
<--- gó a Brooke rezidenciára alias: egy lepukkant srác lakba xD

*Ahogy futottunk hirtelen lefékezett, én meg egyenesen a hátának csapódtam. Azt hittem, hogy a seggre fogok esni, de végül sikerült úgy megállnom, hogy ne essek el. Most már teljesen eláztam. A ruháim, a hajam, egy szóval mindenem. A hajam teljesen benne volt az arcomra. Ahogy Zach elnevette magát, belőlem is kitört a nevetés.*
-Ilyet se mondtak még nekem.-
*Mondtam nevetve, és Zach egyik kezével kisimította az arcomból a vizes tincseket. Halványan rámosolyogtam.*
-Köszi.- *Mondtam halkan, de ebben az esőben talán nem is lehetett hallani a hangomat*

( s: Helyesírás! xD Am várnunk kell egy kicsit, mert nincs házam. ^^" )

*Egy perc múlva már zuhogott is. Olyan volt mintha szürke szivacsokból csavarták volna ki. Már nem is cseppekben esett hanem folyamatosan ömlött. Hirtelen lefékeztem mivel elhagytam a tornacipőm. Azt magam sem tudom, hogy. Audrina a hátamnak futott, mire megfordultam. Kitört belőlem a nevetés amint megláttam. Teljesen el volt ázva, a haja az arcába csapódott és teljesen elázott.*
-Ázott angyal. De kezdesz hasonlítani egy csirkére. *mondtam humorosan, majd kisimítottam az arcához tapadt nedves tincseit.*

ÉN is felnéztem az égre. Tényleg eléggé kezd rosszra fordulni az idő. Felsóhajtottam, és még mindig az eget. Én mindig is szerettem az esőt. Zach közben figyelmeztett, hogy mindjárt már esni is fog. Karját levette a nyakamból, megfogta a kezem, és húzni kezdett. Erre halkan elnevettem magam, és én is elkezdtem futni vele. Ahogy fututtunk pár pillanat múlva esni kezdett az eső.*
-Már esik is!-
*Mondtan nevetve, és Zachra néztem. A kezét szorosan fogtam.*

(Nincs ellenemre!! )

-Akkor kedves Audri, ezt majd meg kell hálálnom neked. * mondtam elvigyorodva, majd felnéztem az égre. Már egy ideje gyanítottam, hogy vihar lesz este. Hiszen eléggé fújt a szél. De most, hogy a felhők eltakarják a csillagokat biztos vagyok benne, hogy percek kérdése. Sétáltunk még egy kicsit ebben a lassú zötyögős tempóban, majd úgy döntöttem szólok Audrinak is.*
-Pár perc és rákezd. * mondtam, majd levettem a kezem a nyakából, kézen ragadtam, majd gyorsan húzni kezdtem. Elég gyorsan helyrezökkent az immunrendszerem, így már rendesen tudtam futni. Gyorsan haladtunk ezáltal. Egy perc múlva egy fehér agyar cikázott át az égen ,majd gyorsan el is nyerte a sötétség. *

(s: minny megnézem, hogy nekem egyáltalán van-e házam. x'D Ha nincs ellenedre ott maradsz. )

*Na akkor mostmár a nevét is tudom. Szélesen rá mosolyogtam. Szegény Zach még mindig dülöngélt egy kicsit, de már nem volt olyan vészes.*
-Hát nem nagyon szoktak becézni, de ha igen akkor Audri! Azt szeretem! -
*Válaszoltam mosolyogva*

(Az enyém se jobb!XD)

-Zach... Zach Brooke. *mondtam könnyedén, közben próbáltam egyenes sávban menni. Nem sok sikerrel. *
- Hogy lehet becézni? * kérdeztem mert tényleg nem tudtam. Nincs ismerősöm aki az Audrina nevet kapta volna. De tetszett. Szépen csengett. *

(s.: Kicsit rövid lett. : S Gomen )

(s.:Nem tudom! XD Legyen éjszaka!)

-Még mindig képzelődsz?-
*Mondtam nevetve. Mivel elfogadta, hogy hazakísérjem, megkérdeztem, hol lakik! Mindent szépen elmondott, hogy merre kell menni, hol kell befordulni stb. Mielőtt még elindultunk volna a karját áthúztam a nyakam felett, és így kezdünk el menni szépen lassan. Még nem volt annyira stabil. Ha egyedül ment volna biztos, hogy elesett volna, legalább egyszer. Egy pár pecig szótlanul mentünk, majd végül a fiú szakította meg a csöndet, azzal, hogy megkérdezte mi a nevem*
-Audrina Stone.-
*Válaszoltam mosolyogva. Hát eléggé izgalmasra sikeredett az estém. Úgymond megmentek egy fiút, még haza is kísérem stb. Ránéztem a fiúra, és halványan rámosolyogtam. Tényleg még nem is tudom mi a neve.*
-És mi a te neved?-
*Kérdeztem kíváncsian.*

-Áhh, angyal vagy.*mondtam majd bólogatni kezdtem, hogy hálás lennék ha hazakísérne. Megbeszéltük, hogy merre is lakom. Bagadozva ám ,de végül sikerült felidéznem, hogy merre hány métert s hány fokot kell fordulni mire hazaérek. Miután megkapta a koordinátákat, a karomat áthúzta a nyakán és úgy támogatni kezdett révén, hogy még nem volt túl stabil a járásom. Én ennek örültem ,is, hiszen ki ne örülne annak, hogy egy angyali lány támogatja hazafelé, miután jól beszívott és órákig fetrengett a főút mentén. Bár az is tény, hogy ilyesminek az esélye egy a millióhoz. Nos, én vagyok az az egy.
Lassan haladtunk ám biztosan. Az émelygésem egy idő után elmúlt, szóval már nem tartottam attól, hogy véletlenül rám köszön a róka.*
- Mond csak, mi a neved? * kérdezte a megmentőmet egy kis idő után. Örültem neki, hogy igazából elég lassan haladunk, kicsit közelebbről meg szerettem volna ismerni. És ha mégsem jön össze legalább lesz egy újabb vicces sztorim.*


(s.: Egyébként.. most nappal vagy éjszaka van? : O : O)

*Széles mosoly jelent meg az arcomon, mikor mondta, hogy egy kicsit jobb. Kicsit nehézkesen de felült. Örültem, hogy jobban van. Sőt nagyon örültem. Már azt hittem lassan, hogy hívnom kell a mentőket, vagy valami hasonló. Nem is értem, hogy nem bírtak rajta segíteni. A 100%, hogy egy ideje már itt feküdt. Hát ilyenek az emberek. Felsóhajtottam, és még mindig ott ült az arcomon az a megkönnyebbült mosoly. Mikor fel akart állni, gyorsan fel álltam még előtte, hogy tudjak neki segíteni.*
-Hát persze...-
*Nyújtottam oda gyorsan kezemet, és felállt. Még mindig ott volt a gombóc a torkomban, nehogy itt össze essen nekem, habár most már egészen jól nézett. Már, hogy így észhez tért biztos nem néz már angyalnak. Ezen a gondolatomon halkan elnevettem magam.*
-Szívesen segítettem.-
*Miért ne segítettem volna neki. Én nem olyan vagyok mint a legtöbb ember, aki csak úgy simán otthagyja.*
-Haza kísérjelek?-
*Kérdeztem mosolyogva*

*A vékonyka tónusa nyugtató volt. Pár perc múlva úgy éreztem egy kicsit jobban vagyok. Kinyitottam a szemem és az aggódó szempárjával találtam szembe magam. Az arcára volt írva, hogy nem tudja mitévő legyen ráadásul beharapta a száját ami egy pajzán mosolyt csalt a szám sarkára.*
-Most kicsit jobb...*jegyeztem meg, majd a balom hátrahelyezve jobbommal segítve azt felhúzódzkodtam ülésbe. Az émelygésem elmúlt, de abban nem voltam biztos, hogy még nem fogom elhányni magam. A gyomrom háborgott és követelte, hogy megsanyargathasson. Fintorogtam egyet, majd nyelvemmel ciccegve a lány felé fordultam. *
- Hihetetlen, hogy vannak még ilyen emberek.* mondtam mosolyogva, majd elmerültem az íriszeiben. Egy kicsit még eltompult voltam a drogtól de a szél fújt és egy kicsit ki is tisztította a ködös elmémet. Nagyot sóhajtottam, végül felhúztam terpeszbe a lábam.*
-Tudnál... segíteni? *kérdeztem végül, mire az angyalnak titulált lány felpattant . Kinyújtottam a kezem mire megakadtra és lendületesen felsegített. Már nem szédültem sőt egész jól voltam.*
-Hálás vagyok. *mondtam*

-Akkor ne mond el...-
*Mondtam egy lágy mosollyal. A fiú idétlenül kuncogott, amint halkan felnevettem. Néhány tincset a hajamból kisimítottam egyik kezemmel. Felszeretett volna ülni, ezért elvettem a kezemet az arcáról, és a tarkója alá tettem, és egy kis idő múlva sikerült is felülnie. Látszott rajta, hogy nincs valami fényesen, és visszafeküdt.*
-Akkor inkább feküdj...-
*Mondtam lágy hangon, és próbáltam elmosolyodni. Megkereste a kezem, és és az arcára tette! Elmosolyodtam, és ő pedig lecsukta a szemét.*
-Most mit csináljak veled?-
*Gondolkodtam hangosan, és kissé kétségbe esett arccal, az ajkamba haraptam*

-Ha elmondom, úgy sem hiszed el nekem.* mondtam idétlenül kuncogva még mindig a fű hatása miatt. Belenéztem a szemébe és megállapítottam, hogy csillog akár a víztükör.*
-Ha segítenél...*itt egy kis szünetet tartottam, ahogy végigsimított az arcomon* - felülnék...* nyögtem ki a mondandóm végét is. Hamar lereagálta az értelmetlen motyogásomat, majd a tarkóm alá tette a kezét, és próbált segíteni. Kisebb szerencsétlenkedés után sikerült is erőt vennem magamon, hogy felkeljek. A világ forgott velem, a szemem előtt csillagok pattogtak. Nagyon elszédültem így ahogy ülőhelyzetbe kerültem visszahanyatlottam vízszintesbe.*
-Azt a rohadt... de szédülök. * közöltem a tényt pedig a szemem jojózásából azt hiszem Ő is észlelte. *
-Azt hiszem így maradok még egy kicsit. * mondtam majd megkerestem a kezét és az arcomra simítottam azt. Egy gyenge mosollyal nyugtáztam, hogy nem húzza el, majd újra lecsuktam a szemem.*

*Kicsit megkönnyebbültem, mikor kinyitotta a szemét. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, és felsóhajtottam. Elmosolyodott, én erre kicsit szélesebben mosolyogtam. Kezem még mindig az arcán volt amit most sem vettem el, hanem néha-néha megsimítottam az arcát*
-Szép is lenne!-
*Mondtam, és röviden elnevettem magam. Nem lehet valami jól, hogyha szerinte egy angyal vagyok. Még sosem mondtak nekem ilyet. Pár pillanatra lecsukta szemeit, mire én megint aggódva figyeltem, de végül pár pillanat múlva kinyitotta.*
-Mi történt veled?-
*Kérdeztem még mindig aggódva. Én mindig is ilyen voltam. Ilyen aggódó. Néha olyan is van, hogy már túldramatizálom a helyzetet*

*Kinyitottam a szemem de a sötétség után a lámpák fénye szúrta a szemem. A pilláimon keresztül néztem meg a megmentőmet.. Egy egész fiatal lány volt az. Gyönyörű sötét haja és mesébe illő arca volt. Vagy csak én szívtam túl sokat. Ahogy aggódóan simogatta az arcomat kénytelen voltam elmosolyodni.*
-Egy angyal...* leheltem elhalóan, majd lehunytam a szemem. Újra kinyitottam, hogy talán már eltűnt, de nem. Kuncogni kezdtem a tényen, hogy miként kerültem egy ilyen abszurd helyzetbe. Egy vámpír meg akart enni uzsira. Végül elengedett. Én pedig csináltam bizonyos dolgokat. Például füves cigit szívtam, és ennek a hatására, most egy igen szexi angyalt hallucinálok. Nevetséges.*

*Ahogy mentem hirtelen megláttam egy fiút a földön feküdni. Gyorsan odarohantam, és letérdeltem mellé. Nem úgy néz ki mint aki eszméleténél van. Megnéztem, hogy lélegzik, úgy hogy nagyon nagy baj nem lehet. Aggodalmasan ránéztem.*
-Jól vagy? Nyisd ki a szemed, és nézz rám!-
*Próbáltam szólongatni, hátha elérek vele valamit. Amint láttam nem volt nagy hatással rá, ezért egyik kezemmel megsimítottam az arcát. Idegeskedve figyeltem a fiút, hátha reagál.*

"A hátam egy rücskös felületet nyom. Érzem, mert fáj. Annak ellenére, hogy mennyire elvagyok zsibbadva látom, hogy a szabad ég alatt vagyok. Az arcom pedig a kemény ezek szerint aszfaltnak nyomódik. Ezt onnan tudom, mert sokszor hallottam autómotor zörejére emlékeztető hangokat. Felállni nem igen tudok. Sőt, moccanni sem. Várnom kell."

*Kb. 3 óra telhetett el -vagy csak pár perc, az a lényeg óráknak tűnt-, mire lépteket hallok felém közeledni.*

*Gondoltam jó lenne egy kicsit kiszellőztetni a fejemet, ezért elindultam sétálni. Egészen Port Angeles-ig mentem, és a főúton sétáltam.*

-Szia!*Kiáltottam utána, majd meg indultam a házam fele, ami Forksban van.*

-Igen.*válaszoltam majd letértem a egyik kis utcára*

*Ki tértünk a főútra.Nagyot sóhajtottam.*
-Te Forksban laksz, ugye?*Kérdeztem.Én Forksban lakok, hát legalább addig menjünk együtt.*

...