Erdő

*Hülyén figyeltem, ahogyan Lisát csábítgatja...*
-Lisa, és te eddig ezt az üres dumát el hitted?Szín tiszta hazugság...Nekem el hiheted..*Mondtam hangosan, legyintve a kezemmel, és tovább figyeltem Conor szánalmas kérelmét.*
-Nyugi Riley, Lisának nem lesz semmi baja.*Mondtam nyugtatva, hiszen egyre jobban stresszelt...*

-És Te mindent így elhittél nekem?*Kérdeztem furcsálva méregetve az arcát majd kisimítottam az arcából pár tincset.*
-Te meg olyanokat mondtál, hogy soha nem adod fel... Hova lett ez a nagy lelkesedés?...*Kérdeztem egy halvány mosollyal miközben a szemeim színe átment citromsárgába majd csokibarnába végül újra kék lett.*

-Ha melléd állok mit kapok? Egy újabb csalódás? megint mindenkivel összefekszel és leszarsz magasról? "mert akkor kösz ebből nem kérek" *tettem hozzá magamban, és próbáltam megbocsátó arcot vágni habár eléggé kételkedtem abban hogy bármit is változna. Ekkor odalépett hozzánk Liza és dühös szemmel meredt Conor-ra, aminek részben örültem és ekkor eszembe jutott valami.*
-Azt mondtad nem szeretsz... hogy soha nem fogod azt mondani hogy szeretlek. Kihasználtál és még az sem volt elég...*tettem hozzá sajnálkozó szöveg gyanánt, de amúgy is igazam volt. Lopva Riley-ra pillantottam aki leírhatatlan arccal nézett, féltékeny volt? féltett? dühös? talán egyszerre mind és kezdtem már-már sajnálni szegény srácot hogy mibe is keveredett...*

-Jaaaaaa, rémlik... *Válaszoltam majd láttam hogy már ott sincs előttem, Lisa-t a srác a fához nyomta, habár meg akartam védeni... ez valami alap ösztön azt hiszem... féltem is így inkább maradtam a helyemen és csöndben figyeltem, ahogy azt mondták.*

*Riley le ült mellém, és panaszkodni kezdett*" ha a szerelme nem, akkor a pót anyja legyek?"Kérdeztem magamat.*
-Fel világosítalak.Ő, az a fiú, az ott Conor.Lisa volt szerelme, meg az enyém.Lisát meg csalta velem, engemet meg egy lánnyal, Lacey-vel.Engemet meg Lisát nagyon ki használt, Lacey-t meg el ütötte az autó.Remélem érhető voltam.*Súgtam neki, és Conor gondolatait kezdtem el fürkészni.Majd neki nyomta szegényt a fának.Észleltem, mit mond Lisának, bár nem hallottam.Fel pattantam, és oda mentem hozzájuk.Ugrásra készen voltam, hogy szét tépjem Conort.*
-Nagyon maga biztos vagy..*Állapítottam meg komolyan, és gúnyosan.*

*Egy fél pillanaton belül elkaptam a karját és hozzátoltam az egyik fához. A két oldalánál megtámasztottam magamat.*
-A közelébe se mész...*Suttogtam halkan*
-Dühös vagy? Kiabálj! Szomorú vagy? Sírj! Calódott? Tombolj! Vagy ölj meg mert már nem igazán érdekel...*suttogtam a fülébe, úgy, hogy mások ne hallják.*
-Vagy állj mellém..*suttogtam a fülébe.*

*Megnyaltam a szám szélét, már csak a kijelentése miatt is.*
-Örülök neki.*mondtam diadalmasan, majd villámgyorsan a háta mögé szaladtam és suttogni kezdtem a fülébe*
-És most mit akarsz tenni? Bármilyen örült tervre vevő vagyok, ha akarod kiásom a sírból... Hmm... egész jó ötlet... *gondolkodtam el a végén a morbid kijelentésemen*

*Kissé duzzogva trappoltam, majd leültem Liza mellé a földre, láthatólag szórakozott valamin és én oldalba böktem.*
-Ezek most miről beszélnek? Nem akarnád véletlenül elmondani? Kicsit se zavar hogy úgy csináltok mintha itt se lennék... *panaszkodtam a földet nézve*

*Conor Lisához beszélt, én unottan figyeltem tovább, és a gondolataiban turkáltam.Egyszer fel nevettem, azon, amikor Lisával a kór házban voltak."Temperamentumos kis csaj, nem mondom"*Dörmögtem magamban elismerően*"Hogy nem bírta átváltoztatni?"*Kérdeztem magamban, halkan nevetve, majd fel álltam újra, és egy fa alá vánszorogtam, és le dobtam magamat.Tökéletes kilátás nyílt a veszekedő vámpírokra.*"Már csak egy popcorn hiányzik..."*

*A következő pillanatban már ott álltam közvetlenül előtte és csak pár centi volt köztünk.*
-Az utolsó cseppig kiélveztem...*Suttogtam neki miközben tekintetemet belefúrtam az övé. A szemeim jeges-világoskéken csillogtak miközben belefúrtam a tekintetemet az övébe. Tudtam, hogy tudja, hogy nem Én öltem meg Lacey-t. Az igazság az volt, hogy elütötte egy autó. Mire beértünk a kórházba már halott volt. Átváltoztatni nem bírtam. Elkéstem.*

- És finom volt igaz? Én is ezt tettem volna a helyedbe. *mondtam egy száraz poént, habár tudtam hogy nem ölte meg. Riley odajött és megfogta a kezem, én automatikusan elkaptam a kezem és sziszegtem egyet.*
- Maradj nyugton és szállj le rólam most légyszi. *suttogtam nagyon halkan Rileynak, majd közelebb léptem Conorhoz hogy lássam az arcát.*

*Liza megbökte a vállam és egy srácra mutatott aki épp közeledett felénk. Meg próbáltam rájönni hogy vajon miért ilyen feszültek. Valami ember volt a téma... Nem ismertem így inkább megpróbáltam nem megszólalni. Megfogtam Lisa kezét, így hátha mondd nekem valamit.*

*Riley kérdésére csak meg ütögettem a vállát, és Conor felé mutattam.Nem néztem Riley arc kifejezését, csak szúrósan figyeltem a hang irányába.*"Még egy csaj...Nőcsábász"*Mondtam magamban.Közelebb lépett, és próbáltam meg tartani az ön uralmam, hogy ne ugorjak neki...Vissza ültem a fa törzsre, és unottan figyeltem a dumáját.

*Csendesen vártam és végigmértem őket amíg Lisa meg nem szólalt.*
-Bárcsak olyan egyszerű lenne... halott... úgy tűnik... van amitől én sem tudtam megvédeni...*Mondtam csendesen de teljesen biztso voltam abban, hogy hallotta. Vettem egy mély lélegzetet és lassan kifújtam majd közelebb mentem.*

*Ismerős szagot éreztem és egy pillanatba sem került míg beazonosítottam, hiszen egyből elkezdtem az emlékei között turkálni.*
-Nocsak nocsak... Dobott a csajod? Hát bocsi de valahogy nem tudlak sajnálni... *abba az irányba néztem ahol épp a fának támaszkodott, ölbe tett kézzel vártam míg észbe kap hogy most aztán kicsit se vagyok mérges...*

*kidöntöttem a fát és felálltam a törzsére*
- Ne ki a király? *szóltam nekik szélesen vigyorogva, mikor észrevettem hogy nem örülnek velem együtt*
- Mi az? *kérdeztem buta fejjel majd odafutottam hozzájuk*

*Figyeltem ahogy ki tolja Lisa alól a fát, majd a hátam mögött landolt, és meg dicsérte Riley-t.*
-Igen, az!*Mondtam tovább figyelve Rileyt, valósággal tátva maradt a szám...Majd egy ismerős illatot éreztem meg, és fel emeletem a fejem, és talán a számat is be csuktan...Fel álltam, és komoly fejjel Lisára néztem, aki szintén úgy meg lepődött a szagon, mint személyem.*

*Követtem az ismerős szagokat, illatokat. Kellően távol megálltam tőlük és csendesen figyeltem. Minden megváltozott. Lacey eltünt az életemből és újra egyedül maradtam Az az igazság. Csak akkor tudod meg, hogy mid van ha már elveszítetted. Csendesen álltam az egyik fának támaszkodva és figyeltem.*

*Riley elkezdte tolni a fát, ami gyorsan elkezdett zuhanni a föld felé. Én gyorsan leugrottam és egyenesen Liza háta mögé értem le, kissé meglepődött majd figyelni kezdtük, Riley mit ügyködik.*
-Ügyes kölyök. *Szólaltam meg a fiút bámulva.*

-Nézzük meg milyen erős vagyok! *mondtam vigyorogva majd leugrottam a földre és elkezdtem tolni azt a fát amin Lisa ült.*

-Hát, kár...*Mondtam elszontyolodottan, és le ültem a földre.Mocorogtam még egy kicsit, majd végre nyugton maradtam.*
-Mit csináljunk?*Kérdeztem unottan.*

-Gondolkodtam már rajta de elvetettem az ötletet... Fölösleges, amúgy is szerintem soha többé nem találkozok vele, de ha igen akkor úgyis a pillanatnyi elképzelésem szerint cselekednék. *válaszoltam kimérten miközben Riley felugrott mellém és én kicsit eltávolodtam.*

*A párbeszédből csak kb annyit fogtam fel hogy valaki mindkettőjükkel kitolt, és meg akarnák bosszúlni...* "hát, sok sikert hozzá..." *Gondoltam unottan és felugrottam Lisa mellé a fára.*

*Riley megemelt.Én csúnyán néztem rá, majd pár pár méterrel odább ülte.*
-Miért is kel téged vigasztalni?*Kérdeztem unottan, és meg próbáltam a gondolataiban turkálni.*
-Nem csak te vagy az egyetlen, akivel ezt meg tette.És ezt a bosszúságot máson töltsd ki légy szíves...*Mondtam a fejemet támasztva.*
-De a bosszú az jó ötlet.*Tettem hozzá, majd fel csillant a szemem, és Lisára néztem kérdően.*

"Annyit kell nyavajogni hogy nem igaz... bezzeg engem nem vigasztalt senki..." *Gondoltam kelletlenül majd villámgyorsan felmásztam az egyik fa ágára.*