Főút

-Nem, nem mondtam ilyet!....
*Mondtam halkan. *
-Meg ugye amit az erdőben mondtál, hogy te nem érzel úgy irántam semmit, az nekem elég volt. Felfogtam.
*Folytattam bólogatva, majd kivettem egy doboz cigit a polcról.
-Lazítani is fogok!
*Jelentettem ki büszkén, majd egy ön gyújtót is kivettem, majd meggyújtottam egy szál cigit. Beleszívtam, de förtelmes volt... *
-Pfááá...
*Rikácsoltam, majd eloltottam, és eldobtam. *

-Öö... Ezzel mire is akartál kilyukadni? Most járjak veled? Vagy mi?
*Kérdeztem egy kis megértéssel a hangomban. Habár ilyen epekedő felajánlást még sose kaptam.*
-Lazíts egy kis oké. Jól tesz az egészségnek.
*Mondtam egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.*

-Miért, nem lehet jó kedven?
*Kérdeztem tőle még mindig kuncogva, majd azon a kis kijelentésen először meglepődtem, utána meg egy kicsit begurultam. Utána mentem a boltba. Összekulcsoltam a kezem a mellkasomon, a lábammal topogva vártam míg elintézi az embert. Ki jött a raktárból, én meg lerohantam. *
-Tudod, Riley, ez nem tartozik rád, hogy szűz vagyok-e, vagy nem, csak tájékoztatlak, hogy 15 éves vagyok kívülről, és semmi pasi, aki érett is, nem állna össze velem... Csak hogy tudd...
*Mondtam egy kicsit elkeseredetten, még is dühösen. *
-De ez nem tartozik rád!
*Szóltam neki még egyszer, majd leültem a pult mögötti székre. *

-Te meg min röhögsz? *Mondtam felhúzva a szemöldököm.*
" Tudod az én koromba ciki szűznek lenni szóval ez totál nem vicces." *Feleltem neki gondolatban mogorván. Bementem a boltba. Hál' istennek csak az eladó volt bent. Elhúztam a függönyt mire ő furcsán nézett rám, egy szempillantás alatt odafutottam hozzá és megharaptam egy kis ideig még ordítozott a ember, de végül elhallgatott és én a földre dobtam, majd megnyaltam a szám és a kezénél fogva, a földön húzva bevittem a raktárba.*

*Ki mentem a fiú után az útra. Most sütött a nap, sajnos. Fel vettem a pulcsim, és a fejemre húzta a kapucnim. Kerültem a közvetlen napot, és Riley mellé álltam. *
-Oké, jó ötlet!
*Helyeseltem a fiúval, és figyeltem. A gondolataiban fürkésztem. Hallottam a bejárónős gondolatát.* "Ekkor hülyeséget... " *Gondoltam halkan kuncogva. *

*Elfutottam a főútra és beleszimatoltam a levegőbe. Elég idegesítő volt, hogy nem mehettem csak úgy ki a napra... Beálltam egy fa árnyékába és visszavettem a napszemüvegem.*
-Hmm... menjünk be egy boltba! *Mondtam elgondolkodva, mert ott ugyebár nincs annyi ember és ezzel együtt nincs annyi sikítozó ember.*
"Akarok magamnak egy saját bejáró nőt... mindig megtenne mindent amit akarok és nem menne el. Bár egy idő után lehet észbe kapna."

"Miért nehezíti meg ennyire a dolgomat?"*Gondoltam, majd bólintottam a szöszinek, és Riley után futottam.*
-Nem értettél ebből semmit?*Kérdeztem, majd egyre távolabb voltunk már a szöszitől.*
-Nem jó ötlet ezen túl tőlem távol lenned!*Mondtam angyali hangon.*
-Se az ok nélküli gyilkolás, se túl sok embert megölni....*Folytattam a sorolást.*
-Na, meg úgy is veheted, hogy én vagyok a főnököd.Áh....a gonosz főnök...*Nevetgéltem magamon, majd közelebb húzódtam Rileyhoz.*
-Sok tanulni való van még....*Magyaráztam.*

"jaj anyám" *gondoltam unottan*
-Oké, téma lezárva. Akkor én mentem.. pááááááááááá. *nyújtottam el hosszan az utolsó hangot és elkezdtem lassan sétálni, nehogy még az is baj legyen ha gyorsan megyek*

*Már épp szóra nyitottam volna a szám, mikor a barna csaj megszólalt és hosszasan, lassan magyarázott. Unottan bámultam rájuk és vártam, mikor hagyja abba. Sokáig tartott, de végül befogta. Lehet, hogy csak azért tűnt sok időnek, mert utálom, ha emberi tempóban beszélnek. Azt mondta, megtanítja mindenre, amit egy vámpírnak tudnia kell. Komolyan elgondolkodtam az ajánlatán.*
-A Volturi nem ad második esélyt, de én most megkönyörülök rajtatok. DE! Csak azért, mert itt lakom a közelben, és ha bármit tesztek, ami nem tetszik nekem, tudni fogok róla. Ja, és nem egyedül vagyok itt. *búgtam el pár másodperc alatt.*

*Riley mellé léptem.*
-Ő egy volturi tag....A volturi klán, azok a vámpírok vezetőinek mondják magukat.Amelyik vámpír nem viselkedik, azt megölik.*Magyaráztam el neki kurtán.*
-És, a szöszi egy volturi tag, és kiszúrt téged, mert nem hallgattál rám!*Folytattam.*
-Te, Ana, majd én megtanítom mindenre!Nem kell feltétlenül egy 25 perces vámpírt megölnöd....*Mondtam.*

- Elmagyarázná valaki hogy most akkor mi van? És ki vagy te? *néztem a végén a szőke csajra*
"válaszokat akarok most!"

*Kíváncsian figyeltem, mit művel a srác. Tisztán hallottam minden szavát. Az alapján, amit mondott, sikerült rájönnöm, mi a képessége. Ha jól állapítom meg, hatással van másokra, manipulálni tudja az embereket. És hogy ez működik-e vámpírokon? Fogalmam sincs, majd kiderül. Áhítattal figyeltem, ahogy az ember azt teszi, amit mond neki. Aztán a csaj hangjára odakaptam a fejem.*
-Az még nem jogosítja fel rá, hogy legyilkolja a fél várost. Meg kell tanulnia fékeznie magát. És tényleg nem bíztak meg, de az a dolgom, hogy végezzek a rendbontó vámpírokkal.*

-Mondtam hogy maradj a hátam mögött!*Szidtam le Rileyt.*
-Hagyd már békén szegény gyereket.20 perce, hogy teljes vámpír.*Mondtam a szöszi szemébe nézve.*
-És nem ölöd meg.Nem kaptál rá megbízást.Se semmit.*Mondtam nyugodtan.*

*amikor megrántotta a pólómat vicsorogtam és ellöktem magamtól*
- Legalább hagyj békén.*förmedtem rá és visszaszaladtam az emberhez és a fülébe súgtam*
-Menj, szaladj! És ne emlékezz semmire légyszi! Szia! *mondtam kedvesen neki és már majdnem rátámadtam de akkor elkezdett futni és meg szembefordultam a szőke szörnyeteggel*

*Az újszülött kérdésére gonoszul elmosolyodtam. Olyan közel mentem hozzá, hogy szinte már az aurámban volt. Az arcom hirtelen váltott át vadra.*
-Nagyon sok közöm van hozzá. Ha akarom, akár meg is ölhetlek, és még meg is leszek érte dicsérve *szűrtem a fogaim közt vicsorogva. Elkaptam a pólójánál, és lehúztam annyira, hogy ugyanabban a magasságban legyünk.*
-Ezt jól vésd az eszedbe! *suttogtam, majd elengedtem.*

"Istenem"*Gondoltam.Ez az ereje.*
-Mond meg neki, hogy menjen el.Te parancsolsz neki, Riley.Ez az erőd.Vagy valami hasonló....*Mondtam neki.*
-Lehetőleg úgy, hogy a hátam mögött légy.*Mondtam neki, majd szembe fordultam a szöszivel.*
-Átváltoztattam...Nagyjából ennyi.*Mondtam kurtán.*
-Na, meg nem engedelmeskedett.*Mondtam, majd rá léptem Riley lábára.*

-Mi közöd hozzá? *kérdeztem az újonnan megjelent vámpírtól miután feláltam. az ember akihez előzőleg beszéltem meg se mozdult. ott állt és nézett a semmibe.*
"Mit akar ez itt? csinálj valami!" *szóltam gondolatban Lizához*

*A csajszi, aki gondolom az újszülöttel volt leugatta a fejem. Nem tudom, miért tenném. A derekamra támasztottam a kezeimet, és kelletlenül bár, de abbahagytam a fiú kínzását. A szemeim szinte villámokat szórtak, olyan szúrós pillantásokat vetettem rájuk.*
-Magyarázatot kérek! *követeltem, felkészülve egy esetleges támadásra. Ezzel a lánnyal már találkoztam, tudom, hogy elcsórta a képességem. Engem aztán kínozhat, szinte immunis vagyok rá. És ha egyikünk se használja, én így is jobb harcos vagyok. Ő még fiatal, a nyomomba sem érhet.*

*Hirtelen meg érezte, hallottam hogy Riley ordít.Igen, ott feküdt az úton.Oda siettem hozzá, és le térdeltem mellé.*
-Hagyd békén!Őt ne bántsd!Én csináltam, én nem fékeztem meg!*Ordítottam a lányhoz, míg Riley kezét szorongattam.*
-Hagyd már békén!*Ordítottam tovább.*

-Akkor hagyj.*mondtam és mérgesen tovább futottam*
"muszáj mindig hisztizni? majd leállok ha eleget ettem." *hirtelen megláttam egy lányt egész szép volt és finomnak tűnt odamentem hozzá*
-Ne félj! *mondtam mélyen a szemébe nézve. Nem mozdult meg csak semmitmondóan nézett rám.*
-Huuh! *ijesztettem rá amitől el kelet volna futnia de csak állt, csodálkoztam rajta majd tekintetemmel Lizát kezdtem keresni hogy mi baja ennek az embernek.Amikor hirtelen éles fájdalom nyilalt belém és a földre estem*

*Már épp a ház előtt voltunk, mikor marha rossz érzésem támadt. A levegőben éreztem pár ember vérének illatát. És biztos nem az erdőből jött. Betessékeltem Dorát a nappaliba és az erdőn át szaladtam a főút felé. Megláttam egy újszülöttet aki embereket öldös. Attól, hogy elszöktem Volterrából, még mindig Volturi vagyok. A földre kényszerítettem a fiút és odamentem eléjük.*
-Mi van itt? *kérdeztem egyikükről a másikukra pillantva még mindig a fiút kínozva.*

-Igen!És engem majd nem meg is öltek.Mert nem volt aki mellettem álljon...*Mondtam halkan, majd megint el kaptam a grabancát, és megráztam, mint egy anya állat a kölykét.*
-Ha nem maradsz nyugton már, itt hagylak, és le szarom, hogy ki fog meg ölni!*Mondtam mérgesen a szemébe.*

*Egy pillanat alatt ellöktem magamtól.*
- Hagyjuk már ezt. Tuti te is ilyen voltál.*mondtam neki majd tovább szimatoltam emberek után*

*Látom tényleg nem ért a szép szóból.*
-Látom nem értesz a szép szóból.*Súgtam a fülébe, majd vele együtt leugrottam, közben már a karját is fogtam.*
-Mikor átváltoztattalak, nem gondoltam rá, hogy ilyen leszel.Már bánom, hogy megharaptalak, és hallgattam rád...*Súgtam a fülébe még mindig.*
-De ha így folytatod, meg kell hogy öljelek.Vagy hallgatsz rám, vagy meggyűlik velem a bajod....*Mondtam, majd szembe fordultam vele, és a kezét fogtam továbbra is.*
-Ezt vedd fenyegetésnek!

*megpróbáltam nem foglalkozni vele hogy mit mondott. felugrottam az egyik fára és onnan akartam rátámadni az egyik emberre, de Liza mögém ugrott és hátrafeszítette a fejem hogy ne tudjak megmozdulni*