Főút

-Jól van, élvezd ki.De ne feledd, mikor meg tudtad, hogy mi vagyok, azt mondtad, hogy te soha nem lennél olyan szörny, aki embert ölne...*Mondtam, majd hátat fordítottam neki, és lassan sétálni kezdtem.Nem voltam hajlandó végig nézni, hogyan hívja magára a Volturi figyelmét.Ez az a szörny Riley.*
-Ezért nem akartam belőled vámpírt csinálni.*Mondtam neki hátat fordítva, miközben mentem.*

*vicsorogtam majd megint kitéptem a kezem a szorításából*
-Legalább hagy élvezzem ki! *förmedtem rá, és a hátamra kaptam az újabb hullát*

*Utána futottam újra, és most jó erősen lefogtam, teljes erőből, és most nem tudott szabadulni.*
-Ne csináld Riley, feltűnő.Ne tedd ezt...Ne akard, hogy meg öljelek.....*Mondtam halkan, majd lassan el engedtem.*
-Legyél az a Riley, akit annyira kedvelek...*Kérdetem.*

-Amelyik megtudja nem is lesz lehetősége továbbadni. *kirántottam a kezem a szorításából és futottam tovább majd egy újabb járókelővel végeztem*

*Riley elrohant.Én utána....Szerencsére sikerült elkapnom a kezét.*
-Ésszel, ha nem muszáj, nem kell minden embernek tudnia, mi vagy!*Mondtam mélyen a szemébe nézve.*

-Basszus.
*Mondtam mosolyogva amikor közölte velem azt, hogy elhajtottam a tánciskola előtt nagy fékezés után az út kellős közepén megfordultam a kocsival és a suli melletti úton parkoltam le. Majd kipattantam a kocsiból és ajtót nyitottam Melanie-nak.
Elindultunk tehát egymásba karolva a tánciskolába ahol már hallottuk a lágy zenéket. Szerencsére nem voltunk kevesen de nem is túl sokan. Mondhatom úgy is, hogy kellemes volt a társaság. Foglaltam is gyorsan egy asztalt ahova mind a ketten leültünk egymás mellé majd az asztalra kikészített jégkockatartóban lévő pezsgőt kibontottam majd töltöttünk mind a kettőnknek. Koccintottunk és elkezdtünk iszogatni.*
-Kellemes a hangulat.
*Tettem hozzá mosolyogva.*

- Nyugi nem lesz gond. Gyerekkoromban jártam arra, majd mondom merre menj. *nyugtattam meg, majd hátradőltem az ülésen és csak bámultam ki a kocsiból. Robert bekapcsolta a zenét és úgy vezetett. Egész úton Forksig csendbe voltam, csak amikor elérkeztünk a főút azon elágazásáig, ahol le kell kanyarodni akkor szólaltam meg.*
- Itt jobbra és a következő elágazásnál balra. Ott lesz az utca végén. *mondtam mosolyogva, miközben figyeltem az utcán sétáló embereket. Idős bácsikat és néniket, ahogy egymás kezét fogva birkóznak meg az úttal, összeölelkező párokat, egy nagy családot a virgonc gyerekekkel és egy fiatal párt babakocsival.*
"Milyen fiatalok és mégis gyereket vállaltak."*hirtelen tört rám az érzés. Vágyódtam egy olyan pici iránt, akit a karjaimba tarthatok, dédelgethetek, vigyázhatok rá amíg fel nem nő.*
- Min gondolkozol?*bökött meg Robert, amikor észrevette, hogy nagyon bámulok kifele. Megráztam a fejem és ránéztem.*
- Á, semmin. Csak azon, hogy milyen is lehet szülőnek lenni.*mondtam mosolyogva, de még mielőtt reagálhatott volna észrevettem hol vagyunk.*
- Nem mellesleg most hajtottál el a tánciskola előtt. *jegyeztem meg nevetve, mire Rob nagyot fékezett és megfordult az úton. Nevetve kapaszkodtam meg az ajtóban, majd amikor leparkoltunk kikapcsoltam az övet és vártam. Robert is így tett, majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta nekem is az ajtót. Elfogadtam a felém nyújtott kezét és mosolyogva kiszálltam a járműből. Miután bezárta az autót belekaroltam és elindultunk be a tánciskolába, ahonnan már lágy zene dallamai szűrődtek ki.*

*Kitértem a főútra, majd össze vissza kezdtem futni.Nagyon összezavarodtam, majd nagy levegőt vettem, és Port Angeles felé vettem az irányt.*

*A zsebemben csörögni kezdett a telefon.Becca volt az.Felvettem:*
-Helló Becca!!*Köszöntem.*-Nem, nem ébresztettél föl...*Nevettem.*-Miújság?*Kérdeztem vidáman.*

*Futva jöttem La Pushból ide, nem volt kedven egy farkassal sem találkozni.*

...