Erdő

- Hú még hogy nem sok haszna van a képességednek. *Mondtam mikor láttam, hogy a pólóm immár szárazon libeg az ágon. Bár ettől függetlenül eszemben sem volt felvenni, főleg mikor észrevettem, hogy Michelle elégedetten végignézett a felsőtestemen és néha vissza-vissza tért rám a pillantása. Pár pillanattal később a nadrágom is száraz volt, ezután Michelle is megszárította a saját ruháit.*
- Bár neked határozottan jól állt a vizes ruha is. *Mosolyogtam rá féloldalasan miközben leült mellém.*
"Huhh nagyobb távolságot már nem is hagyhatott volna köztünk."
- Öhm... azt hiszem el kell mondanom, hogy *Kezdtem miközben közelebb húzódtam hozzá és összeért a vállunk és a combunk.* így nem érzek semmit. Legalábbis érzelmeket nem. *Magyaráztam mosolyogva.*
- Csak a tenyeremmel vagyok képes úgymond olvasni benned. *Tettem hozzá.*

*Elégedetten rámosolyogtam.*
- A többit is én fogom, figyeld majd meg. *Kacsintottam rá. Követtem a példáját és leültem én is mellé. Felhúztam a lábamat és átkaroltam. Kivontam a vizet a pólójából és a gatyájából. Ezután a sajátomból is.*
- Tessék. *Vigyorogtam rá. Ügyeltem, hogy ne érjen össze a bőrünk.* "Ez néha nagyon gáz."

*Még mielőtt felfoghattam volna mit is akar már egy nagy hullámon lebegtem mintha egy szökőkút tetején ülnék.*
"Milyen okos is voltam mikor kikezdtem egy olyan vámpírral egy folyóban aki képes a vizet irányítani."
- Oké, az első menetet te nyerted. *Adtam meg magam egyelőre, mire Michelle nem épp finoman leengedte alólam a vizet. Ugyanúgy köpködve jöttem fel mint ő az előbb.*
- Ez elegáns volt, nem gondolod? *Kérdeztem vigyorogva mikor talpra kecmeregtem. Kimentem a partra, levettem a csurom vizes pólómat és egy faágra akasztottam, hogy minél előbb megszáradhasson bár a farmeromból is facsarni lehetett a vizet. Leültem a partra, hátul megtámaszkodtam a kezemen és Michelle-re néztem. Vártam, hogy csatlakozik-e hozzám.*

*Beledobott a vízbe. Vizet kiköpködve jöttem fel a víz felszínére. Megindultam felé, de megtorpantam. Újra volt egy ötletem. Vámpírsebességgel kiugrottama vízből a háta mögül és belöktem a vízbe, majd mint egy szökőkút felemeltem.*
- Ne kezdj ki velem, mert úgy is alul maradsz. *Kacsintottam rá*

*Mikor lefröcsköltem nevetni kezdett. Mélyen a szemembe nézett.*
"Talán most..." *Gondoltam mielőtt hirtelen azt éreztem, hogy egy nagy adag hideg víz landol a nyakamba.*
"Hú, ez aztán a hideg zuhany."
- Ez háború! *Kiáltottam és mielőtt Michelle ellenkezhetett volna felkaptam és a vízhez rohantam vele és amennyire csak óvatosan lehetett ebben a helyzetben beledobtam a vízbe. Nevettem mikor vizet köpködve feljött a felszínre és elindult felém.*

*Nevettem. Hirtelen beugrott valami. Mélyen Caleb szemébe néztem, hogy ne tudja meg, hogy mire készülök. Mélyen belenéztem a szemébe, miközben kezemmel (próbáltam nem nagyon hadonászni a kezemmel, hogy nehogy észre vegye). Gyorsan a feje fölé irányítottam, és elengedtem. Az egész rá esett.*
- Whoppsy! *Nevettem*

*Nem értettem Michelle-t. Amikor megfogta a kezem éreztem, hogy ő is szeretné, ha megcsókolnám.*
"De hát akkor mi a fenéért húzódott el az előbb?" *Tűnődtem miközben futottunk valahová. Egy folyó partján álltunk meg. Nem tudtam miért jöttünk ide mindaddig míg Michelle -legalábbis más nem nagyon lehetett- kiemelt egy kis részt a vízből és közénk irányította a gömböt. Felemeltem a kezem és beleszúrtam az ujjammal de nem pukkant ki vagy ilyesmi.*
- Klassz! *Mosolyogtam rá. Hirtelen ötlettől vezérelve belenyúltam a gömbbe és a lányra fröcsköltem egy kevés vizet.*

*Valami furcsa érzés kerített a hatalmába azzal, hogy végre itt lehetttem. A bosszú. Ez volt az egyetlen kívánságom, és már csak egy karnyújtásnyira voltam tőle. Látni akartam, ahogy az összes hülye kutya végül kileheli a lélkét és csak rmélni mertem, hogy van otthon nekik valaki, akinek ez mindennél jobban fájni fog. Mint annak idején nekem...*

*Láttam, hogy meglepettnek tűnt azért mert nem csókoltam meg.* "Nem adom könnyen magam és kész." *Mondtam magamba újra, hogy tűrtőztessek a vágyon, mert annyira szerettem volna ajkaimat az övére nyomni, de nem tettem*
- Akkor gyere! *Fogtam meg a kezét és pár száz méterre megálltunk egy kis patak mellett. Összpontosítottam és elkezdtem a vizet mozgatni. Egy gömböt formáltam és magunk közé irányítottam*
- Nincs ennek sok haszna, kivéve ha unatkozom.

*Meglepődtem mikor hátrébb lépett, de gyorsan rendeztem a vonásaimat. Nem vagyok hozzászokva a visszautasításhoz.*
- Öhm... persze. Kíváncsi vagyok a... képességedre. *Válaszoltam miközben megpróbáltam egy kis érdeklődést színlelni. Még mindig az előző visszautasítás hatása alatt voltam.*
"Miért izgatom magam miatta ennyire? Nem jön össze vele, lelépek és holnap már lesz valaki más, nem?"

*Meglepődtem a képességén.* "Ilyen vámpírképességgel még soha életemben nem futottam össze. De vajon hogy érzi?" *Kavarogtak bennem a gondolatok. Előrehajolt, gondolta majd azonnal megcsókolom.* "Abban igaza volt, hogy vonzónak találom, de ilyen könnyen nem adom meg magam!" *Határoztam el. Kicsit hátrébb léptem és megkérdeztem.*
- Kíváncsi vagy az én képességemre? *Hülye kérdést tettem fel, de hát ez van.*

- Talán... de hagyjuk. *Mondtam mivel a táplálkozási szokásaimról való beszélgetés nem igazán terelte el a figyelmem az éhségről. Már az erdő szélén voltunk mikor Michelle megkérdezte mi a képességem. Már vártam ezt a kérdést. Sokszor letagadom mivel nem szeretem ha a vámpírok tudják miért is érek hozzájuk időnként egész 'véletlenül', de úgy döntöttem neki elárulom. Megálltam a kis ösvényen, szembefordítottam magammal majd a másik kezem is az övébe kulcsoltam. Kettőnk közé emeltem a kezeinket és mélyen a szemébe néztem.*
- Jó a hangulatod, izgatott vagy és... vonzódsz hozzám. *Elmosolyodtam mikor megláttam milyen meglepetten néz rám.*
- Most meglepődtél és kicsit össze vagy zavarodva. *Folytattam a benne kavargó érzések felsorolását.*
- De még mindig érzem, hogy vonzónak találsz. Elég erős ez az érzés. *Vigyorogtam elégedetten.*
"Milyen szép barna a szeme, egészen emberi... mint amilyen Sarah-é volt..." *Gondoltam majd a pillantásom telt ajkaira vándorolt.*
"Megcsókolhatnám. Megtehetném vele azt amit már sok vámpírlánnyal és valószínűleg nem ellenkezne túlságosan." *Töprengtem az esélyeimen de csak kicsit hajoltam közelebb hozzá. Éreztem a hűvös leheletét de nem csókoltam meg. Azt akartam, hogy ő is akarja. Elengedtem a kezét, megfogtam a derekát és vártam, hogy reagál Michelle.*

*Megvakartam a könyököm gondolkozás gyanánt.* "Nincs más választásom, vagy van?" *Töprengtem magamban*
- Nekem megfelel. *Bólintottam*

- Ahogy gondolod. *Hagytam rá.*
- Nem is tudom... mit szoktak csinálni az emberek ilyenkor? Meghívhatnálak egy kávéra, de mint tudjuk egyikőnk sincs oda azért a fajtáért a másik szeret. *Vigyorogtam.*
- Esetleg mozi? *Kérdeztem már legsármosabb mosolyomat elővéve.*

- Az emberek különlegesek... Az állatok kárpótolhatók. Őket is sajnálom, de az embereket kár megölni. *Hangsúlyoztam minden egyes szót. Tett körülöttem egy kis kört. Felhúztam a szemöldököm*
- Ugyan minek nem lennék ellenére? *Néztem rá kérdően*

- Nem, nem próbáltam és nem is áll szándékomban. *Feleltem egyszerűen.*
- Egyébként ez fura... *Elégedetten vettem észre, hogy a lány felém fordul és várja a folytatást.*
- Fura, hogy sajnálod az embereket akiket elszakítasz a szeretteitől de azt a kis, pöttyös gidát nem sajnáltad amelyiknek az anyja vérét szívtad? *Kérdeztem gúnyosan.*
"Hmm... tettesd csak a keményet" *Gondoltam miközben a lány másik oldalára suhantam gondosan ügyelve, hogy hozzáérjek mikor elhaladok mellette.*
"Tudtam, hogy bejövök neki." *Gondoltam önelégülten hálát adva a képességemnek mikor vigyorogva megálltam vele szemben.*
- Nem vicc. És tudom, hogy te sem vagy ennyire ellenére a dolognak. *Mosolyogtam mélyen a szemébe nézve.*

*Szemeimet az ég felé emeltem és sóhajtottam egyet.*
- Próbáltál már vega módón élni? *érdeklődtem* Tudod így nem ölsz meg embereket, nem okozol nagy kárt. Nem szakítod el a családjától és a csaldáját őtőle. *mutattam a lány helye felé, ahol olyan 3-4 perce állta*
- Kárpótolni? *röhögtem* Ugyan ne nevettess! *mosolyodtam el*

- Sajnálhatod is! *Mondtam félvállról.*
- Folyton baja esik ártatlan embereknek. Túl gyengék az élethez, elég ha nekik megy egy autó, egy kis méreg vagy csak ha két ostoba úgy igazából összeverekszik. *Mondtam unottan.*
"És akkor kárba megy az a sok finom vér, így legalább nekem jól jöhetett volna a halála." *Gondoltam miközben végigmértem a lányt.*
"Szép és még csinos is és úgy tűnik nem könnyű megijeszteni... kár, hogy vega. Bár ettől függetlenül elszórakozhatunk egy darabig." *Gondoltam és elvigyorodtam.*
- Szóval... mivel akarsz kárpótolni amiért elszúrtad az esti programom? *Kérdeztem szemtelen mosollyal.*

*Épp egy szarvas vérét ittam, amikor is meghallottam egy fiatal nő pánikszerű szívdobogását. Kitűő hallásomnak köszönhetően hallottam, hogy nincs egyedül. A másik puhán, finoman mozgott, alig adott ki hangot a mozgása. Szívdobogást sem hallottam.* " Vámpír... és nem a jó fajta." *Ugrott be azonnal és a lány megmentésére igyekeztem. Szegény lányhoz túl gyorsan értem. Megijesztettem ezzel.* "Gratulálok Michelle!" *Dícsértem magamat. Mikor a lány sóhajtott egyet elmagyaráztam neki a kiutat. Már nem láttam a lányt, amikor is feltűnt a vámpír. Meglepődtem, hogy igen helyes egy egyed. Szóba elegyedett velem, vagy inkább.. kérdőre vont.*
- Sajnálom, hogy a elrontottam a programodat így estére, de nem szeretem ha egy ártatlannak baja esik! *Fogalmaztam meg*

*Hangtalanul átugrottam a következő fára ahogy a leendő vacsorám sétált a sötétedő erdőben. Valószínűleg eltévedhetett, láttam ahogy lassan kezd eluralkodni rajta a pánik.*
"Csak édesebb lesz a vére." *Gondoltam miközben éreztem, hogy a méreg termelődni kezd a számban. Egy pillanatra megzavart egy büdös szarvas eszeveszett futása mögöttem. A nő összerezzent a hangtól mivel ő nem látta mi okozza. Ismerős illatot éreztem a szarvasé mellett.*
"Egy vámpír. Jobb lesz ha belehúzok mielőtt valaki megpróbál lecsapni az én kajámra." *Hirtelen a vámpír feltűnt a nő előtt az úton, aki ha lehet csak még jobban megijedt ettől. Puhán landoltam a földön a fák takarásában és figyeltem a lányt. Nem úgy tűnt mint aki veszélyeztetné a vacsorámat.*
"Biztos egy vega..." *Gondoltam gúnyosan és felfordult a gyomrom mikor hallottam, hogy kedvesen elmagyarázza a nőnek a kivezető utat.*
"Ezt nem hiszem el... meglépteti a vacsim." *Gondoltam magamban de mégsem avatkoztam be. Megvártam míg a nő kellő távolságba kerül, hogy ne vegyen észre engem - ami valljuk be egy gyenge, emberi lénynél nem nagy távolság - és kiléptem a fák mögül.*
- Tisztában vagy vele, hogy épp most rontottad el az esti programomat? *Kérdeztem a lánytól kicsit keményebben mivel úgy láttam rajta, hogy szándákosan tette amit tett.*

...