Nappali

*Hamar elértük a házat. 2 helyett immár 3-an tértünt haza. Bementem elsőnek kivételesen nem törődve az illemmel godolom nem fognak szólni emiatt. Kiváncsi vagyok meddig fogjuk ez így bírni édes hármasban. Nem hiszem hogy sokáig. Maximum 2 napot adok magunknak, vagy annyit sem. Ismerem Lisa-t ismerem magamat is. Lacey még meglephet szóval róla nem nyilatkozom egyenlőre.*

- Jójó, de tényleg nem akarok az agyadra menni...
*Mondtam lesütve a szemeim, majd sóhajtottam egyet és kisvártatva ránéztem. Lassan kisétáltunk az ajtón, már alkonyodott. Nem volt túl sötét, se világos és nem is csillogtunk. Pont megfelelő világosság.*
- Persze.
*Feleltem és együtt szaladtunk a diszkó felé.*

-Tekintve az étrendünkben lévő különbséget nem túlságosan esélyes az együtt vacsizás...*mondtam halkan nevetve.*
-Jógyerek leszek, de ha attól nyugodtabb leszel akkor gyere velem.-mondtam halkan nevetve. A torkom már kapart. Éhes voltam. Régen ettem már. Vigyorogva figyeltem az arcát. Végigsimítottam az oldalát majd finoman megcsókoltam az ajkait. *
-Indulhatunk?*kérdeztem vigyorogva.*

*Miután megcsókolt, duzzogó képet vágtam, kissé olyan lehettem, mint aki citromba harapott.*
- És engem képes vagy itt hagyni? Azt kértem együtt menjünk. Legalább én sem unatkoznék.
*Mondtam rávilágítva a helyzetemre. Nem akartam úgy járni, mint a múltkor. Már attól is ki volt mindenem. Max nem megyek be én is a diszkóba, de nem akarok itthon maradni egyedül, és az erdőbe menni se. Szépen megvárom míg végez, valahol addig én elleszek.*
- Ugye kapizsga?
*Mondtam nagy szemekkel ránézve. Gyönyörű kék szemeibe néztem, majd megsimítottam az arcát.*

-Szerintem bemegyek port angeles-be... valami buliba tipegő kiscsajt alkapok...*mondtam megvonva a vállamat.*
-vagy esetleg kettőt...-tettem hozzá nevetve. A derekára csúsztattam a kezemet vigyorogva miközben a szemem neonsárga lett majd világító zöld. Odahajoltam hozzá.
-Aztán hazajövünk és..-mondtam vigyorogva miközben a szemeit figyeltem. A szemem hirtelen az összes színen végigment. Szépen árnyalatosan aztán ismét kék lett. Jeges tengerkék. Megpusziltam az ajkait.*

"Tudhattam volna..." *Gondoltam elsőre magamba, majd lassan kifújtam a levegőt.*
- Oooké. Akkor hova menjünk?
*Kérdeztem miközben vele együtt felálltam. Nekem nem volt semmi konkrét elképzelésem. Az állatok nem az utcán szaladgálnak, szóval és csak egy helyre mehetek, de neki nagy a választék. Nagy szemekkel néztem rá.*
- És már tudod, milyen fajta lesz a vacsorád?
*Ezzel ara akartam célozni, hogy milyen embert akar enni, vagy esetleg embereket. Ki tudja, hogy mennyi fér belé... Én beérem valami mezei ragadozóval is. Kedvesen mosolyogtam miközben az ajtót bámultam.*

-Menjünk együnk valamit...*mondtam mosolyogva. Nem tudok ellene tenni sokszor eszembe jutott Lacey. Tudom, hogy Lisa belematat a fejembe, de nem tudok mit csinálni. Majd talán elmúlik vagy valami... foggalmam sincs. FElálltam és az ajtóhoz léptem.*
-Én maradok azt hiszem az emberi vérnél...*mondtam kicsit elgondolkozva. Nem nagyon vágytam az állati vérre. Én nem akarom visszafogni magamat. Nem fogok sokat öléni csak néhányat és majd máshova is megyek. Más városba meg ilyenek.*

*Tovább csókoltam majd mikor levegőhöz jutottam újra megszólaltam.*
- Hmm... Annak örülök.
*Feleltem kacéran, majd lenyomtam a földre és a mellkasára ültem és úgy csókoltam tovább. Olyan furcsa érzés volt újra vele lenni. Úgy, hogy előreláthatólag semmi nem akar szétválasztani minket. Egyik felem örült, a másik bizonytalan volt. Örültem, mert most velem van. Zavarodott voltam, mert az az emberlány iránt érzett valamit. De az már elmúlt. Nem nagyon akartam magam ezzel gyötörni, de akarva akaratlanul kutattam a fejében. Hát ez van. Kíváncsi típus vagyok. A valóságba visszatérve, megsimítottam a hasát, miközben felálltam. Törökülésbe leültem vele szembe.*
- Ez a nagy fizikai munka közben, nem lettél éhes? El akarok menni valahova. Enni.
*Mondtam gyerekes hangon, mint aki a mamáját kéri, hogy vegyen neki nyalókát. Nagy fekete szemekkel néztem rá. Megkívántam valami állatot, amúgy is eléggé fáj a torkom. Megfogtam a kezét és vártam a válaszát.*

*Tovább csókoltam majd engedtem, hogy hátra döntse a fejemet. Még fiatal vagyok. És elvileg ilyenkor még Én vagyok az erősebb mégsem ellenkeztem.*
-Semmi gond... ez azért elég szexisre sikerült...*állapítottam meg halkan nevetve. Végigsimítottam az oldalát. Igazából kicsit örültem, hogy most nem kell annyira finomkodni. Lacey-ben csak ez az egy volt furcsa. Hogy annyira törékeny volt. Most viszont, hogy újra Lisa-val vagyok már nem olyan rossz a helyzet. Már nem nagyon kell finomkodni. A falhoz toltam miközben megcsókoltam. Ez a csók jóval hevesebb volt. Vele fogok maradni azt hiszem. Emberként is ezt akartam. Vele lenni. Miatta lettem vámpír, hogy Őt megkaphassam. Akkor még nem tudtam, hogy másokat bajba keverhetek csak amiatt ami vagyok. Vele más. Vele könnyebb. Remélem. Ha vele sem fog működni akkor már tényleg nem tudom mit fogok csinálni. *

*Beletúrtam a hajába és egyre hevesebben lélegeztem. Részben örültem neki, hogy nem támadott le, remélem nem kiabáltam el semmit. A hajánál fogva hátrahajtottam a fejét és gyengéden elkezdtem a nyakát harapdálni. Nem tudom mi ütött belém, ez tisztára ösztönös dolog. Olyan régen haraptam már meg embert és szívtam ki vérét... és ha közel kerülök egy egy ember formájú alakhoz jelen esetben Conor-hoz, elveszítem a fejem. Kis idő múlva észbe kaptam és megcsókoltam újra. Elengedtem és a kezemmel eltakarva a szám, elnevettem magam*
- Bocsi... *Mondtam félénken mosolyogva. Majd megfogtam a kezét és újra a szemébe néztem.*

*Halványan elmosolyodtam a megjegyzésén és egy pillanatra tűzpirosra váltott a szemem vagy vissza jegeskékre. Ez volt a szemem eredeti színe és ez volt az egyik kedvencem. Leginkább azért szerettem mert ez legalább megmaradt nekem emberségemből és a lányok is szeretik a kék szemet. Magamhoz öleltem a lányt majd visszacsókoltam. Végigsimítottam az oldalát lefelé egészen a combjáig. Azt hiszem lassan a javulás útjára fogok lépni. Viselkedni fogok. Nem hiszem, hogy megint elhagynám Lisa-t. Nincsen értelme . Nem nagyon sültek el a dolgok túlságosan jól szóval azt hiszem most egy darabig nyugton maradok..*

*Elképedve figyeltem ahogy játszott. Amikor ember volt nem nagyon figyeltem oda rá, vagyis amikor zenélt, de most végre teljes átéléssel hallgathattam. Ábrándosomból azzal rántott ki, mikor hirtelen elkapta a derekam. Sóhajtottam egyet, majd lassan beszívtam az illatát.*
- Olyan jó, hogy vagy nekem. *Mondtam félénken mosolyogva, miközben gyönyörű szemeit néztem. Mindig is irigyeltem, hogy tudja változtatni a színét, de nekem mégis a kék volt a kedvencem. Lassan megsimogattam az arcát, majd gyengéden megcsókoltam.*

*Elment, de egy fél pillanat múlva már itt volt. Átöltözött. Ez nem olyan rossz ötlet.*
-Elég tetszetős...*jegyeztem meg halkan nevetve egy sunyi vigyorral. Felmentem az emeletre és bementem a szobámba. Átöltöztem gyorsan Én is. Fekete póló, fekete gatya és tornacipő. Mint mindig. Lementem és magamhoz vettem a gitárt. Olyan ismerős érzés volt. Leültem a kanapéra a gitárral. Behangoltam majd lassan játszani kellett. Éreztem hogy elég óvatosnak kell lennem. Még emberként sem nehéz összetörni egy gitárt, de így meg végképp. Lassan játszani kezdtem. Először kicsit gyorsra sikerültek a mozdulataim de végülis sikerült visszatalálni a normális ritmushoz. Vigyorogva a lányra néztam aztán leraktam magam mellé a gitárt és odaléptem hozzá. Sunyin vigyorogtam miközben a derekára csúsztattam a kezemet.*

*Sóhajtottam egyet. Kicsit nehéz volt elképzelni őt az emberekkel, miközben azok csak kapkodják a fejüket az ügyességén és gyorsaságán, de ha úgy nézzük részben vicces is lehet. A szemébe néztem és láttam, hogy kibírná velük, mármint, hogy nem öli meg őket és amúgy is a barátai.*
- Jól van, látom, hogy komolyan gondolod, ez tök jó dolog. *Mosolyogtam kedvesen*
- Mit szeretnél most csinálni? *Kérdeztem miközben az ajtót bámultam. Kintről friss virág illat szállt be, amely megtöltötte az egész szobát.*
- Egy pillanat. *Mondtam és villámgyorsan felszaladtam a valaha kibérelt szobámba és kutakodni kezdtem a fiókban, valami normális ruha után, hiszen ebben a szakadt cuccban elég feltűnő leszek, ha kimegyünk az utcára. Felvettem egy fekete pulóvert és egy szakadt farmert és rögtön vissza is szaladtam a nappaliba.*
- Na, milyen? *Néztem rá egy szende mosoly kíséretében.*

-Szívesen mondanám azt, hogy veled, de azt hiszem elég nagy sikere lenne 2 vámpírnak ebben a szakmában. Hamar befutnánk és túl feltünőek lennénk nem gondolod? Szóval a régi bandára gondoltam. Egy probát megér...úgy nem lenne olyn feltünő...*mondtam kicsit elgondolkozva. Megfogtam a kezét és felálltam majd kiváncsian pislogtam rá.*

*Örültem, hogy elértem a célom. Tovább játszottam. Nem akartam nagyon gondolkodni semmin. Újra zenélni fog, de kivel? Az ember barátaival nem lehet. Túl veszélyes lenne nekik és amúgy tudnák tartani a lépést. De én itt vagyok, tudok játszani több hangszeren és a valaha élt nagy zenészekkel is volt alkalmam találkozni, a múlt században. Leraktam a gitárt és megsimogattam az arcát. Bátorító pillantást vetettem felé.*
- Örökké. És mégis kivel fogsz? Egyedül?
*Ez egészen burkolt felajánlásnak tűnt. Olyan idegenkedve viselkedik velem, csak tudnám miért. Sóhajtottam egyet, majd felálltam. Kezemet nyújtottam felé.*

*Elgondolkozva pislogtam a gitárra amin a lány játszott. Valamikor még az életemet jelentette. A mindent. És mindez alig egy hete volt. A zene volt emberként a mindenem. A srácokkal sem beszéltem vámpírrá változásom óta. Ez hiba. A zene volt az amiben otthon voltam. Csak ahoz értettem.*
-Zenélni fogok... újra.. és örökké...*mondtam kicsit keserűen nevetve. Ez az 'örökké' tényleg igaz volt. Örökké. Ebbe bele sem gondoltam talán igazán...*

-Én is voltam már így, de túléltem, mint látható. Keress valami életcélt. Vagy... keressünk. *Mondtam a végén már alig hallhatóan. Láthatólag nem volt valami jó kedvében tényleg, ezért fel kéne vidítanom. Gondolkodni kezdtem, mivel lehetne a kedvében járni. Zene. Elvégre emberként az volt az életcélja. Felálltam, majd villámgyorsan felszaladtam a szobájába, felkaptam a gitárját és visszarohantam hozzá. Törökülésbe ültem előtte, elmosolyodtam, majd játszani kezdtem egy nyugtató dallamot. Reméltem, hogy nem harapja le a fejem, hogy hozzáértem a 'szeme fényéhez'.*

*Felsóhajtottam.*
-Nem találom a helyemet a világban...*mondtam ki végül. Amíg volt nekem Lacey addig nem volt ilyen problémám. Minden normális és természetes volt. De most, hogy Ő nincs így minden olyan üres lett. A szemem hideg, jeges kék színre váltott.*

-Mi a baj? Olyan lehangolnak tűnsz.*Állapítottam meg, majd leültem mellé a földre és rádöntöttem a fejem a vállára. Reméltem, ezzel megnyugtatom ha valami bántja. Sóhajtottam egyet majd mélyen a szemébe néztem és kedvesen elmosolyodtam.*

*Semmiféle idegen szagot nem éreztem szóval nem kellett körbe-körbe rohangálnom mint akinek üldözési mániája van. Csak nekidőltem a falnak és lassan lecsúsztam a földre. Nem tudtam mit mondani. Talán nem is akartam. Pár pillanatig csak bámultam magam elé majd lassan Lisa-ra néztem. Fura érzés volt...*

*Bementünk a házba és leültem a kanapéra.*
"Ó a fenébe! Elfelejtettem összetörni a bútorokat pedig az is tervben volt. Nya mindegy. Majd legközelebb." *gondoltam debil fejjel, majd elmosolyodtam és vártam hogy Conor mondjon valamit, untam, már hogy mindent nekem kell kiszedni belőle.*

*Lassan hazaértünk nem sokat haboztam azt hiszem eltörtem a zárat és úgy mentünk be a lakásba. Bent csand volt és nyugalom már jóideje nem nagyon járt itt senki. Bent körbenéztem és ledobtam kissé szakadt bőrdzsekimet és a nappaliba körbenéztem.*

-Jaj nemár...*mondtam a plafonra nézve, majd utána mentem*

-Tudod hol van az ajtó Lisa...ha utálsz akkor azon keresztül távozhatsz...*mondtam csendesen és átmentem a konyhába.*