Fõút

*Egyik haveromat megkértem. hogy vigyen haza. A főúton haladtunk egy elég közepes tempóban.*

- Csak úgy. Könnyen felismerhető a fajod szaga.
*Feleltem kissé bugyután, majd félve elmosolyodtam. Körülnéztem. Az eső épen már csak csepegett. Most megfelelő, pár pillanat és elmúlik.*
- Amúgy meghívhatlak valahova?
*Kérdeztem udvariasan és gondolkodóba estem, hova hívhatnám meg. Van a közelben egy kávézó, az megfelelő lesz. Jobb lábamra helyeztem az egyensúlyom és közelebb hajoltam hozzá*

-Hát nem hiszem, de talán mégis csak lehetséges.-
*Még soha az életben nem kérdtek tőlem ilyet. Vagy talán mégis? A fene tudja már de mindegy is. Halkan felsóhajtottam, és egy halvány mosolyt engedtem el arcomon. Nem léptem egy lépéssel hátrébb, habár eléggé közel volt hozzám. Mikor elnézést kért, hirtelen választ adtam.*
-Semmi baj!-
*Mondtam, és beletúrtam hajamba, amíg még mindig eléggé vizesnek bizonyult még mindig. Egy könnyen biztos nem fog megszáradni. Pár pillanatra lecsuktam szemem és beleszagoltam a levegőbe. Imádtam az esőnek az illatát. Pár pillanat múlva megint kinyitottam szemem, és Ronaldra néztem.*
-Imádom az eső illatát. Az illatról jut eszembe! Hogy jött ez a kérdésed?-
*Néztem rá felvont szemöldökkel, és halványan elmosolyodtam*

- Részemről a szerencse.
*Feleltem mosolyogva, majd mélyen a szemébe néztem. Valami megfogott benne. Közelebb hajoltam hozzá.*
- Ismerjük egymás valahonnan? Olyan ismerős az illata.
*Nem volt egy teljesen igaz mondat, de ezzel legalább felhoztam valami érdekes témát. Részben be is vallottam hogy nem vagyok ember. Nem tudom hogy mit gondolhat, de az tuti hogy lövése sincs mi vagyok. Jó az ilyenek agyát húzni, kissé szórakoztat. Persze át tudom érezni a helyzetük. Csak ma már nem igen járok így. Legalábbis azt hiszem minden fajt ismerek, de meglepetés még érhet és akkor én járok pórul. Meg egyszer a levegőbe szagoltam majd kissé hátrébb áltam. A párás levegő miatt messziről is érezhető az illat*
- Elnézést.
*Néztem rá szende pillantással, mert úgy éreztem beléptem az intim szférájába. Félig elmosolyodtam.*

*A férfi pár percre eltűnt mellőlem. Nem néztem, hogy hova ment. Mikor visszatért, a kezében egy piros alma. Halkan elnevettem magam amin mondott, és kezembe helyezte az almát. *
-Ez elég furán hangzott. De köszönöm szépen.-
*Mosolyogtam rá, és megnézegettem az almát. Szép piros volt. Pár pillanatig még méregettem, majd megint a hang irányába figyeltem.*
-Annabel, és nagyon örülök, hogy megismerhetem.-
Mosolyogtam.

*Ez az én szerencsém. Ezen a környéken állandóan esik az eső, én balga pidig nem készülők soha előre. Ez pedig már nem az első eset. A zöldséges pult felé fordultam. Rövid ideig méregettem a gyümölcsös szektort, majd kinéztem egy ragyogó piros almát. Megfogtam, majd megszagoltam közelebbről. Tényleg agyon friss volt. Másik kezemmel a zsebemben pénz után kezdtem kotorászni. Hamar meglett az összeg, tenyeremben kis villámszámolást tartottam. Bementem az üzletbe és kifizettem az almát, majd kisiettem vissza a lányhoz.*
- Gyümölcsöt gyümölcsnek! Na jó, tudom ez elég furcsán hangzott. A lényeg az lenne, hogy ezt neked vettem.
*Mondtam félig mosolyogva, miközben két ujjam, között tartottam, végül a kezébe helyeztem az almát.*
- Amúgy Ronald vagyok. Megtudhatom a te neved is?
*Mutatkoztam be, majd kérdeztem udvariasan, miközben meghajolásképp berogyasztottam a lábam, majd mosolyogva ránéztem.*

*Én is ilyenkor tudok sétálni, mikor esik az eső. Végül is nem volt olyan vészes, hisz csak szemerkélt. Esernyőm sajnos nem volt. Minden nap megnézem, hogy milyen idő lesz, de most kivételesen ez is kimaradt. Mostanában jó pár dolgot elfelejtek. Pedig még csak most leszek 21! Még sétáltam egy ideig, majd mikor megláttam az első zöldségest, beálltam elé, hogy azért egy kicsit védve legyek az esőtől. Már kissé el voltam ázva, de csak egy kicsit. A hajam volt félig meg ázva.*
-Hát nem nagyon számítottam esőre, így hát otthon maradt-
*Szólaltam meg mosolyogva, és a fiúra néztem. Amint látom ő is úgy járt ahogy én.*

*Lassan gyalogoltam az egyik La Push-i utcán. Apró cseppekben szemerkélt az eső. Esernyő hiányában nem tudtam mást tenni, mint beálltam az egyik zöldséges elé, ahol a fejem védve volt az esőtől, a kiterített műanyag 'tető' miatt. Hatalmas szél fújt. A marom simogattam melegítés gyanánt, de nem sokat segített. Alig járkált pár lélek az utcán. A legtöbb ember gondolt az időjárásra. Félszegen álldogáltam egyedül és elég szerencsétlennek éreztem magam. Hatalmas csodámra egy kedves lány közeledett felém. a Megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, amint mellém állt, legalább nem leszek egyedül ebben a zord időben. És már is jutott az én sorsomra.*
- Szia. Neked sincs esernyőd?
*Köszöntöttem, majd kérdeztem költőien, majd félig elmosolyodtam. Alakváltó. Tudatosult bennem, amikor megéreztem az illatát. Továbbra is tartottam a mosolyom.*

*Lassan sétáltam az úton közben úgy gondoltam elnézek a könyvesboltba.*

*És azzal már mentünk is Port Angeles felé*

<<go Disco

-Ja tényleg... Na jó, akkor gyalogoljunk. *Mondom még mindig mosolyogva.*

-Öööö..... Otthon *válaszoltam* És én már amúgy se tudnék vezetni. *mondtam bocsánatkérően*
-És ha gyalogolnánk? *kérdeztem mivel úgy sincs más választásunk.*

-Rendben, menjünk. *Mondtam mosolyogva.*
-Van kocsid? *Kérdeztem Riley-tól.*

...