Erdő

«- gó házikómba

*Igyekeztem nem pofákat vágni és inkább csöndben maradni. Ugyan már, még ezek a kis fiatalok fognak itt nekem parancsolgatni. Az ki van csukva. Egy pillanat múlva utánuk eredtem és gyorsan beértem őket.*

"Kerüljön Ő is olyan szituációba mint én. "*morgolódtam magamban, majd a ruhámra néztem amit Conor akciója végett sikerült egy csöppet elszakítanom. Mivel megvarrni nem szándékoztam, és a szoknyaruha alatt alapból volt egy kisebb rövidnadrág, elkezdtem tépkedni a ruhát míg nem egy két oldalt magas hasítékos szoknyát nem csináltam belőle. A lábaim szabadabban tudtam mozgatni és elégedettebb is voltam. Gondolom Lisa csőrét piszkálta a kis magánakcióm ezért gyorsan eltüntettem az elégedett mosolyt az arcomról.*
-Mehetünk.*bólintottam nekik, mire futásnak eredtünk.*

*Kezdődik a hiszti. Ezzel csak távolabb kerülök tőle. Egyébként is ha nekiugrik Lacey-nek akkor Lacey lesz az erősebb hiszen most egynapos...*
-Mert Őt lelöktem a fáról téged meg nem...*mondtam végül. Ez így igaz volt szóval még azt sem vághatja a fejemhez, hogy kamuzok. Inkább elengedtem Lacey derekát, hogy meglegyen a lelki békéje és zsebre raktam a kezemet.*

*Conor pillantása szinte kínzott. Annyit szidtam már magamban ezt az átkozott felyzetet, mostmár kiadnom magamból.*
- És én ilyet miért nem kapok? Egyenlőségről volt szó...
*Mondtam duzzogva. Ha ezen kiakad, az már nagyon beteg dolog lesz. Addig örüljön amíg nem támadok erre a kis kezdőbajnokra. Mert akkor már tényleg nem lesz köszönet. Nagyot sóhajtottam, hogy lenyugtassam magam.*

*Halkan felnevettem.*
-Menjünk...*mondtam nevetve és lelöktem Lacey-t az ágról mert tudtam, hogy úgyis talpra esik aztán leugrottam én is. Halkan felnevettem majd elkaptam Lacey derekát nevetve. Megpusziltam az arcát aztán Lisa-ra néztem.*

"Majd még döntök." *Zártam le az ügyet magamban, majd a két mögöttem álló vámpír felé fordultam. Tétován méregettem őket. Mindenki jól lakott mehetnénk már. Hirtelen ötlettől vezérelve felmásztam a fára Conorhoz.*
- Mehetünk...?*kérdeztem már, közben fentről körülnéztem. Ahogy észrevettem remek kilátást kapott ránk, gondolom, hogy nehogy összevesszünk.*
"Remek. Szemmel tart minket."*aprócskát rándult a szám sarka, majd Conor válaszolt.*

- Mind a kettő ugyan azt nyújtja. Jó erőben tart mind kettő egyaránt, csak az emberi oltja a szomjad is, vagyis nem fáj tőle a torkod. De ha nem akarsz embert ölni és gyilkolni, az állati vér a leghumánusabb módszer.
*Feleltem a kérdésére, majd odasétáltam az a fa alá, amelyen Conor ült. Figyeltem ahogy Lacey ügyeskedik, majd fél szemmel a felettem lévő vámpírra pillantottam.*

"A csaj.. tükröt hord a zsebében. Na ilyesmit pipáljon a magam fajta emberlánya."
*Elvettem tőle a tükröt és hálásan rámosolyogtam, majd belenéztem. A szemem vörösen virított a szemgödrömben, és mit ne mondjak nem is volt olyan rossz a látvány. Azon kívül, hogy túl feltűnő. Megnéztem az arcomat is. Mióta ébren vagyok nem igazán néztem tükörbe így kíváncsi voltam, hogy változott e valamit. Ha belegondolok, nem is kevés dolog. Az arcom valami porcelánbabáéra hasonlított, és minden egoizmust mellőzve tökéletesnek hatott. A tényen kis mosoly fúrta magát a szám sarkába.*
"Olyan vagyok mint ők."
-Köszönöm.*Mondtam Lisának, majd a kezébe nyomta a zsebtükrét.*
-És mi különbség van az emberi illetve állati vér között? * és a vállam fölött Conorra néztem. Nem tudtam hirtelen, hogy melyikőjüktől tudhatom meg azt ami érdekel.*

*Nem bíztam bennük. Felugrottam a fa tetejére és ott követtem őket majd csak csendesen figyeltem, hangtalanul. Figyeltem ahogyan vadászik. Nekem erre nincsen szükségem. Ígyis olyan színű lesz a szemem amilyennek akarom, úgyhogy ez az érv nálam nem fog bejönni. Szeretnék jó erőben maradni úgyhogy maradok az embervérnél.*

*Mikor megérkeztünk Conor elengedett minket, pördültem egyet miközben felé fordultam.*
- Köszönjük. Ez igazán kedves tőled.
*Mondtam erőltetetten vigyorogva, majd Lacey-vel együtt elfutottam. Lassan beleszagoltam a levegőbe.*
- Na szóval, ezt úgy kéne csinálni, hogy beleszagolsz a levegőbe. Mit érzel?
*Elvileg állatokat kéne hogy érezzen, bár van egy kis ember beütése a levegőnek. Amint jobban koncentráltam már csak állatokat éreztem. Nem sem vártam a válaszát, máris felerősödött bennem a vadászösztön. Letámadtam egy őzet. A szemem végre aranysárgára váltott át. Visszaszaladtam a lányhoz.*
- Látod ezt? Neked is ilyen lesz, ha állatokat eszel, amúgy most vörös.
*Mondtam a szememre mutatva, majd turkálni kezdtem a zsebemben, hogy kivegyem a kis sminktükröm. A kezébe nyomtam.*
- Tessék. Nézd meg magad.
*Mondtam átlagos hangon, majd figyeltem a reakcióit.*

*Conor elengedett minket "játszani" -hogy az Ő szavaival éljek-. Lisával elindultunk vadászni. Azaz Ő indult el vadászni, én csak figyelemmel kísérni indultam. Most úgy éreztem magam mintha újra iskolában lennék. Csak ez egy más terület és itt mindent újra kell tanulni. Hát, végül is van benne valami. Lisa hamar talált vadat magának. Amit később be is azonosítottam. Egy őzet fogott el. Hirtelen beugrott az az őzikés mese amit a kishúgom mindig nézett. Bambi,vagy valami ilyesmi. *

*A lehető leggyorsabban leléptünk az erdőbe. Végü megálltunk egy kis tisztás mellett. Elengedtem mind a két lányt.*
-Menjetek játszatok... csak ne egymással...*mondtam halkan nevetve. Én ebből azt hiszem kimaradok. Nem lehet túl nehéz állatra vadászni hiszen elég gyorsak vagyunk és erősek. Egyébként sem terveztem étrend váltást. Nekidőltem az egyik fának és csak figyeltem őket.*

*Olyan hirtelen futottam el hogy még jó nagy szelet is vertem magam után*

*El mosolyodtam.*
-Én is uncsizok.*Mondtam, é fel pattantam, és Riley fejéhez mentem.*
-Gyere vadászni!*Javasoltam neki, amire ki pattant a szeme, és már fel is állt mellém.*

-Úúúúúnatkozok. *sóhajtottam egyet majd elterültem a földön.*
"Most mit csinálhatnék? Éhes vagyok. Fáj a torkom. Inni kell, nagyon kell."

*Be fogtam Riley száját, hogy halljam, mit mondanak.Amikor el mentek, el vettem apró kezemet a szájáról, és megint meg ütögettem a vállát.*
-Mondhatod.*Mondtam unottan, és feléje fordultam.*

-Gyere erre! *Mutattam ki az utca felé és már ott se voltunk.*

<<Utcák

*Megfogtam Lisa kezét és mentünk tovább. Rövid ideig futottunk.*
-Merre?*Kérdeztem végül megtorpanva.*

*Conor elengedett és vettem egy mély levegőt és hezitáltam egy pillanatig.*
-Igen. *mondtam magabiztosan és elindultam utána, de előtte még legyintettem egyet a kezemmel köszönés képp' Lizának és Rileynak, majd futottam is utána*

-Velük most mi lesz? Mit csinálnak? Most már megszólalhatok úgy igazán? *kérdeztem Lizától, mikor leült mellém.*
"Unatkozom..."

-Ühüm...*Mondtam el nyomva magamat.*"Bocsánatot kért, én meg bocsátok....De azért kíváncsi leszek Lisa reakciójára...."*Gondolkodtam, és erősen figyeltem Lisát.Majd késve bólintottam egy IGEN-t Conornak, és vissza ültem Riley mellé, és figyeltem Rileyt.*

-Talán csak még egy kicsit ember akartam lenni...nem túl hosszú de igaz...*Mondtam csendesen miközben Lisa szemeit néztem majd Elléptem tőle és Liza-ra pillantottam*
-Remélem egyszer majd azért képes leszel megbocsátani...*mondtam neki csendesen majd elindultam kifelé az erdőből. Pár lépés után megálltam és visszanéztem Lisa-ra.*
-Jösz?

-De legalább mondd miben változol meg? Mit vagy hajlandó feladni értem? Tudod, ha folyamatosan a lelkedbe gázolnak kissé vesztesz az önbizalmadból és másoknak is meg akarod keseríteni az életét... *Mondtam őszintén ami igazából egy bocsánatkérésnek is szántam Riley és Liza számára.*
-Szeretsz? Akkor miért tetted ezt velem? Kérek valami hosszú, őszinte és ésszerű magyarázatot!*Suttogtam melyen a szemébe nézve miközben az arcunk már csak pár ujjnyi távolságra volt egymástól.*

"Könnyű mondani..." *szememet az égnek emeltem majd tovább figyeltem a történéseket.*
-Tisztára mint valami béna latin szappan operába...*mondtam kifújva a levegőt*