Erdő

- Értek hozzá. De nem vagyok profi. *Szünetet tartottam* Az ott az a háromszüg a Monocérusz csillagkép. Az ott *Mutattam az égre* Mellesleg a legkönyebb is egyben a nagy göncölszekér.

*Mikor Michelle szólt, hogy másszak le, leugrottam és lassan odasétáltam hozzá. Nem néztem rá mert tudtam, hogy az arcom nem ugyanerről a lazaságról árulkodik. Lefeküdtem mellé és vigyáztam, hogy ne érjek hozzá.*
- Tényleg szép. *Ismertem el az égboltot bámulva.*
- Egyébként értesz hozzá? Mármint felismered a csillagképeket meg ilyenek? *Érdeklődtem.*

*Pár percig nem szólaltunk meg. Én néztem az eget, Caleb meg nem látott semmit.* "Makacs."
- Nem jössz le? Kétlem hogy onnan látni lehet valami. *Vigyorogtam*

- Oké. *Válaszoltam bár nem voltam benne biztos, hogy ezt nem csak úgy mondja. Felnéztem az égre, de a fa sűrű lombján nem láttam keresztül.*
"Akkor sem fogok lemenni hozzá. Talán ha ő mondja. Talán..."

- Tessék? *Ültem fel, mikor elmondta, hogy előbb érzi a dolgokat mint én.* Nem azért jöttem le a fáról, amiért te gondolod. Hanem szeretem a csillagokat nézni. Otthon is mindig ezt csinálom. *Indokoltam meg.*

*Mosolyogtam mikor felsorolta milyennek tart és a mosolyom csak még szélesebb lett mikor az érzései közt még azt is elcsíptem, hogy nem csak vonzónak de már szeretnivalónak is tűnök számára. Talán ő is észrevette mert újra elmenekült a közelemből is visszafeküdt a folyó partjára.*
- Tudod... *Kezdtem lassan, mosolyogva.* ... ilyenkor már késő elszaladnod. Mikor te rájössz mit érzel már én is érzem. Talán még hamarabb is. *Vallottam be neki.*
"Miért mondom el ezt? Így csak még távolságtartóbb lesz. De joga van, hogy tudja és kitérjen, ha úgy akarja." *Nem is mentem utána. A faág végéhez csúsztam, hátam a törzsének vetettem és onnan figyeltem Michelle vajon mit szól ehhez.*

- Hát mert most sokkal kedvesebb, megértőbb vagy és... "Szeretnivalóbb" *Gondoltam magamba* ... igen. *Fejtettem ki a mondandómat kicsit kacifántosan. Esteledni kezdett, a hold már feljött. Leugrottam az ágról és hanyatfeküdtem a fűben.*

*Láttam, hogy próbál elfojtani egy mosolyt.*
"Én megijedek és ő kinevet. Nők..."
- És miért gondolod már, hogy nem vagyok olyan? Hiszen tényleg mindent megkapok amit akarok. *Mondtam kissé öntelten és jelentőségteljesen rá majd az ajkaira néztem.*
"Hiszen végül is már ő is a markomban van." *Gondoltam de valahogy nem éreztem helyesnek, hogy így gondolok rá.*
"Bocs." *Üzentem a tekintetemmel.*

*Láttam a szemén, hogy kicsit megijedt.* "Pasiból van. És ez a tipikus pasi viselkedés." *Elfolytottam egy mosolyt*
- Igazából olyan, lehordó, hideg, mindentmegkapokamiténakarok tipusnak mutattad magad.

*Hirtelen mintha a szerelem felé terelődtek volna a gondolatai. Ez kicsit megijesztett.*
"Oké, szép lány, csinos meg minden, de ne rohanjunk azért ennyire előre. Sok mindent fel kellene adnom nekem azért, hogy vele lehessek."
- Miért? Milyennek tűntem az elején? Vagyis csak néhány órával ezelőtt. *Tettem hozzá, hogy emlékeztessem azért nem ismerjük még azért olyan régóta egymást.*

*Még mindig furcsa volt nekem hogy ennyire belém lát, és hogy ennyire tud belőlem olvasni, de visszamosolyogtam rá.* "De meg kell szokni nem?" *Kérdeztem magamtól.* "Egy elrontott vacsorából egy szerelem talán?" *Kavarogtak bennem a gondolatok.*
- Egész más vagy, mint amilyennek mutattad magad az elején... *Állapítottam meg.*

- Most milyen a hangulatom? *Érdeklődött Michelle mosolyogva. Két kezem közé vettem mindkét kezét és a szemébe néztem.*
- Nem vagy hülye és szánalmas se. *Mosolyogtam rá.*
- Jól érzed magad velem és biztosíthatlak, hogy nem csak álmodod ezt. *Vigyorogtam szélesen.*
"Esetleg ha megismételném bebizonyíthatnám, hogy mennyire valóságos is vagyok." *Gondoltam de nem akartam túl nyomulós lenni.*
"Épp elég haladás ez hirtelen." *Bizonygattam magamnak de még mindig nem távolodtam el tőle egy kicsit sem.*

"Senki sem szólított még Ellie-nek és nem hogy utána még meg is csókoljon. Álmodom. Lehetetlen de biztos vagyok benne." *A célom megvalúsulni látszott, amitől jó eső érzés árasztott el.*
*Ezenkívül írtó hülyének és szánalmasnak éreztem magam.* "Jól csókól és még helyes is. Miért nem engedtem ezt előbb neki?" *Kavarogtak bennem a gondolatok, miközben a szemébe néztem és elmosolyodtam*
- Most milyen a hangulatom? *Érdeklődtem mosolyogva*

*Nevetett. Végre úgy tűnt sikerült ellazulnia, de hirtelen elengedte a kezem és a víz felé fordult. Még éppen elcsíptem a pillantását mikor az ajkaimra néz de az érzelmeit már csak halványan éreztem.*
"Ez így még feltűnőbb mintha tovább fogta volna a kezem." *Gondoltam. Kis ideig néztem ahogy egy újabb vízbuborékkal játszik majd döntésre jutottam.*
"Még egyszer megpróbálom, de ha most sem jön össze elválunk mint barátok..."
- Ellie. *Suttogtam miközben közelebb csúsztam hozzá. Felém fordította a fejét így a szemébe tudtam nézni. Még közelebb araszoltam hozzá. Egy ujjammal az álla alá nyúltam és közelebb húztam az arcát. Aprót bólintott mire elmosolyodtam. Lágyan, lassan csókoltam meg. Egész másképp mint szoktam. Az ajkai hűvösek és puhák voltak. Készségesen csókolt vissza. Óvatos volt és csak rövid ideig tartott de nem volt benne semmi tartózkodás. Üdítő változatosság volt számomra.*
"Erre azért megérte várni." *Gondoltam mikor ránéztem és elmosolyodtam.*

- Kész utazgató és sport ember ül itt előttem. *Nevettem* Hát igen a vámpírok elég jók a sportokban. Sok halandó irigyelne minket ezért... *Fejtettem ki véleményemet. Nevetett, viszont én közbe ajkait néztem. Kihúztam a kezem a kezéből ne hogy megérezzen valamit, és elkezdtem a vízzel játszani azért, hogy eltereljem a figyelmem róla, másodjára pedig azért, hogy ne nézzen hülyének, hogy csak úgy kihúztam a kezéből a sajtomat. A célom egyértelmű volt. Ne érezze azt hogy csábító.* "De nem sokáig tudok már nyugodt maradni a közelében."

[ saját megjegyzés: támadj le... úgy, de azért ne annyira! : D ]

- Szóval még saját lovad is van. Értem. *Válaszoltam mikor elmondta, hogy is áll a kapcsolata a lovakkal.*
"Hmm... a csajok gyűjtése nem épp olyan hobbi mint a bélyeggyűjtés."
- Szeretek utazni. Ami jó, mert az életmódomhoz eléggé szükséges. Olvasgatni is szoktam és persze a baseballt is nagyon szeretem. *Mondtam mosolyogva miközben az ujjaival játszottam. Tulajdonképpen éreztem minden érzelmét de igyekeztem nem odafigyelni erre hanem inkább a szavaira koncentrálni és abból megismerni.*

- Nem félnek tőlem. Mármint a lovam már nem. Megszokott. *Magyaráztam.* A többi ló meg megszok egy idő után... És neked mi a hobbid? *Érdeklődtem*

*Próbáltam elfojtani a nevetésem de mikor Michelle is elnevette magát nem próbálkoztam ezzel tovább.*
- Kivételesen nem gondoltam semmi rosszra de most, hogy így külön felhívtad rá a figyelmem... *Nevettem tovább.*
- És egyébként... a lovak nem félnek tőled? Mármint ugyebár az emberek és az állatok is ösztönösen megtartják a két lépés távolságot tőlünk. Vagy a vegáknál ez is másképp van? *Érdeklődtem.*

- Hát, nos... *Szedtem össze a gondolataimat.* Tényleg nem tudom mit meséljek magamról... Szeretek lovagolni. *Mosolyogtam* Mármint... *Zavaromba nevettem, mikor beugrott, hogy ez eléggé kétértelmű.* Mármint lovon... *Helysbítettem*

*Nem akartam megfogni a kezét, azt meg főleg nem vártam, hogy ő fogja ezt megtenni.*
"Milyen szemét vagy Caleb Gray." *Szidtam magam mikor megéreztem, hogy még neki van lelkifurdalása.*
"Még mindig vonzódik hozzám... nem mintha ezt nem tudtam volna eddig és jelentett volna bármit is. Lehetetlen elmenni ezen a csajon."
- Bocs az előbbiért. Szeretném ha mesélnél valamit magadról. *Kértem.*
- Tényleg. *Mondtam miközben kicsit megszorítottam a kezét biztatásként.*

*Megrándult az arcom.* "Megbántottam." *Ránéztem a vízre, ahogy fodrozódik, majd visszatért a tekintetem vörös szemeibe.*
- Hát nekem sincs olyan sok mesélnivalóm magamról. *Megfogtam a kezét, hogy tudja hogy már nem érdekel, hogy olvas-e a gondolataimban vagy nem.*

*Meglepett mikor felült mellém az ágra de nem mutattam. Feltűnően vigyáztam nehogy hozzáérjek.*
"Lássuk mit szól ha fordul a kocka."
- Tudod, hogy mi a képességem, ki változtatott át és hogy egy gonosz, nomád vámpír vagyok. *Soroltam unottan.*
- Nem sok mindent érdemes tudni rólam ezen kívül. Nem vagyok egy érdekes figura. Te akarsz mesélni valamit magadról? *Kérdeztem miközben még egy apró ásítást színleletem mivel ez ugyebár lehetetlen lenne nálunk. Azt hittem jól fog esni, ha látom, hogy sikerül megbántanom, de egy csepp elégedettséget sem éreztem mikor láttam, hogy kicsit megrándul az arca. Majdnem közelebb csúsztam hozzá és bocsánatot kértem, de ezúttal szerencsére az agyam gyorsabb volt mint a cselekedetem.*
"Nehogy azt higgye, hogy olvasni akarok benne."

*Felültem mellé a faágra és belekezdtem*
- De a tied hasznosabb. *Mosolyodtam el* Mindegy. *Legyintettem* Mesélj még valamit magadról! *Kértem*
"Miért ilyen helyes?"

*A képességem nélkül is könnyedén megállapíthattam, hogy zavarba hoztam. Igazából az évek során már nem is kellett mindig a képességem használni, ha meg akartam ismerni az érzelmeket. Egyre könnyebben tudtam csak úgy arcokból és mozdulatokból is olvasni. Nehezemre esett ugyan de elhúzódtam tőle. Felálltam és lassan a fához sétáltam a pólómért és felvettem.*
"Úgy tűnik tehetek én akármit ez a lány megközelíthetetlen. Nem értem Őt. Akarja de mégsem teszi. A vámpírok közt is vannak apácák?" *Gondoltam ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra. Felültem egy alacsony ágra és onnan válaszoltam Michelle-nek.
"Vizes csiribí-csiribá... Na meg hihetetlen hidegvér és önmegtartóztatás."
- De olyankor mindenre képes vagy vele. Ez a gömbös trükk, meg a szökőkutas is igazán érdekes volt. És a szárítás is igazán hasznos. *Vigasztaltam bár a szavaim nekem is elég laposnak hatottak.*

"Ennél gázabb már nem is lehetett volna." *Zavaromba felnevettem*
- Öööööööö okéé! *Vigyorogtam* Csak tudod olyan rossz, hogy te képes vagy az érzelmeimbe olvasni, nekem meg csak ilyen vizes csiribí-csiribá jutott... *Húztam el a szám.* És igen! Az én képességem szinte semmire sem megy, ha nem vagyok vízközelben...