Főút

*A Forks-i főúton mentem éppen haza, semmi kedvem nem volt sétálni, de ez van*

-Chö...
Csattantam ki felháborodottan. Majd rosszallóan néztem, ahogy bánik azzal az emberlánnyal.
-Finomabban!
Szóltam rá.
-Megyek Miszter, megyek!
Mondtam a szememet forgatva, majd megindultam utánuk.

- Legalább ha mondanál valamit...
*Mondtam gúnyosan majd körülnéztem. Alkonyodott. Szóval most már nem csillogtam.Megfogtam a lány karját és felráncigáltam a földről, aki erre mondott egy "áú"-t, de nagyon nem törődtem vele.*
-Szóval, mivel kedves kis barátom nem hajlandó mondani semmi szórakoztatót, majd én kitalálok. *Mondtam a lánynak és megsimogattam a haját. Egész furcsa érzés volt, de most kivételesen nem akartam ezt megölni. Szimpatikusnak tűnt.*
-Gyere, menjünk sétálni. *Mondtam angyali mosollyal és a kinyújtottam a kezem az embernek hogy megfogja. Hátrasandítottam Lizára.*
-Jössz? *Kérdeztem, majd előre néztem.*

*Halkan nevetve néztem hogy Riley mit alkot a kis csajjal. Majd velük együtt leereszkedtem a földre. Oda csúsztam Riley-hoz.
-Ezért jó a kontakt lencse!
Súgtam a fülébe, majd egy gyilkos pillantást vetettem a lányra.
-Mit akarsz, Riley, mit akarsz? Ez rajtad áll!
Mondtam neki ásítást színlelve.

*Meghallgattam Liza válaszát, majd félve a lány szemébe néztem. Nem volt csúnya, kifejezetten szép, de előre tudtam hogy ennek vacsi lesz a vége. Rémült tekintettel nézett rám, mikor meglátta vörös szemem. Már majdnem sikított volna, de villámgyorsan betapasztottam a száját a kezemmel és a földre húztam, lehetőleg, hogy óvatosan, ne törjenek egy a csontjai. Megfogtam az arcát és mélyen a szemébe néztem.*
-Oké, még nem tudom hogy is kell ezt csinálni, de maradj csendbe és ne ijedj meg tőlünk, de azért viselkedj normálisan, mármint ne csak ülj és néz oké?
*Mondtam neki, majd a lány bólogatott. Szóval értette. Elengedtem az arcát, ami az enyémhez képest meleg volt, kicsit meglepődtem tőle.*
-Óh, remek. Akkor most csináljunk valamit mert unatkozok. *Szóltam megint a lányhoz, de közben Lizát figyeltem.*

-Persze, persze. Te vagy a fontos!
Mondtam én is egy kis idő után nevetve. Majd amikor oda jött egy csinos, szép lány Rileyhoz, egy kicsit féltékeny lettem. Láttam, hogy hátra sandít.
-Ha tatszik, akkor beszélgess vele, köszönj. Ha nem tetszik, beszélgess vele, majd nyekk!
Súgtam olyan halkan, hogy Ő is alig hallja meg.

-És? Nem te vagy a fontos hanem én.
*Mondtam nagyképű fejjel és egy kis idő múlva elröhögtem magam. Láttam ahogy az egyik emberlánynak felcsillog a szeme mikor rám nézett. Nem volt sok ember az utcán, de valahogy engem mindig kiszúr valaki. Odajött hozzám, de én nem emeltem fel a fejem, mert megijedt volna a szememtől. Kérdőn hátrasandítottam Lizára, várva, hogy most mit csináljak.*

-Jól van, nem kell lerágni a fejem!
Csattantam fel, majd figyeltem, hogy mit művel. Fel álltam, és a háta mögé sétáltam. Nem mentem ki a napra, még van 10 perc...
-Haha, én többet tudok!
Mondtam mint egy 5 éves.

-Az nem te fogod megmondani!
*Mondtam durcás kisgyerek hangon és lassan kiléptem a napra, csak simán fénylettem, szóval nem volt semmi gáz. Lassan beleszagoltam a levegőbe.*
-Oké. Most már legalább tudok rólad dolgokat.
*Mondtam büszke fejjel.*

-Hát hm.... 90 éves vagyok, de csak 15-nek látszom. Egy pasi változtatott át, az okot még mindig nem tudom. Forks-i vagyok, még ember koromban örökbe fogadtak, mert árvaházban éltem. Átváltozásom után nomád életet éltem. A képességemet ismered. 90 éves át rengeteget összegyűjtöttem... Mit mondjak még? Nem vagyok jó mesélő!
Fejeztem be durcásan, majd azért halkan nevetve. Kíváncsian figyeltem, Riley mit csinál. Azt figyelte, hogy mennyire süt a nap.
-Még azért ne menj ki! Sosem lehet tudni!
Szóltam.

-Hát csak úgy összességében.
*Mondtam, mert igazából nem volt semmi konkrét dolog, amin annyit rágnám magam. Felálltam és nyújtóztam egyet és lassan kidugtam a kezem az árnyékból, mert láthatólag már nem sütött hét ágra a nap. Szerencsémre már nem csillogtam annyira, de a vámpírszemnek még latható volt a kis fény.*

-Jaj de tényleg!
Mondtam szinte eldőlve a nevetéstől.
-Ez nem jutott az eszembe!
Mondtam egy kicsit komolyabban.
-Mit akarsz megtudni rólam? Hm...?
Kérdeztem. Mesélésben nem én vagyok a legjobb...

-De én megeszem az embereket.
*Mondtam őszinte fejjel. El sem tudtam képzelni milyen lenne, nem megenni azt, akivel összejönnék. Az egy éjszakás kaland része az is hogy a végén még jól is lakjak.*
-Hajj... beszéljünk valami másról, ne rólam. Mondj pár dolgok magadról.
*Mondtam kissé kérlelve, mert ha belegondoltunk, tényleg alig tudtam róla valamit.*

-Értem. Szóval a csajszi volt OLYAN!
Állapítottam meg még mindig nevetve. Aztán egy kicsit ledöbbentem.
-Hm... Most hogy vámpír vagy, minden csaj utánad fog loholni a suliban, meg az utcán is, szóval csak hajrá!
Mondtam gúnyosan, megütögetve a hátát.

*Csúnya szemmel néztem rá. Ezt sértésnek vettem.*
-Akkor nem csak egy éjszakás kalandot akartam, hanem vele lenni, sokáig, de így alakult. Amúgy nem olyan rossz ötlet. Most szívesen benne lennék egy egy éjszakás kalandba.
*Mondtam a végén eltöprengve.*

-Nem néztem ki belőled az egy éjszakás kalandot!
*Jelentettem ki, majd megint rá néztem. Kíváncsi voltam az arckifejezésére.
-Ja, a naplódból, Szinte onnan tudsz mindent magadról!
*Mondtam halkan, egy kicsit mosolyogva. Én is hasonlóan voltam...

-Ezt már elmondtam egyszer. Egy csókos kapcsolat volt, avagy egy éjszakás kaland. Kár hogy csak addig tartott. *Mondtam teljes átéléssel.*
-Ezt a naplómból olvastam.*Mondtam felcsillant szemmel, mint egy kisgyerek.*

-Jaja, oké.
Mondtam halkan, majd elgondolkoztam, mit is kérdezzek.
-Amúgy volt már barátnőd?
Kérdeztem kapásból, majd kérdően ránéztem.

*Felkaptam a táskát és is bementem a fa alá és leültem a földre.*
-Oké. Hamarosan besötétedik. Addig üssük el valamivel az időt. Beszélgessünk, fő a kommunikáció.
*Mondtam kedvesen és kinyújtottam a lábam.*

-Igen! Mihelyst haza keveredem!
*Mondtam még mindig röhögve. Előre m,entem Riley mellé.
-Oké, menjünk. De akkor mit csináljunk
Érdeklődtem mosolyogva, majd kinyitottam a bolt ajtaját, és kimentem. Beálltam egy fa alá, és megvártam a fiút.

-Ja... Biztos.
*Mondtam unottan és ledobtam a földre a hátizsákot. Nagyon nem jutott eszembe semmi, amit elvihetnék. Vásárolni nem szoktam, legalábbis én nem tudok róla. Kár hogy nem árulják palackozva a vért, tök buli lenne, de ez nem az a világ.*
-Nem mehetnénk? Csináljunk valami izgalmasat. Ne boltot raboljunk.
*Mondtam és tettem egy kört a boltban.*

-Ej haj, de kapzsi valaki!
*Mondtam nevetve, majd csípőre tettem a kezem, és hallgattam, mit alkot. Egy hátizsákba tömte a kupac pénzt. Nekem miért nem jutott az eszembe?...
-Meg, mi? Neked csak egy rakás emberre van szükséged, hogy megélj!
*Oktattam humorosan, majd kijöttem a pult mögül, és körül néztem, milyen cuccok vannak. Volt ott sok minden. Hajgumim hajpánt, kaja-pia. Egy pöttyös hajpántot le is vettem, és a fejemre tettem. Még egy ugyan ilyent leszedtem, elővettem a telefonomat, odafutottam hozzá, a fejébe tettem, majd lefotóztam.
-Szerintem ez mehet facebookra!
Mondtam röhögve, majd a bolt másik végébe rohantam, és a telefont a zsebembe mélyesztettem.*

-Hé, én is kérek!
*Mondtam és villámgyorsan odaszaladtam hozzá kitéptem a kezéből a pénz és röhögve berohantam a raktárba, ezt mint a másodperc törtrésze alatt. Kerestem egy hátizsákot és beletömtem a pénzt, de előtte még mélyen beleszagoltam a zöldhasú-kupacba. Élőben még nem láttam ennyi pénzt. Talán apám bankkártyáján lehetett ennyi. Behúztam a cipzárt és mint aki jól végezte dolgát, a táskát lóbálva visszamentem az üzlethelyisége.*
-Neked van elég pénzed. Ez az enyém. Valamiből nekem is élnem kell!
*Úgy beszéltem mint valami dölyfös gazdag, de végül elnevettem magam.*

*Tovább prüszköltem, mint egy náthás ló. Elég sokat szívhattam, ha így prüszkölök... Közben hallottam, hogy Riley kinevet. Elkezdtem vele együtt nevetni, de akkor még hülyébben hangozz a prüszkölés is... Érdekes volt...
-O, semmiség. Legalább nem unatkozok! Na, meg van egy jó haverom is! Meg, végül is én változtattalak át...
Soroltam szépen, lassan a dolgokat, majd a kasszán elkezdtem gombokat nyomkodni, tök hülyén hangzott, majd az oldalán egy gomb nyomás után ki is nyílt a szerkezet. Nagyokat pislogtam, majd bele markoltam a pénztárolóba, és a zsebembe tömködtem a sok kicsi ropogóst.

-Huh.
*Mondtam kifújva a levegőt, mert örültem hogy nincs dráma. Lassan sétáltam a helyiségben.*
-Háhá!
*Röhögtem el magam mikor prüszkölni kezdett.Lassan odamentem hozzá és a szemébe néztem.*
-Tudod, köszönöm hogy vagy nekem. Ezt még nem volt alkalmam mondani. Kicsit megszédít a vér, részben azért, de te segítesz nekem.
*Mondtam egy szelíd mosoly kíséretében.*